Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 

És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. 

 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. 

 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. 

 Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek!

Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."

Lk 18,15-17.

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta:

"József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. 

Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya! 

Ezt mondja az ÚR: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. 

Mert ezt mondja az én Uram, az ÚR: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta.

Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;

és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt;

és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön.

 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 

 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 

 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. 

 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 

 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható.

Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.  A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.  Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak,  és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.

 Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen,  de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz.

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 

 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!

Zsolt 91,1-2.

ISTENT ISMERNI

Jézus mondja: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

(Mt 28,20)

Egész életemben sokat hallottam Istenről, de egy dolog ismerni valakit, és egészen más dolog valakivel kapcsolatban lenni.

Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!  Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.  És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.  Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.

„Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Mt 28,20) 

Csípős, hűvös idővel indult a nap. Megkönnyebbültünk a késő nyári hőség után. A 2001. szeptember 11-i vihar előtti nyugalom volt. A gyerekek iskolában voltak. Rengeteg elintéznivalóm volt, s férjem, aki pilóta, a repülőtérre tartott. Csak egy szokásos napnak indult, amíg meg nem hallottuk a híreket. 

Ahogy fotelbe roskadtan az ikertornyok összeomlását néztem, elöntött a pánik.

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 

 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 

 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 

 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 

 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 

 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 

 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 

 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.  

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.

Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által. 

 Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?  A mi levelünk ti vagytok, amely be írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.

Elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban.  Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!"  Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük.  Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek?

Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?  Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."  

De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.  Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,  sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.  Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.  Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.  Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.

,,És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik." Lk 7,23

Kitartó hit kell ahhoz, hogy meg ne botránkozzunk? Minden csak azon múlik, hogy meddig terjed a tűréshatárunk. Van, akinek kevesebb idő is elég és elveszíti, türelmét és hitét, és van, akinek a legsúlyosabb betegség sem töri keresztbe Krisztusba vetetett hitét. 

A boldogság, amelyért annyira küzdünk. Legyen kielégítő a családi légkör, legyen megnyugtató az anyagi bevétel, mintha ebben mérnénk a boldogság fokát.

Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Jákób házának, hogy mi a vétke! Ők minden nap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat, mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak, és nem hagyja el Istene törvényét; igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének Istenhez közel lenni. Miért böjtölünk - mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla?

Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele,  egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt.  Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.  Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."

Mk 12,41-44.

Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 

 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? 

 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 

 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 

 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 

 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 

 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”

Pál levele a rómaiakhoz 8:26

Kérsz először, másodszor, ötödször, aztán már nem is számolod. És mindig csak ugyanazt. Igen, mert neked ez kell, mert úgy gondolod, szükséged van arra a dologra, és különben is, ennyit megérdemelsz.

 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 

 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Jézus mondja:  "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.  Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. 58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."  

Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. 

 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak:

"Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"  Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk:

"Ez megbotránkoztat titeket?

 A mi levelünk ti vagytok, amely be írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.  Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.  Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.

2Kor 3,2-4.

Jézus mondja:  "Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.  Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."  "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.

 Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. 

 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! 

 Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. 

 Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! 

 Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! 

 Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -  bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai - ,  elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.  Samárián kellett pedig átmennie,  és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.

Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 

 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 

 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 

 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 

 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.

Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben. Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR.Jóel 3,1-5.

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. (Zsolt 46,11)

Kora tavasszal, miközben a kertemben gyomláltam, észrevettem egy eperpalántát, amely korábban nem volt ott. Csodálkoztam, vajon honnan került oda, én biztosan nem ültettem.

Aztán eszembe jutott, hogy az előző évben vettem egy faládát, amely egy cserepet, némi virágföldet és epermagokat tartalmazott.

A magokat elültettem a cserépbe, napfényes helyre raktam a teraszomon, és egész tavasszal meg nyáron locsoltam.

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.  Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.  Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!"  Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,  pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.  Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.  Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:  álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.

„Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.” Róm 15,13

Előfordult már, hogy valami nyugtalan érzés tört rád, és megakadályozta, hogy tovább lépj? Velem megtörtént. A férjemmel első közös otthonunkat kerestük. Több házat is megnéztünk, míg végül rátaláltunk a tökéletesre. Legalábbis azt hittük.

A szerződéskötés napján képtelen voltam aláírni a papírokat.

Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek,  hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig.  Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. 

De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,  hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. 

Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!"  Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.Gal 4,1-7.

A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.  Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata,  úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.

 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk,  ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban,  a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott. 

 Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.

Préd 11,5-6.

RAGADJ SEPRŰT!

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.

Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! 

 Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. 

 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 

 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. 

 Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan. 

 Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket. 

 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek! 

 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. 

 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. 

 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. 

 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.

De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

 Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.  És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.  Az angyal pedig ezt mondta nekik:

"Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:  Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Jézus mondja:  "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.  Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.

Jézus mondja:  "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.  Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.  Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.  Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt,  akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön:  

adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által;  

hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység;  és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak,  Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.  Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."

Lk 18,15-17.

Jézus mondja:  "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. 26 Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.

Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.  Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában,  és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz",  nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?

 Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.  Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. 

 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.

Jézus szavai:  "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?  

Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?

Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta,  még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.  Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.  Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába.

Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;  megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."  Ők ezt kérdezték tőle: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?"  Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.

Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,  mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.

Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!

 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 

 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 

 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 

 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 

 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 

 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 

 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 

 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 

 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 

 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 

 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

 Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 

 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Péld 3,5-6.

TÉRKÉPEK

Minden utadon gondolj az Úrra, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,6)

Édesanyám mindig szerette a térképeket. Amikor édesapámmal utaztunk, mindig a mamám volt a navigátor.

 Ez János bizonyságtétele: Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?"

Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta:

"Én nem a Krisztus vagyok."  

Erre megkérdezték tőle: "Hát akkor? Illés vagy te?"

De kijelentette: "Nem az vagyok." - "A próféta vagy te?"

Így válaszolt: "Nem."

Jn 1,19-21.

ANGYALOKAT VENDÉGELÜNK!

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg.

Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! 

 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 

 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! 

 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 

 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!

Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,  és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek."  Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.

,,Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek.  Igen, Atyám, mert így láttad jónak.  

Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."

Mt 11,25-28.

Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal,  Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!  Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába.

 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 

 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? 

 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 

 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 

 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 

 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 

Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

Jézus szavai:  "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,  Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:  az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."

 "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.  Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.

 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.  "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal,  helyet se adjatok az ördögnek.  Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.  Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.

Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!  Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban.  Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért; Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.  Örüljetek az Úrban mindenkor!

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.  Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.  Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.  Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.

A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:

"Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"  

Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal."  

A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: "Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!"

És azonnal letisztult róla a lepra. Ő pedig megparancsolta neki: "Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik."

De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből.

Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. 

 Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. 

 Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! 

 Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. 

 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. 

 Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. 

 Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. 

 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR!

Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.

Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek.

 Ezután Jerikóba ért Jézus, és áthaladt rajta.  Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.  Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.  Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.  mikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom."  Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.  Ő kezdetben az Istennél volt.  Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.  Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.  A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

Jn 1,1-5.

A FÉNY FELÉ FORDULVA

A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

Amikor megpillantotta Abigail Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát!  Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve.

Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél.

Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,  mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.  Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!  De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?

 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.  Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,  és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.  Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek,  vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.

Sion fiai, vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. 

 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.  Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek.

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. 

 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet. 

 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam! 

 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre! 

 Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg. 

 Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el. 

 Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet. 

 Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.

A megfeszített gonosztevők közül az

egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is."  De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!  Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el."  Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba."  Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."

Lk 23,39-43.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.  Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.  Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.

Róm 8,28-30.

SZÓRAKOZTATÓ LESZ!

       Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett Jézus, de először csak tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.  Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.  Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni."

Lk 12,1-3.

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

 Ne félj, mert én veled vagyok!

Jézus mondja:  "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.  Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.  Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.  Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.

 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:  Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 

 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,  aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, 

 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 

 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.

Zsolt 1,1-3.

AZ ÚRRAL ELTÖLTÖTT IDŐ

Jézus kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;  és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 

 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.

 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 

 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 

 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 

 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 

Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.

De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az ÚRról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked!  Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz,  amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek,  akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!

 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.  Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.  Mert mindenki a maga terhét hordozza.  Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját.  Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is:  mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.

Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: "Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra. Ő pedig megparancsolta neki: "Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik." De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből.

Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.  Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk.  Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.  Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Gal 3,26-29.

ÁLLAMPOLGÁRSÁG

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül.

Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! 

 Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. 

 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.

Ézs 40,9-11.

VIGASZTALJÁTOK SZÍVEMET

A minden kegyelem Istene pedig..., miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.

Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot.  De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.  A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt.  A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.

Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.

 Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket,  és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.  Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.

 Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte.  Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,  sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát s-m látta, hanem még rosszabbul lett;  amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,  mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok."  s azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából.

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!  Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.  Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?  Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda.

 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.  Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.  Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba."  Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.  Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.  A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,  hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.

Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. 

 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. 

 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. 

 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. 

 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. 

 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. 

 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. 

 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van.

János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak;  és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,  aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.  És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.  Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:  Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.  A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."  És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:  "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."  Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."  Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. 

 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 

 Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 

 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 

 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 

 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez.

Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,  mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.

Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!

Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, 

 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 

 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 

 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 

 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 

 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 

 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 

 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 

 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 

 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."

Lk 1,46-55.

„Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet.”

Zsidókhoz írt levél 10:35-36.

Nagyapámnak mindig voltak lovai, azokkal művelte meg a földet.

Egy alkalommal Laci nevű lova megbokrosodott (két lábra állt, toporzékolt). Nagyapám erre olyan mérges lett, hogy a lovak közé dobta a gyeplőt és nagy dérrel-dúrral hazament.

 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt,  akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön:  adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által;  hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva  képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység;  és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk.  Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja.  Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat:  a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.

 Szétszór benneteket az ÚR a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok közt a nemzetek közt, ahova elhajt benneteket az ÚR.  Ott majd olyan isteneket kell szolgálnotok, amelyeket emberi kéz készített fából és kőből, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.  

De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed.  Ha nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és hallgatsz a szavára,  akkor mivel irgalmas Isten az ÚR, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni.

„Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

János evangéliuma 12. rész 25-26. vers

Micsoda ígéret ez a mai napon számodra! Ha Jézusnak adod életedet, ha szolgálatába állsz, akkor megígéri, hogy vele leszel egy örökkévalóságon át.

 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,  mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.

 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

"Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!  Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!?  Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért,  a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.  Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt,  aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

1Tim 2,1-4.

FELHÍVÁS IMÁDSÁGRA

Tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért.

 Ezután felvitte az ördög Jézust, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,  és ezt mondta neki:

"Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.  Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez."  Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj."  

Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen,  mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged;  és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."  

Jézus így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet."  Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre. 

 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.

 "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.  

Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.  Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

Mt 11,28-30.

ISTEN MESTERMŰVE

Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?

De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad,  mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;  hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek.

De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.  

Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

 Mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.  "Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull,  de az Úr beszéde megmarad örökké". Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.

1Pt 1,23-25.

AZ ÖRÖKZÖLD SZÓ

Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.  Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 

 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 

 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 

 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. 

 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 

 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 

 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 

 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 

 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 

 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 

 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 

 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

 Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, 

 ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, 

 bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, 

 ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, 

 akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret. 

Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. 

 A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. 

Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. 

 Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. 

 Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. 

 Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.

Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! 

 Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. 

 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. 

 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. 

 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. 

 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

Zsolt 118,19-24.

Samárián kellett pedig átmennie Jézusnak, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.  Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.  Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. 

 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. 

Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. 

 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! 

Zsolt 62,6-9.

FELVONT VITORLÁKKAL

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

 Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.  A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.  Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.

Meghagyom neked az Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura.

Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.

Azután így beszélt az ÚR Mózeshez:  Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik:  Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!  Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad!  Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!  Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket.

4Móz 6,22-27.

BÁNAT IDEJÉN

Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!

Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.

A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.

Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.

Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett.  mikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"  Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!"  Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál!

Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott.  Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett.  Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,  és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek.  És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.

Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.

 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk,  ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban,  a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. 

 A szeretet ne legyen képmutató.

Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett.

 Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett.  Ez így szólt úrnőjéhez:

Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából.

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

 Ne félj, mert én veled vagyok!

 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.  Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.  Erre Jézus ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek."  A királyi tisztviselő újra kérte őt: "Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem."  Jézus erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.

Jézus mondja:  "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.  Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." 

 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, 

 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 

 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, 

 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 

 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.

 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,  mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.  Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!  De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?

De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. 

Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. 

 Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. 

 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. 

 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.

Jób 23,8-12.

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 

 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 

 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 

 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.

Egyszer a nép siránkozott az ÚRnak, hogy rosszul megy a sora. Az ÚR pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott a tábor szélébe.  Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott az ÚRhoz, és elaludt a tűz.  Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának, mert felgyulladt ellenük az ÚR tüze. 

 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?

Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. 

 Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, 

 nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. 

 Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. 

 Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! 

 Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. 

 Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. 

 Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha!

Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 

 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 

 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 

 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; 

 megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 

 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 

 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; 

 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,  akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.  Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;  és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.

 Akkor egy előkelő ember megkérdezte Jézustól: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"  Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.

 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!"  Ő pedig így szólt: "Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva."  Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem."  

Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. 

 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. 

 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. 

 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. 

 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. 

 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. 

 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét. 

 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké!

Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára.  Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett.  Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.  Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.  Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?"  Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

"Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.  Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak.  Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól.

Jézus mondja:  "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.  A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.  Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Mt 5,14-16.

A VILÁG VILÁGOSSÁGA

Jézus mondta: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)

A feleségemmel szeretjük a világítótornyokat.

A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek.

 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz.

 Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által.

 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.

Az ajándék tehát átkelt Jákób előtt, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. 

 De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál.  Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét.  Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig.  De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben.

Jézus mondja:  "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.  A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.  Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Mt 5,14-16.

A LÉNYEG

Ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt. (Mt 5,16a)

Új évet kezdtünk, össze kellett állítanunk a gyülekezet költségvetését.

„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.”

János evangéliuma 5:26

Sámuel, a 7 éves zsidó fiú kisírt szemmel dőlt édesapja ölébe. Egy gyors lefolyású betegség pár nap alatt vitte el Szimhát, az öccsét, akivel annyi vidám percet töltöttek együtt. Nátán, az apa, gyöngéden simogatta kisfia fejét. Próbált erősnek mutatkozni, de olykor az ajkába kellett harapnia, hogy visszafojtsa magába a sírást.

Ezért bizakodva mondjuk: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?" 

 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Zsid 13,6-8.

HIT ÁLTAL

A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,  mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.  Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben,  hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett." 

"Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból.