Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta. és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.

Lukács 19:41-42

Mély érzelmi viharok kavarogtak miközben Jézus Jeruzsálembe érkezett virágvasárnapon. Egy rövid igei szakasz leírásán belül azt olvashatjuk, hogy Jézus követői ujjongó örömmel veszik Jézust körül, miközben a farizeusokat majd szétveti a düh. A tömeg lelkes, Jézus pedig sír. (Lukács 19:37-41) 

És Jézusnak nem csak néhány könnycsepp folydogált le az arcán, amint a városba lépett. Ő keservesen zokogott. A „zokogni” szó jelentése a szótár alapján: mélyről jövő fájdalom hangos megnyilvánulása, fájdalmas, szívettépő sírás. Jézus így sírt azon a napon. 

Krisztus az emberek lelki vaksága miatt volt szomorú. Nem ismerték fel, ki is volt Ő valójában. Nem ismerték fel, hogy a Messiás érkezett meg hozzájuk. (János 1:11, Lukács 13:34) . A tragédia az volt, hogy elmulasztották Krisztust, és nem ragadták meg azt a valóságos békét, amit egyedül csak Ő adhat. Jézus tudta jól, hogy ez miatt mi fog rájuk várni, látta előre a zűrzavart és az ítéletet, melyet a városnak és lakóinak el kell szenvednie a közeljövőben. (Lukács 19:43-44) 

Meghallod Jézus szavaiban a fájdalmat? „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” 

Milyen békéről beszél itt Jézus? Arról a nyugalomról van itt szó, amelyet a lélek megél Krisztus kegyelmének ajándékaként. Mert Jézus egy valóságos, mélyen gyökerező békével ajándékoz meg bennünket. Ez a béke Istenben bízik, és az örök élet reményébe kapaszkodik. Jézus békéje egy lecsendesített lelkiismeretet, egy megnyugodott lelket és egy reményteljes szívet ad nekünk. Ez a béke nem azt jelenti, hogy zűrzavar, nehézségek vagy bajok nem vesznek körbe bennünket, hanem éppen ezekben a viharokban békés nyugalommal lehetünk Jézusban. Ez a béke egyenlő egy személlyel, mert egyedül Jézus Krisztusban lelhető fel, Ő a mi Békességünk Fejedelme. (Ézsaiás 9:6) Egyedül Ő hozhat megnyugvást nekünk az élet folyamatos küzdelmében. 

Mennyire elszomoríthatja Jézust, az a tény, hogy mi inkább a folytonos kesergést választjuk, mert elutasítjuk Őt, a Békesség Fejedelmét. 

Keresztényként gyakran megengedjük, hogy a körülmények lehúzzanak bennünket, vagy a viharok elszívják erőnket. A küzdelmeink súlya elvakít bennünket és elrabolja lelkünk békéjét. A világunk állandó változásban van, érzelmek viharai jönnek-mennek, ennek ellenére az igazság még mindig igazság marad! Jézus a Békesség Fejedelme, és Ő arra vágyik, hogy most és minden napon békével tölthessen el bennünket. (János 14:27, Ézsaiás 26:3-4) 

Úr Jézus Krisztus, te a Békesség Fejedelme vagy. Megnyugvást ajánlasz fel az élet zűrzavara közepette. Ajándékként adod számomra az örök élet reményét és biztonságát. Köszönöm életem azon pillanatait, amikor annak ellenére, hogy a viharok hullámai magasra csaptak körülöttem, te mégis lecsendesítetted a szívemet, lelkemet és félelmeimet a békét adó jelenléteddel.

Bocsásd meg kérlek azokat a szituációkat, amikor ahelyett, hogy megragadtalak volna Téged, és megnyugodtam volna biztonságot adó jelenlétedben, inkább választottam a békétlen keserűséget. Mert a te békéd minden értelmet meghalad, és az életem minden napján, minden percében megragadható számomra.

Uram, kérlek mindig emlékeztess arra, hogy elkérjem Tőled ezt a békességet. Jézus nevében, Ámen

Forrás: Krista Williams, The King Who Offers Peace, Proverbs 31 ministries, https://first5.org/plans/Luke/ff_luke_26/