Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot,
hogy gondoskodj róla, s légy általa áldott!
Hajts uralmad alá, minden növényt, s barmot,
tápláld, éltesd őket, ám ne legyél zsarnok!

Ez egy nagy feladat, komoly felelősség,
ám szívedben megvan hozzá az erősség:
Szeretetnek hívják, amely ad és éltet,
ez vezérelje utadon a lépted!

Jaj de nem figyeltél Istenedre ember!
Nem szolgálod népét, nem élsz szeretettel,
nyomodban a nyomor, szenvedés virágzik,
szeretet szívedből – úgy tűnik – hiányzik.

Vegyszerrel pusztítod vizedet, s a kerted,
Isten szép barmait szanaszét kergetted,
s csak a pénzt hajszolod, saját kényelmedet,
s csodálkozol rajta, hogy világod beteg.

Pedig a jó Isten fiát érted adta,
ő a szeretetet néked megmutatta.
Hej, csak botor ember, reá nem figyeltél,
élő mag helyébe, keresztet vetettél.

Tetted súlyát nyögi szerte a természet,
a Föld nyomorából kiveszed a részed.
Felelősség súlya nyomja csak a vállad,
te általad szenved a növény, s az állat.

Mű dolgokra ügyelsz, ha teszed a dolgod,
s nem látod be szíved, vajon mért nem boldog.
Mert önző világod szeretetlen, árva,
s közben te is szenvedsz, halálodat várva.

Ma ,áprillis 22.A Föld Napja.jpg

Válasz

NÓÉ

„Monda az Úr Nóénak: Menj be te és egész házadnépe a bárkába, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. ’’ (1 Móz. 7:1)

Egy egész nemzedék:
A kortársak,
A munkatársak,
Az üzlettársak,
A házastársak,
Jaj! Bűntársak.

Nóé a szent magány,
A nagy ellentmondás
Mindarra, mi romlás,
Léhaság, tékozlás,
Hamisság, bujaság,
Hűtlenség, ravaszság.
Élő igen-mondás
Isten szavára,
Parancsára,
Tisztaságára,
Igazságára,
Szentségére.

Cinikus környezetben,
Hamis nemzedékben
Épül a bárka.
Nem fantáziára,
Nem vallási mániára,
De az élő Isten szavára.
Igéretére,
Erős kezére,
És akik látják,
Megbámulják
Vagy kigúnyolják,
Vagy kinevetik,
Vagy – semmibe veszik.
De Nóét mindez nem zavarja.
Mert ő az Urat látja, hallja,
Mint Szabadítót magasztalja.

Ömlik az ár,
A tömeghalál.
Erő és tudás,
Nagyot akarás
Mind semmit sem ér,
Ha az Úr ítél.
Magasba’, mélybe’
Mindennek vége.
De a bárkában
Teljes a béke.
Ők megérkeznek
A túlsó partra.
Védelmük Isten
Szava és karja.

Lásd: ez a helyzet.
Egy egész nemzedék,
A kortársak,
Az iskolatársak,
A játszótársak,
A munkatársak,
Az útitársak,
Az üzlettársak
A házastársak
– Jaj! – bűntársak.
És az Ige ma is megáll:
„A bűn zsoldja a halál!’’

De van menekvés.
Jézus a bárka.
Lásd, a kereszten
Szívét kitárta.
Megváltott téged.
Pártfogód néked.
Közbenjáród és
Szent örökséged,
Csak szeresd Őt!
Ne irtózz Tőle!
Egyetlen út
A biztos jövőbe.
Nagy szeretettel
Üzeni néked:
„Kié a Fiú, azé az élet.’’ÁMEN

Győri József

NOÉ.jpg

Válasz

NE FÉLJ

Ne félj a harcban,a viharban,
ha már azt hiszed nincs remény,
a szavad halvány,erőtlen lesz:
olyankor közel vagyok Én.
Ha bántanak,ha megaláznak,
és nem szólsz,csak néma szájjal hallgatsz:
Többet mond az alázatos sziv,
többet a száj,ha nem beszél ,csak hallgat.
Ne félj! A csöndben a szó Én vagyok!
Az erőtlennek Én vagyok ereje.
Csak higgy Istenben mélyen,igazán!
És a világ is megrendül bele.

P.Kovács Erzsébet verse

Ne félj, mert megváltottalak,.jpg

Válasz

Reviczky Gyula:

TARTSATOK BŰNBÁNATOT !

Megromlott már a régi erkölcs.
Egy kor veszőbe' van megint.
Szakadj le, új idők viharja!
Pusztíts, dühöngj kedved szerint.
Bábel tornyának épitői,
Hogy' összezagyválódtatok.
Kezdhetitek megint elülről...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Jut-e még eszetekbe néha,
Mi az az Isten ostora?
Mért kellett jönni vízözönnek,
S hogy mért pusztult el Szodoma?...
Erős Spartára, bölcs Athénre,
Rómára nem gondoltatok?...
Egy népvándorlás jöhet újra!...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Kérkedtek azzal, hogy e század
Mily bölcs, erős, mindenható.
Nem leli kedvét délibábban
S abban, mi szép, de nem való.
Ledöntött minden régi bálványt;
De a sziv semmit sem kapott.
Nem boldog és nem jó az ember!...
Óh, tartsatok bünbánatot!...

Jól tudom én is, hogy a szellem
Az ember dísze, jobb fele;
De jaj, ha csak józan sivárság,
Örömtelenség jár vele.
Mely megöli a gyermekálmot,
Óh, az a szellem átkozott!
Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...
Óh, tartsatok bünbánatot!

A gyermek űzi még a lepkét,
Vigan bársonymezőt tapos.
Czukorról annyit tud, hogy édes
S a virágról, hogy illatos.
A természet még egyre dajkál,
A nap reánk áldást ragyog;
Csak a bölcs ember szíve parlag!...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Megoldható-e annyi rejtély?
S a tudás haszna óh, mi lesz!...
A föld s nap élte is mulandó
S velük az ember is kivesz.
S ki végsőnek marad, bevallja,
Hogy boldogság itt nem lakott;
Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Hiába minden kutatások;
Gyöngék vagyunk és kicsinyek.
Áldott, ki a könnyet letörli
S megért egy szerető szivet.
Ugy jártok, mint a zord titánok; -
Csupán az istenek nagyok.
Az ő hatalmuk víhatatlan!...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Jöjjetek sírni templomomba;
Verjétek bünös melletek',
S a szeretet nagy istenétől
Jó, tiszta szívet kérjetek.
A könnyezőhez, búsulóhoz
Vigasztaló szót szóljatok.
Egymást ölelve, megbocsátva:
Igy tartsatok bünbánatot!

IMÁDSÁGOM.jpg

Válasz

Reviczky Gyula: IMAKÖNYVEM

Aranykötésü imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.

Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt ép', a kedves ákácz
Virágozott a ház előtt.

A lemenő nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál
És velem együtt sírt szegény.

Hogy elmosódtak a betűk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midőn ez imakönyvből
Még az anyám imádkozott.

Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürteimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.

Irott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.

Elnézem... Épen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyelném a könnyeket.

Az Ur imádságát ütöm fel
(Kisérőm a nehéz uton)
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, óh Jézusom!

Imádság kell a szenvedőnek,
A kit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.

Föl nem panaszlom a világnak,
Csak szellemednek, jó anyám,
Milyen kopár volt ifjuságom,
S hogy mennyi bánat szállt reám.

Türtem, reméltem, megalázva
Idegenek közt éltem én;
De azt a régi imakönyvet
S emléked szentül őrizém.

Áldott könyv.jpg

Válasz

Pósa Lajos: Imádság

Hálát adok, én Istenem,
Hogy jóságod dicsérhetem.
Őrző szemed mindig rajtam,
Soh'se hagysz el semmi bajban.
Gondod van egy harmatcseppre,
Mint a zúgó tengerekre.
A kis bogárt csak úgy látod,
Mint az egész nagy világot.
Ha nézek a csillagokba:
Téged dicsér mind ragyogva...
Én is, én is gyönge porszem,
Veled kelek, veled fekszem,
Te vagy lelkem foglalatja:
Mindnyájunknak édes atyja!

Imádság.jpg

Válasz

Dénes Ferenc:Taníts meg élni igazán!

Megváltóm, Hozzád száll imám:
Taníts meg élni igazán!

Az élet legdrágább ajándék,
S én élni igazán szeretnék!
Nem úgy, amiként sokan élnek,
Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek,
Vagy éltek Fáraók a trónon,
És szirének a szigetparton,
Kis eszkimók a jégrétegen,
Vagy ősatyánk az édenkertben.

Élni! Nem úgy, mint sokan élnek,
Kik a lelkükkel nem törődnek,
Járnak e létben gondtalanul.
Vagy összetörten, nyugtalanul,
Őrjöngnek, sírnak és gyűlölnek,
Dinom-dánomban elmerülnek.
Naponta vermet ásnak másnak,
S ha beleesnek, kiabálnak.
Gyilkolnak szívvel, szájjal, tettel,
Nincs viszonyuk a szeretettel.
Nehéz keresztet raknak másra,
Ők nem vinnék, hogy más meglássa.
Szenvedni félnek, mint a tűztől,
De másokat nem óvnak ettől.
S míg békéről zengedez ajkuk
Csak félig van elásva kardjuk.
Port hintenek egymás szemébe
S vakon rohannak végzetükbe.
Élni! Mint a hithősök éltek!
Kik e világgal nem törődtek,
Könyörületes szívvel jártak,
Jutalmat senkitől sem vártak.
Szerettek szívvel-szájjal-tettel,
Nem sújtottak senkit kereszttel.
De ők viselték mások terhét,
Testvérré fogadták a szegényt.
Őket mindenki üldözte, gúnyolta,
Otthonuk volt a katakomba.
Kiket bántott fagy, jégeső, hó,
Kikre a világ nem volt méltó.

Élni! - Igazán! - búban, bajban,
Imádkozni a nagy viharban!
Szenvedni Krisztusért keresztet,
Vállalni börtönt, rabbilincset,
Bemenni tüzes kemencébe,
Dobatni oroszlánok vermébe,
Ha kell, szenvedni hajótörést -
S így törjek az Igének rést.
És életemnek mártír vére
Legyen a szeretet pecsétje...
Ilyen életnek nagy az ára...
Így élni lelkem leghőbb vágya...

Megváltóm, hozzád száll imám:
Taníts meg élni igazán!

Taníts meg élni igazán.jpg

Válasz

SZAVAK ÉS TETTEK

Hol sok a beszéd,
ott sok a salak.
Hangsúlyosabban beszél
a tett, mint a szavak.

A samaritánus
keveset beszélt,
Időt, pénzt áldozott
a vérző emberért.

Szó mérgezett nyila
üt halálos sebet,
mit áldozatokkal
gyógyítni nem lehet!

A lélek két szárnya:
jó szó, nemes tett –
Istenhez emeli
hanyatló életed.

Pecznyik Pál

Gyenge.jpg

Válasz

Pecznyík Pál: JÉZUS ARCÚ GYERMEKEK !

Miért vagyunk közömbösek
közönyösek emberek?
Arcán boldog öröm-rózsa
nincsen köztünk senkinek?

Olyan befelé forduló
köldök nézőek vagyunk,
mntha ezen a nagy Bolygón,
nem élne más, csak magunk?

Csak a magunk kis világát
igyekszünk széppé tenni,
és amíg azt el nem érjük,
nem vonz bennünket semmi?

Nem törődünk más bajával,
magunknak kedveskedünk,
öröm-rózsa az arcunkon,
éppen ezért nincs nekünk.

Akkor nyílna az arcunkon,
öröm-rózsa és derű,
ha felkarolnánk azt, kinek
az élete keserű.

Lépjünk hát ki a közönyből,
felnőttek és gyermekek,
öröm-rózsát láthassanak
arcunkon az emberek.

Láthassuk meg, egymás arcán,
boldog élet mosolyát,
így viseljük Jézus arcát
már itt, és majd odaát!

1999. X.21.

Mosoly az arcon.jpg

Válasz

Agnus Dei: Köszönetettel

Bénák a szavak,
Tétova vagyok,
Hogy mondhatnám el,
Amit nem tudhatok?

Szívemben hála,
Lelkemben béke,
Velem van az ÚR,
Velem mindörökre.

Köszönöm Neked,
Hogy megmentettél,
A reménytelenségbol
Fényedre vezettél.

Mindenható Jézus,
Áldott legyen neved,
Amíg csak élek,
Együtt leszek Veled.ÁMEN

Köszönetettel.jpg

Válasz