„Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.” (Zsolt 11,7)

A dicsőítés olyan szó, amit gyakran használunk, de ritkán éljük meg. Azt állítjuk, hogy minden vasárnap dicsőítő szolgálaton veszünk részt, de olyankor vajon tényleg találkozunk Istennel? Vagy csak egy szokásos vallási összejövetelen veszünk részt? Mikor sétáltál ki utoljára a templomból úgy, hogy egész lényedben megváltoztál Istennel való találkozásod hatására? Nem értjük tisztán a valódi dicsőítést, és nem ismerjük el annak követelményeit.

Séta közben egy lelkész egyszer odament egy csapat fiúhoz, akik egy kis kóbor kutya körül álltak.

– Mit csináltok, srácok? – kérdezte.

– Hazugságokat mondunk – volt a válasz. – Azé lesz a kutya, aki a legnagyobbat hazudja.

A lelkész megdöbbenve mondta:

– Hát fiúk, a ti korotokban bennem a hazugság gondolata még csak fel se merült!

A fiúk csalódottan egymásra néztek. Végül egyikőjük megvonta a vállát, és azt mondta:

– Azt hiszem, övé a kutya…

Istent dicsőíteni azt jelenti, hogy őszinte szívvel állunk elé. Ilyenkor igazából nem látjuk az arcát, de megértjük, ki is Ő valójában, felismerjük erejét és elismerjük hatalmát. A valódi dicsőítés csak őszinte szívvel lehetséges.

Az őszinteség és becsület sajnos kihalóban lévő jelenségek, melyeket különféle maszkokkal takargatunk. „Nincs itthon anyu” – hazudják gyermekeink, amikor nem akarunk beszélni a hívó féllel. Zsebre vágjuk a visszajárót, melyet figyelmetlenségből kaptunk a kasszánál. A hazugság, melyet ártatlan füllentésnek titulálunk, beleivódik személyiségünkbe, míg a hitelesség teljesen ki nem vész belőlünk. A becsületes élet azonban őszinteséget követel. Akárcsak a dicsőítés.

A dicsőítés nem más, mint a vágy, hogy láthassuk Isten arcát. A hiteles dicsőítés első lépése, amikor keresni kezdjük Istennél a saját őszinte szívünket. Nem láthatjuk meg Őt egészen addig, amíg nem vagyunk képesek teljes odaadással és őszinteséggel Isten elé járulni.

Lukács evangéliumában olvassuk annak a nőnek a történetét, aki Simon Péter házába megy vacsorára. Ez a nő csak azért ment oda, mert hallotta, Jézus is ott lesz. Köztudott volt, hogy ez a nő rossz hírnevű prostituált. A házban mindenki – beleértve Simont, a házigazdát is – pontosan tudta, ki ő, és mit tett korábban. Simon biztosan nem engedte volna be magához, és még kevésbé hívta volna meg házába. Az is köztudott volt, hogy amikor egy rabbi vendégeskedett valakinél, mindenki csendben ült, és őt hallgatta. A nő azonban elszánt volt. Annak ellenére is belépett a házba, hogy tudta, mindenki felismeri és megítéli őt.

Figyeld csak meg! Ennek a nőnek nagyobb volt a vágya, hogy találkozhasson Jézussal, mint a büszkesége. Tiszta szívvel ment, semmit nem rejtegetett. Úgy jött, ahogyan volt ő valójában: egy bűnös nő.

Semmi ürügy.

Semmi képmutatás.

Csak hitelesség.

Őszinte szívvel lépett a házba. Mi volt erre Jézus válasza? Nagyon fontos, hogy minél jobban áttanulmányozzuk a történet ezen részét. Jézus a kegyetlen őszinteséggel találkozott akkor. Valójában várta, hogy eljöjjön hozzá a nő. Jézus számos okból kifolyólag ment el a vendégségbe.

Azért, hogy megtanítson valamit Simon Péternek.

Azért, hogy elmondhassa Isten igazságát mindenkinek, aki a házban volt.

Azért, hogy találkozhasson a bűnös nővel, aki vágyakozott utána és az Ő megbocsátásáért. Jézus mindent tudott róla, mégis találkozni akart vele.

Isten szeretete nem attól függ, hogy mit teszünk. Nem érdemelhetjük ki szeretetét azzal, hogy „jó dolgokat” cselekszünk. Nem lehetünk elég jók akkor sem, ha minden adandó alkalommal elmegyünk a templomba, éneklünk a dicsőítő csoportban, tanulmányozzuk a Bibliát… és még sorolhatnánk, hiszen a „jó cselekedetek” listája végtelen.

Isten egyetlenegy okból kifolyólag szeret minket: mert Ő maga szeretet.

Mint ahogy várta ezt a bűnös nőt, hogy felbukkanjon Simon Péter házában, úgy vár ránk is, hogy nyitott szívvel, üres kézzel, alázatos lélekkel járuljunk elé. A valódi dicsőítés teljes erejét soha nem fogjuk megtapasztalni, ha csak nem nézünk szembe őszintén a bűneinkkel. Az őszinte szív örömöt szerez Istennek, és képes Őt valóban dicsőíteni.

Ahogy ez a nő, én is kimerült vagyok. Belefáradtam abba, hogy az évek során összegyűjtött, abszurd maszkjaimat magamra öltsem és tovább cipeljem. Soha többé nem akarom arra pazarolni az energiám, hogy olyasvalaki legyen belőlem, aki folyton csak ellenáll Istennek. Becsületes nő akarok lenni. Olyan, aki örömöt szerez Istennek, és aki megmosolyogtatja Őt.

Atyám, elismerem, hogy nem értem igazán, mit jelent Téged dicsőíteni úgy, ahogy Te kívánod, de bevallom azt is, hogy meg akarom tudni! A jelenlétedbe jövök, Uram, teljesen őszintén és átláthatón. A szívem arra vágyakozik, hogy a lábadnál ülhessek és valóban dicsőíthesselek Téged. Elhagyom a büszkeségem és önteltségem, és elismerem, hogy nélküled semmi vagyok. Dicsérlek és magasztallak Téged, Uram. Tanítsd meg nekem, mit jelent Téged imádni! Jézus nevében, Ámen.

(forrás: http://www.girlfriendsingod.com/an-honest-woman/, Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc.  Used with permission, www.girlfriendsingod.com, fordítás: Kiss Erzsébet Janka,