Szeretettel köszöntelek a HIT REMÉNY SZERETET közösségi oldalán!
http://hitremenyszeretet.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HIT REMÉNY SZERETET vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HIT REMÉNY SZERETET közösségi oldalán!
http://hitremenyszeretet.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HIT REMÉNY SZERETET vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HIT REMÉNY SZERETET közösségi oldalán!
http://hitremenyszeretet.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HIT REMÉNY SZERETET vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HIT REMÉNY SZERETET közösségi oldalán!
http://hitremenyszeretet.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HIT REMÉNY SZERETET vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Miclausné Király Erzsébet indította 11 éve
Zsolt, 62:9.
,, Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! "
Hozzászólások eddig: 387
Miclausné Király Erzsébet üzente 4 éve
A HŰSÉG JUTALMA
Egy gazdag ember munkásokat toborzott. Azzal a feladattal bízta meg őket, hogy az udvarán lévő kútból húzzák fel a vizet és egy vesszőkosárba öntsék. Külön kérése még az volt, hogy a munkát gondosan és hűségesen végezzék mindaddig, míg a kútból a víz ki nem fogy.
A munkások összesúgtak, és megállapodtak egymás között, hogy ezt nem vállalják. Azt mondták a megbízónak:
- Mi minden munkát nagyon szívesen elvégzünk, különösen, ha jól megfizetik. De ez annyira értelmetlen munkának látszik, hogy nem vállaljuk. Keresünk valami hasznosabb munkát. - S választ sem várva otthagyták.
Az egyik munkás viszont másként gondolkozott:
Ha a munkát elvégzem, a fizetést megkapom. Ha a munkaadóm nem találja értelmetlennek ezt a munkát, és még ráadásul fizetést is ad, akkor én elvállalom, A gondolatot tett követte, és csak húzta, húzta a vizet hűségesen és kitartóan.
De mi történt?! Az utolsó vödörrel, amelynek vize már nagyon zavaros és iszapos volt, valami más is felkerült. Amikor kiöntötte a vesszőkosárba a vizet, előtűnt egy nagyon értékes, csodaszép gyémánt ékszer.
A gazdag ember nagyon megörült, mert megkerült az elveszett ékszer. Most értette meg a munkás, hogy miért kellett vesszőkosárba öntenie a vizet, és nem a veteményre, ami talán hasznosabbnak tűnt volna. Ráadásul a bérén felül még külön jutalomban is részesült.
A mi Urunk szintén hűséges munkásokat keres. A munka néha értelmetlennek látszik. mert nem látunk eredményt. Sokszor nem értjük, hogy miért is kell ezt vagy azt tenni. Ez a kis történet emlékeztessen bennünket a hűségre.
Ne feledjük el Jézus Krisztus ígéretét: »Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját« (Jel 2,10).
Miclausné Király Erzsébet üzente 5 éve
Az öreg nagyapó meg unokája
Nagyapó nagyon megöregedett. Lába rossz volt a járásra, szeme a látásra, füle a hallásra, foga már egy sem volt. És amikor evett, vissza-visszafolyt a szájából az étel. A fia és a menye nem ültették többet az asztalhoz, hanem a kemence mögött adtak neki enni.
Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Magához akarta húzni a csészéjét, de leejtette és eltörte. A menye megszidta: mért ront el mindent a házban, mért töri el a csészéket, és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálban fog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szólt egy szót sem.
Egyszer otthon ül az ember és az asszony, s látják: fiacskájuk is deszkákkal játszogat a padlón, s valamit eszkábál.
Megkérdi az apja:
- Mit csinálsz ott, Misa?
Misa azt feleli:
- Fatálat csinálok, apám. Ha majd anyámmal megvénültök, abból a fatálból etetlek titeket.
Az ember s az asszony csak egymásra néztek, és sírva fakadtak. Megszégyellték magukat, hogy öregapót megbántották; azontúl mindig az asztalhoz ültették, és gondját viselték.
/Lev Tolsztoj/
Miclausné Király Erzsébet üzente 6 éve
Szókratész
,,Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára" (Lk 9,62).
Az ismert görög filozófus, Szókratész Kr.e. 470-től 399-ig élt. Egyik nap elvetődött Athén kikötőjébe, és látta azt a rettenetes nagy mennyiségű árucikket és holmit, amit a görög kereskedők hoztak az egész akkor ismert világról, hogy ezt követően szárazföldi úton vigyék azokat Görögország piacaira. Amikor a tarka forgatagot látta, elgondolkodott, és ezt mondta: ,,Milyen sok dolog is van a mi tarka világunkban, amire NEKEM NINCS szükségem!"
Ha ennek a világi embernek a szavait összehasonlítjuk a Lukács 9,62-vel, akkor Isten gyermekeiként mélyen elszégyelljük magunkat. Hogyan fogjuk kihasználni az élő Isten gyermekeiként a még előttünk álló kegyelmi időszakot? Elveszünk e világ múló dolgaiban, vagy az Úrért fogunk munkálkodni, ameddig még nappal van és munkálkodhatunk?
A Lukács 9,62-ben maga az Úr int bennünket, hogy ha elkezdtünk hitben járni Ővele, maradjunk meg szilárdan Őmellette, és ne tekintsünk vissza az elveszett világba, mert akkor a bűnös világ a maga csillogó gazdagságával és múló örömeivel visszaránthat bennünket a pusztulásba. Minél többet foglalkozunk a világgal és a világi dolgokkal, azok annál inkább eltávolíthatnak bennünket az Úrtól. Még ha nem is visszük véghez közvetlenül a világi emberek bűneit cselekedeteinkben, a jólét és az anyagiasság annyira a hatalmába keríthet bennünket, hogy a szívünk langyossá válik, és elfogy a mi Urunk Jézus iránt érzett szeretetünk.
Tanuljunk Szókratésztől is, aki világi emberként jutott arra a belátásra, hogy olyan sok dolog létezik a világon, amire egyáltalán nincs szükségünk. Ezek helyett hadd adjon nekünk szárnyakat a mi Urunk Igéje, és az iránta érzett szeretetből ne vesszünk el e világ múlandó dolgaiban, hanem szenteljük magunkat egészen Neki, és szolgálatunkkal álljunk rendelkezésére. Gerhard Tersteegen erről ezt mondja:
Zarándok módjára járva
legyen kezünk üres;
csak terhet vesz magára,
ki pénzt, vagyont keres.
Hadd gyűjtsön a világ,
mi tőle el se kérjük,
kevéssel is beérjük,
bennünket gond se bánt.
Ha teljesen átadjuk magunkat a mi Urunk Jézus Krisztusnak, mint Urunknak és Mesterünknek, akkor a földi dolgok kicsinnyé válnak számunkra, és jobban behatolunk a Vele való életközösség titkaiba. Egészen az Úrnak! - ez adjon nekünk szárnyakat nap mint nap az Őérte végzett szolgálatban, hogy egyszer majd az örök dicsőségben Ő koszorúzzon meg és jutalmazzon meg bennünket olyan mennyei javakkal, amelyeket örökségül szánt az övéinek (Róm 8,17-18).
Joachim Langhammer
Miclausné Király Erzsébet üzente 6 éve
Az ördög legfőbb fegyvere:
Sok éve már annak, amikor az ördög úgy döntött, hogy eladja mesterségének összes szerszámait.
Ízlésesen kiállította őket mindenki szemlélésére egy vitrinben.
Micsoda gyűjtemény volt ez! Ott volt az Irigység fénylő tőre, mellette pedig a Harag kalapácsa ékeskedett.
A másik polcon a Szenvedély nyila feküdt, vele együtt pedig festőien elrendezve a Falánkság, Érzékiség és a Féltékenység nyilai feküdtek.
Egy külön pulton voltak kiállítva a Hazugság hálóinak kellékei.
Helyet kaptak ott még a Csüggedés, Pénzvágy és a Gyűlölet eszközei is.
Minden eszköz gyönyörűen el volt rendezve, ellátva cédulával, amin a megnevezésük és az ár volt.
A legszebb polcon pedig, minden többi eszköztől elkülönítve, egy eléggé elcsépelt, ránézésre fa ék volt kiállítva, amelyen a Gőg feliratú cédula függött.
Meglepően, ennek a szerszámnak az ára, minden többi eszköznek az árát egybevéve, jóval magasabb volt. Egy arra elhaladó valaki megkérdezte az ördögtől, hogy miért is adja ilyen drágán ezt az ócska éket, az pedig azt válaszolta:
- Én valóban ezt az összes többinél többre értékelem, mert készletemnek ez az egyetlen eszköze, amelyre támaszkodhatok akkor, amikor a többi összes hatástalannak bizonyul. Majd gyengéden megsimogatta a faéket.
Amennyiben sikerül beütnöm ezt az éket az ember fejébe, - mondta az ördög, - akkor az kitárja az ajtókat az összes többi eszköz számára is.
Miclausné Király Erzsébet üzente 7 éve
Mikor halok meg?
Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Mike, a két fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt szüksége. Mike nyolcéves bátyjának, Dannynak megegyezett a vércsoportja az öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Mike számára. Rövid hallgatás után Danny azt mondta:
- Jól van, apa, odaadom a véremet Mike-nak, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Danny vénájából. Csak miután kivették a tűt vénájából, fordult édesapjához Danny, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Danny félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.
Danny kész volt meghalni, hogy kistestvére élhessen. Krisztus is ezt tette mindegyikünkért. Kiontotta a vérét, hogy nekünk életet adjon. „Meghalt értünk, ...(hogy) vele együtt éljünk (1Thessz 5,10).
Miclausné Király Erzsébet üzente 7 éve
ÖRÖM AZ ÚRBAN
Amerikai utazásommal kapcsolatos örömömet és izgalmamat az aggodalom homályosította el. Két feladott poggyászom elveszett. Nyomasztó volt, és az aggódás rabja kezdtem lenni, ami egészségtelen volt rám és a körülöttem lévőkre nézve is.
Ekkor Jób fenti szavai jutottak eszembe. Jób elvesztette minden értékes javát és a családját is. Csak elképzelni tudom fájdalmát. Mégis, amikor olyan sok szenvedést élt át, akkor is képes volt áldani az Urat.
Rájöttem, hogy én is üresen, minden nélkül jöttem ebbe a világba, és úgy is fogok távozni. Jóbbal ellentétben én csak két csomagot és azok tartalmát vesztettem el. A családom boldog és egészséges, és Isten sok áldásában volt már részem, amelyek mindegyikéért köszönettel tartozom. Ez a gondolat örömmel töltött el, békét adott elmémnek és biztonságot, amelyre szükségem volt. Isten szolgájának, Jóbnak a szenvedését és a válaszait tekintve rádöbbentem az én szenvedésem csekélységére.
Imádság: : Mennyei Atyánk, köszönjük neked a békét és a kényelmet. Taníts minket benned bízni és reménykedni a bőségben és hiányban egyaránt. Ámen.
Ne az elveszett kevés miatt aggódjunk, inkább köszönjük meg Istennek azt a sokat, amit adott.
Philip Polo (Nairobi, Kenya)
Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve! (Jób 1,21)
Miclausné Király Erzsébet üzente 7 éve
A SÜTEMÉNY
Sokszor gondolkozunk azon: „Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat?" vagy „Miért engedi meg Isten ezt a dolgot az életemben?" Ha benned is felmerülnek ezek a kérdések, itt van egy rövid, aranyos kis történet:
Egy lány, amikor hazament édesanyjához elkezdett panaszkodni: „Anya, meg fogok bukni algebrából, a barátom szakított velem és a legjobb barátnőm elköltözik. Miért kell, hogy ilyen sok rossz dolog történjen velem?"
Mialatt a lány elmesélte bánatát, az édesanyja éppen egy süteményt sütött. Megkérdezte a lányát, hogy kér-e enni valamit.
Erre a lány egyből így felelt:
- „Persze anya, te mindig valami nagyon finomat csinálsz."
- „Megkínálhatlak egy kis olajjal?"
- „Fúúúúj, anya ettől lenne aztán szörnyűbb a napom."
- „Akkor adhatok néhány nyers tojást előételnek?"
- „Jaj, anya, az is undorító."
- „Talán lisztet vagy egy kis szódabikarbónát?"
- „Anya!!!!!!! Valami normális dolgot szeretnék enni!!!"
- Erre az édesanyja így felelt: „Drága kicsim! Sokszor a dolgok, egymagukban rossznak tűnnek. De ha megfelelően összerakod őket, akkor a végeredmény egy nagyon finom és csodálatos sütemény lesz, amit szeretni fogsz! És drága lányom ez nem csak a sütésre igaz..."
Miclausné Király Erzsébet üzente 8 éve
Tanmese egy kisleányról
Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.
Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.
Miclausné Király Erzsébet üzente 8 éve
HERB VÖDRE
Amikor új házunkba beköltöztünk, a szomszédban csodálatos kertre lettünk figyelmesek: tele gyönyörű virágokkal és zöldségekkel. Szomszédunk, Herb, mester-kertész volt. De még ettől is jellemzőbb volt rá nagylelkűsége. Felakasztott a kertjeinket elválasztó kerítés felénk eső oldalára egy vödröt, és ahogy szöszmötölt a kerti munkájával, csodálatos dolgokkal rakta tele a vödröt. Egyik nap paradicsom, másnap cukkíni, harmadnap uborka, aztán friss retek. Soha nem láttuk, mikor tette bele a zöldségeket a vödörbe, de tagadhatatlan volt jelenléte.
Egyik nap, mikor éppen kiürítettem a vödröt, azon gondolkoztam, mi történne, ha elfelejteném, hogy ott van a vödör, vagy nem venném ki az ajándékokat. A zöldségek megrothadnának, és kárba mennének.
Isten hasonlóképpen cselekszik.
Életünk kertjében csendesen tevékenykedik, megtölti vödreinket ajándékaival és képességekkel, amiket felhasználhatunk. Van-e olyan ajándék, amit nem használunk? Ha felhasználjuk azt, ami a vödrünkben van, Isten "utántölt".
Imádság: : Drága Urunk, segíts, hogy dicsőségedre teljesen felhasználjuk tálentumainkat, képességeinket, amiket ajándékba adtál. Ámen.
Isten mit rakott az én "vödrömbe"?
Glenys Nellist (Michigan, USA)
Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. (Mt 25,29)
Miclausné Király Erzsébet üzente 8 éve
EGYÜTT KÖNNYEBB
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt
a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot.
Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme,lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz. Az apai
jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott
valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen.
Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a
favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja őket az apjuk.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni.
Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre.
Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni.
Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok,összetartotok, nincs az az isten, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek,míg meg nem haltak.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás