„Mindig szeret a barát, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul.” Péld 17,17

Mikor megkérdeztem „Paulától”, találkozhatunk-e csütörtök este, nemet mondott. Az édesanyjával mást terveztek aznapra.

Nem sokkal később felhívtam „Danát”, ő ráér-e csütörtökön. Gondolhatod, mennyire meglepődtem, mikor így válaszolt: „Paulához megyek vacsoravendégségbe. Téged nem hívott?”

Uhh! Vajon miért nem mert Paula őszinte lenni velem? Dana szerint szűk körű vacsoráról volt szó, s Paula nem akart megbántani. Megértettem, de borzasztóan fájt az is, hogy kihagytak, és az is, hogy Paula hazudott nekem.

Úgy éreztem, mintha egy kellemetlen csomó lenne a gyomromban, mialatt azon töprengtem, beszéljek-e Paulával.

Válaszúthoz érkezett a barátságunk. Valami ilyesmit akartam volna mondani neki: „Azt elfogadom, hogy nem hívtál meg, de azért nem kellett volna hazudnod. Mégis megbocsátok, mert a barát mindig szeret”. Nem mertem felhívni.

Hasonló helyzetekben édesanyám tanácsát követem: „Ha nem tudsz dönteni, ez biztos jele annak, hogy imádkoznod kell.” Isten megmutatta, hogy a „mindig szeret a barát” azt jelenti, hogy mindig a legjobbat tételezzük fel a másikról, és megbeszéljük a problémákat.

Szomorúan vallom be, hogy édesanyám és Isten tanácsa ellenére, nem tettem semmit. Féltem nyíltan felvállalni a konfliktust a barátnőmmel.

Néhány hétre rá felhívott Paula. Azóta is rosszul érezte magát, amiért akkor hazudott nekem, bocsánatot kért, és elmagyarázta, milyen vendégségről volt szó. Én is bocsánatot kértem, amiért nem mertem beszélni vele. Pedig tudhattam volna, hogy a barátságunk erősebb a félelmeimnél.

Beszélgetésünk nevetésbe torkollott, nevettünk gyávaságunkon, önmagunkon, tudtuk mindketten, hogy szeretjük egymást, és sosem okoznánk szándékosan fájdalmat egymásnak. Neki őszintének kellett volna lennie, nekem meg bátrabbnak, hogy rákérdezzek.

A hazugság nem lehet része a barátságnak, de a félelem sem. Minden kapcsolatnak megvannak a maga próbái, döccenői. De tartozzék hozzá az is, hogy egymásról a legjobbat tételezzük fel, és ha kell, megbocsátunk.

Ha akadályok gördülnek két ember kapcsolatába, és nem foglalkoznak velük, a rossz lassacskán megemésztheti a szeretetet. Ha hagyjuk, hogy gyökeret verjen, ellenségünk arra használja majd, hogy szétválasszon minket.

Talán most arra késztet az Úr, hogy mondj el valamit a barátnődnek, barátodnak, amit elhallgattál előle. Vagy talán neked hazudtak. A Szentírás azt mondja: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm 12,18). Akár azzal, hogy megmondjuk az igazat, akár azzal, ahogy a hazugságot kezeljük, mindent meg kell tennünk, hogy kibéküljünk a barátunkkal.

Talán már túl vagy rajta, talán bevallottál valamit, vagy szembesítetted a hazugságával, és nem jól fogadta. Nagyon sajnálom. Fájdalmas elveszíteni egy barátot. De legalább biztosak lehetünk benne, hogy ha mi megtettük a magunkét, az Úr is megteszi a magáét, és begyógyítja a sebet.

Ha épp válaszúton állsz, és azon töprengsz, bevallj-e valamit, vagy kedvesen számon kérd a hazugságát, arra biztatlak, mindenekelőtt imádkozz, és aztán tedd meg, amit meg kell tenned. Én nagyon örülök, hogy Paula felhívott. Túl értékes a kapcsolatunk ahhoz, hogy holmi sértődöttség vagy félreértések lerombolják.

Isten Igéje arra tanít, hogy „mindig szeret a barát”. Ez nem mindig könnyű, de végül megéri. Elmondhatom, hogy barátságunk Paulával még erősebb, mint azelőtt volt.

Uram, annyira meg tudjuk bonyolítani az életünket. Segíts, hogy tudjunk őszinték és bátrak lenni, szeressük egymást, s meg tudjunk bocsátani, ahogy Te teszed. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, , www.proverbs31.org, Melissa Taylor, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu