A SZÜLŐK GYŰJTENEK A GYERMEKEKNEK

Ha szülő vagy, akkor adj át olyan kincseket gyermekeidnek, amiket a változások nem fognak érinteni!

Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért.
Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is.
Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt a Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre.2Kor 12,14–19

Magyarázat

Gyermekkorom egyik kedvelt és többször hangoztatott igéje volt ez a páli igazság. A szülőkre terheli, mi több elvárja tőlük a (kincs)gyűjtést. Ha szó szerint vesszük, akkor minden gyermeknek gazdagabbnak kellene lennie a szüleinél. S ha szétnézünk a mai társadalomban, ezt látjuk is: a gyermekek nem szekérrel, hanem autóval járnak, átutalnak, divatoznak, mobiloznak, wifiznek... Közben pedig valami még sincs rendjén.
Isten megmutatta a gyermeki felelősséget is a szülők felé („adják meg szüleiknek a viszont tartozást” – 1Tim 5,4 ), nem lehet tehát elvárni a szülőktől, nagyszülőktől, hogy – sokszor csekélyke – jövedelmükből a már megélhetésre képes gyermekeiket eltartsák.
Pál a korinthusiakért végzett szolgálatának jellemzésekor készségről és önfeláldozásról, nem pedig teherré válásról és mások kifosztásáról beszél. Lássuk és valljuk meg, hogy mi többször találkozunk e két utóbbi jelenséggel! Kerüljük el, még családon belül is az egymás kihasználását! Adjuk magunkat Istennek, ő szeretne bennünket felhasználni.
Az igazi kincs a mennyekben van fenntartva számunkra (1Pt 1,3–4). Ennek elérésére és megtartására képesítsük gyermekeinket is!

Nem arany és nem ezüst, / Nem kincs az óhajom;
Tudni csak azt szeretném: / Uram szeret vajon?
Nincs nyugalma lelkemnek, / Bizonyosságot vár:
Élet könyvébe vajon / Nevem beírva áll?
Hogy nevem ott álljon, / Csakis azt kívánom,
Hogy az élet könyvébe / Beírva ott álljon!
(M. A. Kidder, ford. Bernáth Lajos
Baptista gyülekezeti énekeskönyv, 247)

(Papp Dániel)

IGE SZERDA1.JPG

Válasz

A nevelés titka: A NEKI MEGFELELŐ

Az igeversben fogalmazott titkot neked kell ál­landóan keresned: gyer­meked változásai közben neked is változtatnod!

Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta. Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. Az alázatnak és az ÚR félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat. Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.
Péld 22,1–6

A gyermekneveléssel kapcsolatban e mai igénk a legismertebb módszertani iránymutató. Az ókori katechétáktól kezdve a mai pedagógusokig keresztény és világi körökben is jelmondattá vált ez a bölcsesség. Az elvet alkalmazták szerzetes- és janicsárképzőkben, nagycsaládokban és magániskolákban szerte a világon.
Salamon mondásainak végén, az igaz életvitelt dicsérő példabeszédek között tárul elénk mai elmélkedésünk fő gondolata. A szövegkörnyezetben az Isten félelmében járók áldott életét, és a gonoszok nehézségeit látjuk. Egy-egy életpályát alapvetően meghatároz az elindulás, amit a neveltetésben kap meg az ember. Gyermekkorában még nem tudja eldönteni, mi a helyes és helytelen, isteni és ördögi, azt meg kell neki tanítani. Az Isten szerinti életre nevelni kell. Óriási felelősség! Nemcsak egy adott gyermek, hanem a jövendő emberiség sorsa is ettől függ.
Neked kell tudnod, hogy mi annak a rád bízott gyermeknek, az ő (élet)útjának a „megfelelő módja”. Ismered körülményeit, képességeit, vágyait, harcait, kudarcait, örömeit... Vagy nem eléggé? Nos, hát ismerd meg, terelgesd és vezesd tovább! Öregkorában is áldani fog érte.

Ha az Úrral járunk, el nem téved lábunk,
Ragyog utunkon mennyei fény.
Vezet szent Igéje, velünk van békéje,
Szívünk betölti hit és remény.
Jézusban bízz, üdvre más út nem visz!
Szelíd hangjának engedj,
S boldog lesz életed.
(John Henry Sammis
A hit hangjai – RMBGySz, 237)

(Papp Dániel)

Fohász3.JPG

Válasz

Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés.Péld 6,20–23


Olyan sok szülőnek kell szomorúan tudomásul vennie, hogy hiába nevelték gyermekeiket az Úr félelmében, ők már nem követik őseik hitét. Hiszen ahogy az éremnek két oldala van, az elmondás mellett a meghallgatás is fontos. A megtartás pedig – mindkét részről – a legfontosabb. Salamonnak nemcsak mint királynak (5Móz 17,18), hanem mint Dávid fiának is meg kellett tanulnia Isten parancsait (5Móz 6,4–7). Aztán tovább kellett adnia az ő gyermekei részére.
Ideális esetben ez az igehagyományozás megtörtént. Úgy az apa, mint az anya részéről az isteni parancsoknak, a törvénynek a szóbeli tovább­adása és a tettleges megvalósítása végbement. Ekkortól a fogadóé volt a felelősség: hogy bánik a hallott és látott tanítással. Salamon itt hangsúlyozza, hogy érdemes megfogadni, hiszen az vezet, őriz és tanácsol. A szülői tanács olyan, mint Isten igéje (Zsolt 119,105) – lámpás, világosság, élet az úton. Mindezek a képek nagyon érzékletesek, kívánatosak és meggyőzőek.
Kérjük Istent, hogy a szülők és a gyermekeik is tegyék meg a maguk részét a helyes nevelésben! Gyermekeinket pedig biztassuk és győzzük meg, hogy Isten igéje szerint érdemes elindulniuk és járniuk az életben!

Atyáink hősi, szent hitét kövessük bátran, lelkesen,
Hátra ne nézzünk semmiért, útmutatónk az Úr legyen!
Atyáink hősi, szent hitét kövessük bátran, Jézusért!

(Papp Dániel)

Engedjetek.JPG

Válasz

A GYERMEKNEVELÉS TÍZPARANCSOLATA

Ez a tíz pontba szedett gondolatsor eredetileg autista gyermeket nevelő szülőknek íródott. De én úgy gondolom, mindannyiunk számára hasznos tanácsokat fogalmaz meg. Köszönet érte az ismeretlen szülőnek, aki megalkotta, és Feuerstein Sárának, aki lefordította és közkinccsé tette.


1. Koncentrálj mindig a jelenre, tekintsd úgy, hogy minden új nap egy tiszta lap. Ha utánagondolunk, nem vagyunk sem mi, sem mások igazán urai se a jövőnek, se a jelennek. Bár sokan azt hiszik, hogy azok...

2. Soha ne becsüld le a gyereked képességeit. Engedd meg neki, bátorítsd őt, várd el tőle, hogy legmagasabb képességeinek megfelelően fejlődjön.


3. Vedd őt körül pozitívan gondolkodó emberekkel (családtagokkal, szakemberekkel), akik megosztják veled a tapasztalataikat, tanácsaikat, támogatásukat.


4. Találd meg és használd ki a legmegfelelőbb nevelési és tanulási környezeteket minél korábban.


5. Ne feledkezz meg az párod és a többi gyerekeid érzelmi szükségleteiről sem. Emlékeztesd őket gyakran arra, hogy azért, mert több időt töltesz ezzel a gyerekkel, az nem jelenti azt, hogy őt jobban szereted, mint a többieket.

6. Kövesd saját lelkiismereted, igazán csak a gyerekednek tartozol felelősséggel a vele kapcsolatos határozatokban. Nem fontos mindig indokolnod cselekedeteidet a barátoknak, a világnak.

7. Légy őszinte érzelmeiddel kapcsolatban. Elvégre nem lehetsz szuper szülő a nap minden órájában. Engedd meg magadnak, hogy érezz néha kis adagokban haragot, féltékenységet, szánalmat, csalódottságot is, igenis, néha levertséget, depressziót. Nem tesz jót az egészségednek ha letagadod azokat.

8. Légy jóindulatú magaddal szemben. Ne koncentrálj mindig csak a tennivalókra. Tekints vissza néha az elért eredményekre is és gratulálj magadnak.

9. Engedd meg magadnak az élet élvezetét. Elvégre tapasztalataid képessé tettek arra, hogy az átlagembernél jobban tudd értékelni az élet apró csodáit.

10. Soha ne veszítsd el a humorérzékedet. A nevetés a legjobb gyógyszer a stressz ellen.

Remény.JPG

Válasz

Nevelve nevelődünk

Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak. (1Kor 11,1)

A Szentírás a gyermekek lelki nevelését elsősorban az apák feladatává teszi. Fontos igazság: a család papja a család apja. Nagy lehetőség és nagy felelősség is kicsi kortól tanítani a gyermekeket Isten igazságaira, felvértezni őket a rájuk váró küzdelmekre, és felkészíteni a győzelmekre.

A komolyan végzett lelki nevelés azonban ránk is visszahat, mi is nevelődünk közben. Mert az ige, amit másnak mondunk, számunkra is igévé lesz, Isten hozzánk is szól általa. S a szavainkat kísérnie kell a tetteinknek is, egész magatartásunkat kötelezi, amit a gyerekeknek mondunk. A tanítás csődje, ha mást lát a gyerek, mint amit hallott. Miközben tehát a gyermekek lelki nevelése folyik, maga Jézus Krisztus neveli az egész családot - és ennek nagyon sok áldása van. Természetesen ez érvényes az úgynevezett csonka családokra, meg azokra is, ahol csak az egyik szülő hívő.

Nyilvánvaló, hogy nem mi üdvözítjük a ránk bízottakat. De mutathatjuk nekik az üdvözítő Jézushoz vezető utat. Úgy is, mint egy útjelző tábla, de ennél sokkal hitelesebb, ha úgy, ahogyan Pál apostol írta: legyetek követőim, mint ahogy én is a Krisztusé. Ez nem nagyképű kijelentés, hanem a Krisztus-követés komolyan vétele.

Akinek pedig nincsenek vér szerinti gyermekei, követheti szintén az apostol példáját, aki ezt írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg" (Gal 4,19). Mert ő mindenkit Jézushoz akart vezetni, és úgy tekintett mindenkire, mint akiért Isten felelőssé tette
. Így mutatta az utat, így imádkozott hűségesen, néha nagy távolságból is értük, tudván, hogy közben Jézus Krisztus munkálkodik bennük. Akkor is, ha ő erről nem hall, vagy majd csak az örökkévalóságban tudja meg az eredményét.

Remény.JPG

Válasz

Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket... (Mk 10,14)

Timóteus édesanyja nem félt attól, hogy gyermeke egészen Jézus Krisztus szolgálatára szánta magát. Tudta, hogy Jézus közelében van a legjobb helyen. Nem magának akarta nevelni és megtartani, hanem örült, hogy Istent, és így sok ember javát szolgálja.

Vannak szülők, akik megijednek, ha gyermekük komolyan veszi a Szentírást, és Istennek engedelmes életet kezd élni. Féltik őt a „túlzásoktól", ha mindennap olvas Bibliát, minden vasárnap elmegy istentiszteletre, amit ott hall, azt meg is akarja valósítani a hétköznapokban, sőt másokat is hívogat erre az útra. Valaki ezt mondta: én csak azt akartam, hogy tanítsák egy kis erkölcsre, hogy könnyebben bírjak vele itthon. A gyermek azonban megismerte Jézus Krisztust, és elkezdett az ő tanítása szerint élni. Ezt túlzásnak tekintették, és el akarták őt szakítani Jézustól.

Amikor a Mester itt járt a földön, akkor is voltak már ilyen emberek. Szokás volt, hogy édesanyák oda vitték gyermekeiket egy rabbihoz, hogy áldja meg őket. A tanítványok akadályozták ezt. Akkor mondta Jézus: engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket!

Ne féltsük Jézustól a gyermekeinket és magunkat se! Egyedül ő tud minden gyermeket (a nehéz természetűeket is) formálni. Egyedül ő az, akitől csak jót kapnak. Egyedül ő tudja minden helyzetben megőrizni őket, a szülő keze sok helyre nem ér el, s ha jelen van is, gyakran tehetetlen. Egyedül Jézus tud nekik tartalmas és örök életet, üdvösséget adni. Mert ennek az árát egyedül ő fizette meg. Tőle eltiltani egy gyermeket: lélekgyilkosság.

Menjünk hát el mi is egészen Jézusig (ne csak a templomig vagy a Bibliáig)! És engedjük gyermekeinket is ővele találkozni, őt követni, neki élni!

70.JPG

Válasz

Gyermekek .... szüleikhez

Ne kényeztess el, mert tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.

- Légy velem mindig határozott. Ez azért fontos, mert ezáltal érzem magamat biztonságban.

- Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel, mert te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethetsz, és jóra taníthatsz.

- Sose viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen vagyok. Ezzel csak azt éred el, hogy nagyként próbálok viselkedni, ami nemigen sikerül.

- Semmiben ne javíts ki mások előtt, mert sokkal többet érsz el, ha négyszemközt megmagyarázod, miben hibáztam és máskor mit tegyek.

- Hibáimat ne kezeld bűnökként. A kettő összekeverése megzavarja bennem a fontos értékek megtanulását.

- Ne védj meg mindig cselekedeteim következményétől. Néha szükségem van arra, hogy - ha fájdalmak árán is - tapasztalatot szerezzek.

- Ne sértődj meg, ha hirtelen azt találom mondani: ?nem szeretlek". Szinte sose te vagy az, akit nem szeretek, hanem az, ami megakadályoz abban, hogy kedvem szerint éljek.

- Ne nagyon törődj az indokolatlan, apró, egészségi panaszaimmal. Néha csak azt szeretném elérni. hogy egy kicsit figyelj rám.

- Ne korholj állandóan. Az állandó zsörtölődés ellen úgy fogok védekezni, hogy süketnek tettetem magamat.

- Ne feledd, hogy nem mindig tudom pontosan kifejezni magamat. Ezért tűnhet néha úgy, mintha nem lennék elég ,"becsületes".

- Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád, mert azok nekem fontosak. Ha nem válaszolsz, idővel azt tapasztalod, hogy már nem zavarlak, és máshol keresem a válaszokat a kérdéseimre.

- Légy mindig következetes, mert ha nem vagy az, zavarba jövök és elveszítem a bizalmamat feléd.

- Sose mondd, hogy félelmeim butaságok. Nagyon is valóságosak, és csak úgy segíthetsz, ha megpróbálsz megérteni.

- Ne viselkedj úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél, mert túl nagyot csalódom, ha majd rájövök az igazságra.

- Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyedet, ha bocsánatot kérsz tőlem. A becsületes bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem irántad.

- Ne feledd, hogy szeretek kísérletezni. Kérlek, nyugodj bele próbálkozásaimba, mert nem tudok meglenni nélkülük.

- Ne feledd, hogy gyorsan felnövök. Biztosan nehéz velem lépést tartani, de legalább próbáld meg.

- Azt se feledd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül. Ugye ezt nem kell hangoztatnom?

- Kérlek, tartsd magad jó formában, vigyázz magadra és légy egészséges. Mert nagyon sokáig szükségem lesz rád!

111.jpg

Válasz

BÁTORÍTÓ SZAVAK

A bátorít szó azt jelenti, „merszet önt valakibe". Nekünk is ezt kell tennünk gyermekünkkel, hogy merjen egyre többre vállalkozni. A kicsikre szinte minden tapasztalat az újdonság erejével hat. Bátorságra van szükségük ahhoz, hogy megtanuljanak járni, beszélni, biciklizni. Szavainkkal ösztönözzük vagy elbizonytalanítjuk vállalkozó kedvüket.

A logopédusok szerint a gyermek úgy tanul meg beszélni, hogy utánozza a felnőtteket. A folyamatot azonban serkenti, ha a szavakat nemcsak tisztán ejtjük ki, hanem bátorítjuk is igyekezetét. Így biztathatjuk: „Majdnem jó, igen, ez az, nagyszerű!" A bátorítás nemcsak abban segíti, hogy az éppen felmerült szót sikeresen megtanulja, hanem hosszú távon is ösztönzi szókincse gyarapítására.

Ugyanez vonatkozik az emberi kapcsolatokban szerepet játszó készségek elsajátítására is. „Örültem, hogy megfelezted a gyurmádat Maryvel. Mindenkinek jobb, ha megosztjuk egymással, amink van." Ez belső ösztönzést adhat a gyermeknek, hogy ellenálljon a kapzsiság vele született vágyának. Vagy figyeljük meg a következő megjegyzést, amit egy apa mondott hatodikos fiának: „Jason, ma a meccs után láttam, hogy milyen figyelmesen hallgattad végig Scottot. Büszke voltam rád, hogy még akkor is ráfigyeltél, amikor a többiek vállon veregettek, ahogy elmentek melletted. Az érdeklődés az egyik legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk." Ezzel arra bátorítjuk gyermekünket, hogy odafigyeljen másokra, ami az emberi kapcsolatok egyik legfontosabb kötőanyaga. Bátorító szavainknak sokkal maradandóbb hatása van, mint gondolnánk.

Könnyebben tud másokat bátorítani az, akiben bátorság van. Ennek egyik feltétele a jó fizikai közérzet. A túláradó örömhöz és életkedvhez energiára van szükségünk; ezért nekünk, szülőknek a lehető legjobb testi, lelki, szellemi és érzelmi egészségre kell törekednünk. Fontos, hogy a házastársak biztassák egymást; az egyedülálló szülőknek pedig olyan barátokra vagy rokonokra van szükségük, akik erőt és vidámságot öntenek beléjük.

A gyermek ösztönzésének legnagyobb ellensége a szülő haragja. Minél dühösebb, annál többet fog ebből az érzésből gyermekére zúdítani, ami ellenállást, sőt lázadást vált ki a gyermekből nemcsak szüleivel, hanem minden tekintéllyel szemben. A szülőknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy kordában tartsák indulataikat, s képesek legyenek higgadtan és érett módon kezelni haragjukat.

Válasz

/folytatás/
Valódi bölcsesség szól Salamon példabeszédeiből: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot." (Példabeszédek könyve 15,1) A szülő hangereje nagyban meghatározza gyermeke reakcióját. A higgadt beszéd gyakorlást igényel, bárki kipróbálhatja. Mindenki meg tudja tanulni, hogy akkor is barátságos maradjon, amikor feszültség van benne.
Célravezetőbb kérni és kérdő mondatban fogalmazni, amikor csak lehet, mint parancsokat osztogatni. A következő két felszólítás közül például melyiknek tesz szívesebben eleget a gyermek, különösen a kamasz? „Vidd ki a szemetet, de rögtön!" vagy inkább „Megtennéd nekem, hogy kiviszed a szemetet?" Az indulatok lecsillapítása és a barátságos hangnem többszörösen is meghozza gyümölcsét. Ha bátorítóan kérjük meg gyermekünket valamire, sokkal valószínűbb, hogy készségesen reagál, mint elutasítóan.

Néhány évvel ezelőtt a Reader's Digest közzé tette egy középiskolai matematika tanárnő figyelemreméltó történetét.

Egy péntek délután megkérte diákjait, hogy vegyenek elő egy-egy lapot, írják rá az összes osztálytársuk nevét, és sorolják fel azokat a tulajdonságokat, amelyeket a nevek gazdáiban a legrokonszenvesebbnek tartanak. Óra végén a tanárnő beszedte a listákat, és hétvégén minden diáknak egy-egy személyre szóló papírra összesítette a rá vonatkozó jellemvonásokat, a következő héten pedig mindenkinek kiosztotta „dicsérőlevelét".
A diákok nem győztek csodálkozni listájuk olvastán: „Soha nem gondoltam volna, hogy ez bárkinek is jelent valamit!", „Nem is tudtam, hogy ilyen népszerű vagyok!" - mondták. Többet nem beszéltek erről, de a tanárnő tudta, hogy elérte a célját, mert diákjait pozitív érzések töltötték el saját magukkal kapcsolatban.

Néhány évvel később az egyik diák, Mark Eklund, meghalt Vietnamban. Testét hazaszállították Minnesotába, és majdnem minden osztálytársa részt vett a temetésén. A temetés után a fiatalember édesapja odament a tanárnőhöz, és ezt mondta:

- Szeretnék mutatni önnek valamit - azzal kivett egy tárcát a zsebéből. - Ezt találták Mark belső zsebében. Talán emlékszik rá. - Levéltárcájából egy megrongyolódott és agyonragasztgatott papírlap került elő. Mark dicsérőlevele volt az.

- Köszönjük - mondta az édesanya. - Amint látja, Marknak nagyon sokat jelentett.

Ezután az osztálytársak sorra bevallották, hogy még mindig őrizgetik, és időnként újraolvassák dicsérőlevelüket. Néhányan a levéltárcájukban hordozták; valaki az esküvői fotóalbumába tette.

(részlet a Gyerekekre hangolva c.könyvből)

Válasz

TANÁCSTALAN SZÜLŐK

Mánóah ezt mondta: ...milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele? (Bír 13,12)

Sámson szülei őszintén bevallották: nem tudnak gyermeket nevelni. Ez sok szülő tapasztalata: sok mindenre utólag jövünk rá, sok helyzetben tanácstalanok vagyunk, sok olyan hatás éri gyermekeinket, amiket nem tudunk ellensúlyozni. Amit mi szeretnénk, az nem kell nekik, ami után ők futnak, attól féltjük őket. Olyan hamar kikerülnek a kezünk alól, s nem tudjuk pótolni, amit elmulasztottunk.

Sámson szülei Istentől kértek tanácsot. Ő ismeri legjobban gyermeküket, hiszen ő alkotta és ő szereti a legjobban. Egyedül ő tudja, hol lesz gyermekük helye az életben, mi a küldetése. Az apa kérdezi ezt az Úrtól, s mindketten odaállnak Isten elé alázatosan gyermeknevelést tanulni -mégpedig idejében, már születése előtt. Aki ilyen gyermeke a mennyei Atyának, az jó nevelője lesz a gyermekeinek.

Egyik kérdésük: mit tegyenek a szülők? Nem akarnak semmit Isten nélkül tenni. Nem a maguk vágyait akarják mindenáron valóra váltani gyermekük életében, hanem Isten akaratát keresik.

Másik kérdésük: mit tegyen a gyermekük? Ne ő döntse el, mert nem tud jól dönteni! De ne is hitetlen kortársak tanácsolják, és ne sodorja magával semmilyen divat! Tanuljon meg ő is tudatosan és teljes bizalommal engedelmeskedni Istennek! S ha ezt nemcsak hallja szüleitől, hanem látja is a jó példát, az meggyőzően fog hatni rá.

Tanuljunk meg helyesen beszélni gyermekeinknek Istenről, és Istennek gyermekeinkről! Akinek pedig nincsenek test szerinti gyermekei, annak legyenek lélek szerintiek: vezessen Jézushoz másokat! Ahogyan a gyermektelen Pál apostol írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal 4,19)

GYEREK FELNŐTT.jpg

Válasz