„Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” 

Mt 5,44

Szeretnéd, ha Jézus mosolyogna? Én szeretném.

Szeretném ma elterelni a gondolataimat magamról, arról, ami az enyém, ami velem történik, és valaki másra akarok gondolni. Egy barátra. Egy ismerősre. Egy idegenre.

Meg akarom ajándékozni a szavaimmal. Szavakkal, melyek azért jöttek elő, mert rá gondoltam. És a gondolatok abban csúcsosodtak ki, hogy okom van szeretetet mutatni iránta.

De most nem olyasvalakiről beszélek, akit könnyű szeretni.

Olyan valakit akarok megajándékozni, aki megsértett, aki kritizált, ártott nekem, egyszerűen szólva, bántott engem. Igen, neki készítem az ajándékot.

Ahhoz, hogy ez sikerüljön, mindenekelőtt el kell gondolkoznom a szentírási parancson: „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok” (Róm 12,14). És imádkoznom kell.

Őszinteségért imádkozom, mialatt igyekszem szeretni az illetőt. Ez nem azt jelenti, hogy meghívom a belső köreimbe, vagy megosztom vele a mindennapi életemet. De ha sikerül szeretetet nyújtanunk valakinek, akit más a mi helyünkben elutasítana, az dicséretes, és igencsak ritka dolog.

Merj imádkozni túláradó szeretetért. Nem a szituációt akarjuk szeretni, amibe ez az illető belevitt, hanem a lelket benne, melyet Isten teremtett. Ő Istené. Isten szereti. Kincsének tartja, még ha nem ért is egyet a tetteivel.

Kincsének tart minket, még ha nem ért is egyet tetteinkkel.

Mialatt adni próbáljuk a látszólag meg nem érdemelt szeretetajándékot, talán a szemünk is rányílik egy más horizontra. Talán meglátunk valamit, amire nagyon nagy szükségünk lenne. Benne. Magunkban. Jézusban.

Amikor valaki rosszat mond rólam, vegyem észre a forrást.

Ha valaki kapna tőlem egy meg nem érdemelt szeretetajándékot, vajon észrevenné a forrást? Túl tudna látni rajtam, felfogná, hogy Jézus uralkodik bennem?

„Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak,” (ApCsel 4,13).

Bár fel lehetne ismerni az én életemben is! A szavaimban. A szeretetemben azok iránt, akik szeretnek engem. És még inkább a szeretetemben azok iránt, akik nem szeretnek. Jézussal voltam. Úgy szeretek, ahogy Ő szeret. Mert Ő a forrása minden szeretetnek.

Hiszem, hogy ilyenkor mosolyog.

Uram, minden okom megvan rá, hogy áldjalak Téged! Olyan szívért imádkozom, amely áldás akar lenni másokra, azokra is, akik ártottak nekem. Segíts, hogy őszintén meg tudjak nekik bocsátani, hisz te is kegyelmeddel árasztasz el engem. Ámen.

Forrás: Lysa TerKeurst: Consider the Source,  Encouragement for today,  www.proverbs31.org/devotions, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)