Tegnap, ma, holnap

"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).

A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.

Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.

A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.

A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.

A HOMOKÓRA ÜZENETE.jpg

Válasz

Minden erényünk, amink csak van...

"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7).

Urunk nem foltozgatja természetes erényeinket, Ő az egész embert újjá teszi belülről. "Öltözzétek fel az új embert" (Ef 4,24). Vigyázz, hogy természetes emberi életed azt a ruhát vegye fel, amely az új élethez hozzáillik. A belénk oltott isteni élet maga termi meg saját erényeit, nem Ádám erényeit, hanem Jézus Krisztuséit. Figyeld meg, mennyire semmivé teszi Isten a megszentelésed után a természeti erényeidbe és mindenféle képességedbe vetett bizodalmadat, hogy megtanulj Jézus feltámadt életéből táplálkozni. Ha ilyen "kiszárító" megtapasztalásokon mégy keresztül, adj hálát érte Istennek!

Ez a tény, hogy Isten természetes erényeinkbe vetett bizalmunkat semmivé teszi, bizonyítja, hogy Ő munkálkodik bennünk. Természeti erényeinkben nincsen ígéret arra, amivé majd lennünk kell, hanem ezek abból maradtak vissza, amivé Isten eredetileg teremtett. Természeti erényeinkbe kapaszkodunk, pedig Isten egész idő alatt arra törekszik, hogy Jézus Krisztus életével hozzon kapcsolatba bennünket; de ezt az életet nem lehet azokkal a fogalmakkal jelölni, amelyeket természeti erényeinkre alkalmazunk. Szomorúan kell látnunk, hogy Isten szolgálatában álló emberek még mindig olyan erényeikre támaszkodnak, amiket nem Isten kegyelme által, hanem az öröklés véletlene folytán szereztek. Isten nem fejleszti ki ezeket az erényeket, amelyek természettől vannak bennünk, de nem is formálja át őket, mert az ilyen tulajdonságainknak semmi közük sincs ahhoz, amit Jézus Krisztus vár tőlünk. Isten követelményeinek nem felelhet meg sem a természet szerinti szeretet vagy türelem, sem a természetes tisztaság. De ha testi életünk minden kicsiny részletét összhangba hozzuk azzal az új élettel, amit Isten ültetett belénk, akkor megteremti bennünk azokat az erényeket, amelyek Jézus Krisztusnak jellemző tulajdonságai.

Minden igazi erényünk egyedül csak az Övé.

Hála.jpg

Válasz

Szökevény vagy tanítvány

"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).

Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait.

Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.

Áldd meg.jpg

Válasz

Folytonos visszatérés

"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3).

Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd. A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll, de éppen ez ellen tiltakozunk. Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani, de nekünk kell "felöltöznünk az új embert". Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá. Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere. Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk!

Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni. Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja előtt is büszkélkedik és ezt mondja: "Nem akarom!" Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik. Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk, azt mi erőnek hívjuk. Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek, és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni. Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.

Az Úr érkezése.jpg

Válasz

Hol dől el a csata?

"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).

Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött.

Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra!

Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.

Ige a mai napra -Tekintetem.jpg

Válasz

Világosságban járunk

"Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van... Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden egyes bűntől" (1Jn 1,7).

Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik. Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett. Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet. Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében.

A Szent Szellem mind öntudatlan, mind tudatos életünk területén hathatóssá teszi a kiengesztelést és csak ha már munkálkodik bennünk a Szent Szellem kibeszélhetetlen hatalma, akkor értjük meg, mit jelent az 1János 1,7: "Jézus Krisztusnak... vére megtisztít minket minden bűntől." Ez nemcsak a tudatos bűnre, hanem arra a végtelenül mélyen gyökerező bűnszövevényre is vonatkozik, amit bennem csak a Szent Szellem tud felfedni, világosságra hozni.

Ha világosságban járok, amint Isten is a világosságban van - nem a saját tudásom világosságában, hanem Istenében -, ha úgy járok benne, hogy semmit sem takargatok előtte, akkor legnagyobb csodálatomra felismerem, hogy Jézus Krisztus vére annyira megtisztít engem minden bűntől, hogy még a Mindenható Isten sem lát semmi megfeddnivalót bennem. Ez győz meg tudatomban arról, hogy élesen, áthatóan felismerjem mi a bűn. Isten szeretete, amely bennem munkálkodik, viszi véghez, hogy mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével, én is a Szent Szellem gyűlöletével gyűlöljem. Akkor járok a világosságban, ha mindaz ami a sötétségből való, közelebb hajt engem a világosság forrásához.

1Jn.1.5 Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. 1Jn.1.6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. 1Jn.1.7 Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 1Jn.1.8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. 1Jn.1.9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. 1Jn.1.10 Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.

Minden idők csillaga.jpg

Válasz

Születése és újjászületésünk

"Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek" (Ézs 7,14).

Az Ő történelmi születése. "Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35). Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe. Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek", hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott. Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten. Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött. Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba - a legalsóbb rendű ajtón keresztül. Urunk születése valóban advent - idejövetel volt - felülről.

Megszületése bennem. "Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19). Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie. Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára "Betlehemmé" legyen? Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem - a természetes születéshez nem hasonlítható módon. "Szükséges nektek újonnan születnetek!" (Jn 3,7). Nem parancs ez, hanem alapvető tény. Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiformálódik bennem. Mihelyt pedig Ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam.

Isten megjelent testben - a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.

Örömóda zengjen!.jpg

Válasz

Elrejtett élet

"A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3,3).

Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen, de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben. Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne. Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte. A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni. Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról; csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban.

Amikor elgondoljuk, hogy mit jelent szabadnak lenni a bűntől, megtelni Szent Szellemmel és a világosságban járni, egy nagy hegység csodálatos magas hegycsúcsát képzeljük magunk elé, akkor így szólunk: "Ó, én soha nem tudnék ott fent élni!" De amikor Isten kegyelméből odaérünk, úgy találjuk, hogy nem is hegycsúcs az, hanem fennsík, ahol tágas térség van az életre és növekedésre. "Kiszélesítetted lépésemet alattam" (Zsolt 18,37).

Amikor valóban meglátod Jézust, már nem tudsz kételkedni benne. Többé nem tud megzavarni semmi, ha látva Őt, hallod a hangját: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Amikor Ő jelen van, bensőleg lehetetlen kételkedned. Valahányszor Jézus személyesen megérint, szavai valósággá válnak előtted: "Békességemet adom neked!" Olyan békesség ez, mely az egész embert betölti tetőtől talpig, elfojthatatlan, boldog bizalom. "Életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" - Jézus Krisztus rendíthetetlen békességében részesülsz.

ÉN BIZODALMAM ISTENE.jpg

Válasz

Hogyan lehet személyesen részem a váltságban?

"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti. Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt? Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét? Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem? Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek. Maradj egyedül Jézussal vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával. Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal. Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi. Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5). A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak. Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.

VÁLTÓ.jpg

Válasz

Az Atya vonzása

"Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza" (Jn 6,44).

Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll: elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni? Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes. Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten szól hozzád. A hit nem az értelem dolga. A hit felelős cselekvés, aminél fogva önként átengedem magam Istennek. Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond? Ha igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll, mint Isten trónja.

Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd fel az embereket. A hit - hinni akarás. Alá kell rendelnem akaratomat, mégpedig nem egy másik ember rábeszélőképességének, hanem egyenesen Isten felé haladva, bízva benne és abban, amit mondott, amíg semmiben sem hiszek már, amit én tettem, egyedül csak Istenben. Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben, csak abban, amit ésszel megmérek. Ameddig az érzéseim érvényesülnek, vakon mindent kockára kell tennem. Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül, hogy erőszakkal el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne álljak egészen Isten oldalára.

Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint amit meg tud fogni. Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban személyes és nem az értelmemen alapszik. Isten csodájaképpen az én hinniakarásom juttat el a vele való kapcsolatba, és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a folyamatnak a csodálatos voltát.

CSENDES ÓRA.jpg

Válasz