Keresztény élet: Túrmezei Erzsébet versei (fórum)

Szeretettel köszöntelek a HIT REMÉNY SZERETET közösségi oldalán!

http://hitremenyszeretet.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1285 fő
  • Képek - 7816 db
  • Videók - 2359 db
  • Blogbejegyzések - 7483 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 77 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
HIT REMÉNY SZERETET vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a HIT REMÉNY SZERETET közösségi oldalán!

http://hitremenyszeretet.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1285 fő
  • Képek - 7816 db
  • Videók - 2359 db
  • Blogbejegyzések - 7483 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 77 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
HIT REMÉNY SZERETET vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a HIT REMÉNY SZERETET közösségi oldalán!

http://hitremenyszeretet.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1285 fő
  • Képek - 7816 db
  • Videók - 2359 db
  • Blogbejegyzések - 7483 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 77 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
HIT REMÉNY SZERETET vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a HIT REMÉNY SZERETET közösségi oldalán!

http://hitremenyszeretet.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1285 fő
  • Képek - 7816 db
  • Videók - 2359 db
  • Blogbejegyzések - 7483 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 77 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
HIT REMÉNY SZERETET vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Túrmezei Erzsébet versei

Ezt a témát Miclausné Király Erzsébet indította 7 hónapja

,,Ma azért is hálát adok,
s áldlak mindenek felett,
hogy áldó erőkkel hordoz
ezután is kegyelmed.
Már mint boldog gyermeked,
országodban élhetek.
Hatalmaddal tarts meg engem
mindhalálig kegyelmedben!'' ÁMEN
-Túrmezei Erzsébet-

Hozzászólások eddig: 134

Új hozzászólás

A hozzászólás hossza legfeljebb háromezer karakter lehet

Ez egy válasz üzenetére. mégsem

Hozzászólások

MÉG NEM MINDEN!

Ahogyan minden reggel újra
felkel a nap, és új fényt, meleget,
új aranytakarót borít a földre,
és megköszönhettem a tegnapot,
de minden reggel újat várhatok:
Krisztusom, úgy járhatok Teveled.

Már tegnap láttalak.
Leborulhattam kereszted alatt,
Bocsánatod csodáját ízlelhettem,
Eged ragyogva kitárult felettem.
Hálás örömmel szolgálhattalak,
Legnagyobbat kicsinyedben.
S ma új fényben ragyog arcod felettem,
ma új csodád borát kóstolhatom.
S ámulva látom, hogy ez még nem minden!

Mintha könnyű fecskeszárny lenne lelkem,
s amennyit máig megtaláltam-leltem,
csak csepp lenne a tenger tüköréről
Röptömben azt a cseppet fölemeltem,
s már az a csepp is csodát tett velem,
De Te vagy a tenger! Kimeríthetetlen
és végtelen!

Tegnap úgy láttam: megismertelek.
Ma új fényben ragyog rám reggeled.
S még nagyobb, még fenségesebb leszel.
ha holnap találkozom Teveled.
Erőidből, csodálatos magadból
minden új nap újat kínálsz nekem.
Kis patak, feléd, a tenger felé
siet az életem,
míg szépségedet, végtelen valódat
színről színre szemlélhetem.

Túrmezei Erzsébet

152513_0966dd8bf9a9_s

T.E..jpg

Válasz

AZ Ő ÚTJA

Az emberek most is csak arra mennek,
amerre a fény vakít, arany csörög.
És napról napra vígan sorra telnek
a bárok, színházak és börtönök.
Valami kell, hogy a szívük megsejtse.
Cím… rang… Név is elég, ha hangzatos.
Tarka nimbusz… egy kis újsági lárma…
s pénz… pénz! Nagy úr az. Ezreken tapos.
Vagy koronák. Igaz, olyan virágok:
most itt az őszük s ősszel hullanak.
De mindegy. Van hervadva is varázsuk:
koronák! – Máskor kongó jelszavak.
Ópiumos, elkábító mesék…
De szép a gyárak szürke emberének
egy félórára, egy órára csak
élni csillogó hősök életét…
beszívni pompa millió csodáját.
Minden valóság csalfa ködbe vész.
Valóság? Kinek kell ma a valóság?
Tömeget megnyerni nem nehéz.

De voltak, akik más utat kerestek.
Ott volt Jézus. Más utat keresett.
Jézus! Neki csak megvolt mindene,
rabul ejteni földi lelkeket!
Övé volt minden! Fényes égi trón,
végtelenbe fehérlő angyalseregek…
S lejött közénk: jászolban született,
maga mellé vett néhány halászembert,
s tűrt, nyomorgott. Hagyta, hogy meggyalázzák,
hogy porba sújtsák, földig megalázzák,
ráfeszítsék a kegyetlen keresztre,
s latornak bélyegezve vérezzék el.
Mert Ő önmagát megüresítette.

S az emberek most is csak ara mennek,
amerre fény vakít, arany csörög.
S Krisztus után úgy, mint Krisztus előtt,
megtelnek napról napra mind
a bárok, színházak és börtönök.
Mit ért a nagy helyettes gyötrelem,
gyalázat, kín? Nem ez kell a világnak!
Fölötte régen napirendre tért
és megy, amerre kincset, kéjt kínálnak.

Mért volt a názáreti Jézus útja más?
Koronásan királyi hatalommal,
erővel, fénnyel kellett volna hozzánk
leszállnia és hódolt volna minden.
Így nem lehet a földet megigézni.
Kik azok, akik így eléborulnak?
A fáradt, roskadt, a békétlen, bágyadt
emberek, kiket kifosztott az élet.
Az elesettje ennek a világnak.

Igaz, hogy fáradt-gyengék nem maradnak…
fegyvernek éle… világ kincse, kéje…
pokol hatalma – nem győzi le őket,
ha így borulnak hittel Őeléje!
Valami titkos gazdagság csodáját
hordozza lelkük a világon által.
És nincs erő, mely elrabolja tőlük.
És együtt nőnek a nyomorúsággal.
Bűn és gyalázat piszkos habja – hordja
életüket miként a bárkát.
Mindent lebíró diadalként járnak,
mert a keresztet a szívükbe zárták!

Felül, felül a zajgó tömeg árján
legyőzhetetlen birodalom épül.
Megváltott lelkek boldog birodalma
Gazdagszik, nő Krisztus szegénységébül.
És nincs a bűnnek és nincs a világnak,
s nincs a pokolnak ereje felette!
Mert Ő önmagát megüresítette.

152423_e00434bc28e2_s

T.E..jpg

Válasz

A NAGY TITOK

A beteg arcán béke, nyugalom.
És feje felett a falon
selyemre hímzett különös szavak:
Középen nagy betűkkel ez: "Szenvedni".....
és körötte, virágok közé rejtve:
"kell........tudok..........szabad!"

Elmondja, ha értelmét kérdezed,
a szíve mennyit lázadt, vétkezett,
míg csak azt tudta, hogy szenvedni kell.
Elébe állt az elkerülhetetlen,
és látta, hogy nem menekülhet el,
nem segít könny és keserű miért,
hogyha szenvedni kell, szenvedni kell!

Azután lassan elcsendesedett,
s megtanulta, hogy szenvedni lehet
békén, a keresztfára feltekintve,
nem úgy, mint eleinte.
Hisz a tövisek áldást rejtegetnek,
halálba hullt mag gyümölcsöt terem.
S mint akit szent erő erősített meg,
vallotta már merészen, mosolyogva:
Tudok, tudok szenvedni, Mesterem!

Ma már többet tud: Szenvedni szabad!
Ma már énekel a kereszt alatt.
Hisz földi vak szemek, ha nem is látják,
az övé látja: szenvedni kiváltság
Krisztussal, Krisztusért! És ma már tudja,
hogy a tövises út a Krisztus útja.
Nem is kíván mást, csak menni, amerre
Mestere lábnyomai látszanak!
Szívében zeng a diadalmas ének,
hogy, "Szenvedni szabad, szabad, szabad!"
Nincs gát, nincs akadály, nincs tilalom!
- Ezért ragyog ott a különös írás,
a nagy titok felette a falon.

Amíg szemem csodálja csendesen,
szívem mélyén egyért esedezem.
Hisz a tövisek senkit nem kímélnek.......
Előbb, vagy utóbb tűzbe vet a Mester,
úgy akarja hitünket edzeni.
"Szenvedni kell............tudok............szabad!"
Nehéz órákban kipróbált szavak!
Ó, Mesterem,
úgy szeretném a végén kezdeni!
ÁMEN

152422_195a12d6fcab_s

Különös ruha.jpg

Válasz

SOHA EL NEM NÉMULÓ HIVÁS

,,Kövess engem"- hangzott először
csaknem kétezer éve már.
A Genezáret kék hullámait
beragyogta fénylőn a napsugár,
és odahagyva hálót,otthont,múltat,
az első tanitványok elindultak.

Azóta századok tüntek tova,
de ez a szent ,hivó Jézus-i szó
nem némult el soha!
S várhatnak rájuk próbák,szenvedések,
mindig voltak,akik nyomába léptek,
hogy elveszetteket keressenek,
halálból új életre mentsenek,
békét hirdessenek,szeressenek!

Áldott ez a felejthetetlen óra,
amikor ez a hivás felém hangzott,
s elindultam a Mester nyomában
a boldog szolgálatba hivó szóra!

Élőn,győzelmesen,feltámadottan
Jézus ma is ott áll előttetek.
Hiv,hogy tanitványai legyetek,
a szivetek boldog,új életről zengjen!
Ma felétek hangzik a ,,Kövess engem!"
Hogy szemetek csodát csodára lásson!

Legyen áldás minden elinduláson!

Túrmezei Erzsébet verse

152351_3aacbf28ffcd_s

T.E..jpg

Válasz

HAZAÉRKEZÉS

Ádám késő utóda, én is
az Édenen kívül születtem.
Az Édenen kívül bolyongtam
átok alatt, számkivetetten.


Küzdve bogánccsal, tövisekkel,
kiverejtékezett kenyéren,
emberszívemben Édenkertnek
emléke szunnyadt hófehéren.


És magamválasztotta úton,
magamakarta szóval, tettel,
és szép, szabad nyomorúságban
pazarul évre év veszett el.


S mikor kisemmizett a kedvem,
csalóka vágyak megcsúfoltak,
odalett büszke emberségem,
és úgy hevertem, mint a holtak:


samaritánus irgalommal
fölémhajolt az Istenember.
Megetetett vigasztalással,
megitatott hűs kegyelemmel.


Éreztem, hogy kevély szememből
sok bűnsirató könny szivárog:
„Elég, elég a magaméból!
Ezután a Te utadon járok!”


Ahogy kimondtam – lehanyatlott
a kard a kérubok kezében.
Messzetévedt, bús gyermekének
kitárta kapuját az Éden.


Fái között ott várt az Isten,
ködbeborult királyi Felség.
„Atyád” – súgta az Istenember.
S elfödött az Isten-közelség.


„Atyám!” – A viharvert madárka
pihen el így a pelyhes fészken. –
„Atyám!” Ujjongani szeretnék,
sírni, kacagni: hazaértem!


Haza, a Te akaratodba,
édeni kerted közepébe!
Ó, akármilyen messze Tőled
szüntelen ott kísért a képe!


Küzdve bogánccsal és tövissel,
kiverejtékezett kenyéren,
emberszívemben Édenkerted
emléke szunnyadt hófehéren.


Soha, soha ne legyek újra
magam útjának átokvertje!
Védve és virrasztva öleljen
akaratodnak Édenkertje.


Boríthat benne éjsötétség
és túl a táj, mint nap ragyoghat:
akaratodnak Édenéből
nem egy lépést! nem egy tapodtat!


Az Atya fényben állt a fák közt,
és gyermeke előtte térden.
Harmatos, hűvös alkonyat volt…
Ádám útóda… hazaértem!
ÁMEN

152273_4f0998b6e1f1_s

HAZATÉRVE.jpg

Válasz

AZ ÚJ FÜZET

Betelt a régi füzetem.
Ma este, megnézegetem,
És holnap újat kezdhetek.
Háromszázhatvanöt lapos
Ugyanilyen új füzetet.

Lemásolnám most szívesen
a régit. De nem tehetem.
Marad már, amilyen marad
Ott a Mester kezével írt
Sok „láttam” a leckék alatt.

Sorakozik nem egy lapon
Félig végzett feladatom…
A rendetlen, elégtelen…
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.

De holnap újat kezdhetek;
Ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani
Holnap már abba irhatok.

Talán, ha jobban figyelek;
Ha eztán korábban kelek,
Frissebb leszek, igyekezem,
Rendesebb lesz a feladat
És ügyesebb lesz a kezem.

Tollat fogok és leírom:
– ragyog a név a papíron –
„Jézus nevében kezdem el.”
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
S úgy érzem, félni mégse kell.

Háromszázhatvanöt lapon
A leckét vele írhatom
Ő vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el.”
Jézus nevében végezem.

Túrmezei Erzsébet

152172_281d43aa0578_s

T.E..jpg

Válasz

Maradj a helyeden

Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a „miért”,
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!

152109_f21e9337244e_s

Maradj a helyeden.jpg

Válasz

HÁLAÉNEK

Ma a szívem mélyén boldog
öröm zeng és énekel.
Dicséretet, hálát mondok.
Annyi emlék ébred fel.
Az Úr adta életem.
Ő vezérelt szüntelen.
Erőt, áldást adott nékem,
és megtartott a kegyelmében.

Napról napra, évről évre
utat mindig Ő nyitott.
Áldott, ahogy bölcsen mérte
örömöt és bánatot.
Próbák közt is közel volt.
Irgalmával lehajolt.
Szeretete erősített.
Reményt adott, élő hitet.

Az Úr tervét föl nem éri
soha földi értelem.
Vigaszt csupán az Ő égi
szeretete ad nekem.
Amit fel nem foghattam,
hála azért is, Uram!
Sok jótetted nem érdemlem.
Uram, nagy vagy kegyelmedben!

Ma azért is hálát adok,
s áldlak mindenek felett,
hogy áldó erőkkel hordoz
ezután is kegyelmed.
Már mint boldog gyermeked,
országodban élhetek.
Hatalmaddal tarts meg engem
mindhalálig kegyelmedben!

152032_ff89ba75a79a_s

T.E..jpg

Válasz

VÁLASZ


Bizony szomorú volt a leveled…
Sötét, reménytelen, vigasztalan.
Kezét tördelte benn a fájdalom.
A fájdalomnak annyi hangja van.
Komor, gomolygó, tépett fellegek,
és el nem űzi őket semmi sem.
Hát tifelétek nincs húsvét soha?
A te Megváltód még sírban pihen?

Nem akarod te megtagadni Őt,
mégis tagadja lényed és valód,
mégis tagadja koldus életed
az érted vérezőt és meghalót.
Pedig te küzdesz – keményen, nagyon,
s a sorsod küzdeni, de győzni nem. –
Hát tifelétek nincs húsvét soha?
A te Megváltód még sírban pihen?

Hiszen amerre feltámadva jár,
megzengeti a győzelem dalát,
szemek sugáros fénye hirdeti
erejét, életét, diadalát…
vén téli fának korhadt törzse is
rügyet bont új tavasz reményiben!
– És tifelétek nincs húsvét soha?
A te Megváltód sírban pihen?

Nem gondolod, hogy ott halad veled?
Siettek együtt Emmaus felé.
Hangja már bontogatja az eget,
S balga szíved úgy gerjedez belé.
Itt-ott kék hasadék a fellegen,
sugarak törnek át, fénylik be Őt…
Egy pillanat még… s hittel boldogan
borulsz le élő Megváltód előtt.

Túrmezei Erzsébet

151898_dec47b2c10b7_s

T.E..jpg

Válasz

KRISZTUS KÖVETÉSE


Városokon át, falvakon által
ott halad Ő és telve csodákkal,
a levegő: mert szökdel a sánta,
vakok ujjongnak a napot látva,
néma ajkon is örömdal zendül.
Halott lép elő hideg verembül.
A csodatevőt kíséri, amerre
megy, lépdel a lába, betegek ezerje.
Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson.
Úr a halálon! Úr elmúláson!
Nevét a hír is szárnyra kapja.
Tanítványai kicsiny csapatja
boldog, hogy benne Urára tekinthet.
Úgy szereti mindet és vezeti mindet!
Galilea fénylő ege alatt
Isten fia halad, halad, halad.

…Valakit ott a koponyák hegyére
kísér a nép. Száz sebből csorog a vére.
Ostormegtépte vállán durva fábul
nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul.
Gőgös gúnnyal farizeusok nézik,
vad poroszló hogyan sújt rajta végig.
Körültekint. A lázas két szeme
mintha keresne, mintha kérdene:
hányan vele és hányan ellene?

Hányan vele? Fenne a kereszt alatt
viharvert, könnyes, árva kis csapat:
a tanítvány, akit szeret vala…
néhány asszony még… zeng a kardala
hideg közönynek, hahotázó gúnynak.
Fekete földre véres cseppek hullnak.
Mit vétkezett, hogy így kell halnia?!
Szenved, szenved az Isten Fia!
Szenved, szenved az Isten Fia.

Ő ment az úton. Hátra nem tekintett.
Életet mentett, égi magot hintett,
s bár százak, ezrek léptek nyomára,
tudta, hogy megy: fel a Golgotára.
Tudta, hányan maradnak el mögötte.
Azt kérdezik csak, uralkodni jött-e.
Ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve.
Szenvedni vele kinek volna kedve?
Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt,
csak egy viharvert, árva kis csapat,
csak annyi lesz az, ami megmarad.

Isten Fia halad, mégis halad
ma is. Napfényen… viharon keresztül…
vad tengeren is hívó szava rezdül.
Elő, tengeren járó Péterek!
Hány riad vissza: Tovább nem merek.
Pedig tovább még, a főpap elébe,
hol rágalom tőrét döfik a szívébe.
Ki vele járt viharzó tengeren,
Hány mondja most gyáván: „Nem ismerem.”
Tovább, tovább! Kereszt gyalázatát
hordva ki éri el a Golgotát?!

A könnyes, árva, viharvert csapatnak
odaát pálmát és koronát adnak
fehér, hótiszta angyalseregek.
Kitárulnak tündöklő egek.
Ujjongva zeng az örök hálaének.
De hányan lesznek, akik odaérnek?

Túrmezei Erzsébet

151897_98e45f25b97d_s

T.E..jpg

Válasz

Ugrás a(z) oldalra

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet írta 7 órája a(z) ISTEN ÍGÉRETEI fórumtémában:

Az igaz jutalma „Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van ...

Miclausné Király Erzsébet írta 7 órája a(z) Áhitatok fórumtémában:

Meg tudsz állni, és várni? „Dicsérjétek az Úrnak nevét, ...

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új blogbejegyzést írt: Hogy van a szíved?

Miclausné Király Erzsébet 7 órája új blogbejegyzést írt: Csalódások

Miclausné Király Erzsébet írta 8 órája a(z) Ige a mai napra képhez:

Ige_a_mai_napra-195_2103269_9845_s

Drága Atyánk, mutasd meg újra és újra másokon keresztül is, ...

Miclausné Király Erzsébet 8 órája új képet töltött fel:

Ige_a_mai_napra-195_2103269_9845_s

Miclausné Király Erzsébet írta 8 órája a(z) Sóhajok ,Imádságok fórumtémában:

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel bennünk és minden ember ...

Miclausné Király Erzsébet írta 8 órája a(z) BÖLCSESSÉG a mai napra fórumtémában:

MIATYÁNK A MINDENNAPI ÉLETBEN : Nem...

Miclausné Király Erzsébet írta 8 órája a(z) Versek fórumtémában:

Kovács Sándor:A Nemzet kenyere Érkezik a búza, Jön ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu