„Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Róm 8,1

Szoktad hallani a belső vádló hangot? Ilyesmiket suttog: nem az vagy, akinek lenned kellene… a múltad meghatároz… nem tudsz megváltozni…

Sajnos, én hallom a hangot. Egyik gyengeségem az önmarcangolás. Ha hagyom, minden önbizalmamat elveszi nőként, feleségként, anyaként.

Szerencsére Isten igazságaival épp olyan ismerős vagyok, mint a Sátán hazugságaival. Szívem meghallja Jézus gyengéd emlékeztető jelzéseit, amik szeretetére, jóságára utalnak, mint alapigénk is: „Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Róm 8,1.

De hiába tudom ezt a rólam is szóló isteni igazságot, meg kellett tanulnom, hogy rajtam áll, hogyan viszonyulok hozzá. Ha figyelmemet nem rögzítem az Ő hangjára, elmémet az Ő gondolataira, meg tudok feledkezni Isten ígéreteiről. A vádaskodó gondolatok visszatérnek, és Krisztusban megszerzett önbizalmamat szertefoszlatják.

Egyik reggel is az önváddal küszködtem, mikor a következő mondatot olvastam a reggeli elmélkedésben: „Ne hallgass a vádló szavakra, mert nem tőlem /Istentől/ származnak.”

Kinyitottam a naplómat, és papírra vetettem szívem válaszát:

„Uram, el kell mondanom Neked, hogy gyakran okozok csalódást magamnak döntéseimmel, viselkedésemmel, és ilyenkor mindennek elhordom magam. De nemcsak saját gondolataim negatívak. Szíven ütött valakinek a megjegyzése, és elrabolta önbizalmamat. Ahelyett, hogy értékesnek hinném magam, úgy érzem, nem vagyok való semmire. Meghallottam biztatásodat, hogy ne hallgassak a vádló szavakra. Köszönöm, Uram, hogy megint a legjobb pillanatban szóltál hozzám.”

Továbbolvastam az elmélkedést: „Tarts szünetet mindig, mielőtt reagálnál emberekre, helyzetekre, adj alkalmat Lelkemnek, hogy működjék általad. A hirtelen szavak és tettek nem hagynak teret nekem.”

Folytattam levelezésemet Istennel:

„Uram, bántó szavakkal vágtam vissza. Köszönöm, hogy figyelmeztetsz, tartsak szünetet, mielőtt válaszolnék. Bízhatom benne, hogy mindig szólsz, ha valamilyen intésedről megfeledkezem.”

Ha nekünk kéne megvédenünk magunkat a belső vádló hangtól vagy mások ítélkezésétől, mindig veszítenénk. Szerencsére mellettünk áll a Legnagyobb Védelmező és az Ő Igéje. Szavai újraépítik az önbizalmat, amit a vádló szavak lebontottak.

Nincs más dolgunk, csak ismerjük meg Isten ígéreteit, higgyük el és alkalmazzuk őket! A legkiválóbb módja a vádló szavak elleni védekezésnek, ha állandóan át vagyunk itatva Isten Igéjétől, és hagyunk időt, hogy figyelhessünk a Szentlélek indítására. Felülírhatjuk a vádaskodásokat elmélkedő olvasmányokkal, vagy ha célzottam a problémánkat taglaló jó könyveket böngészünk, ha beiratkozunk egy bibliatanfolyamra. Ezek mind segítenek visszaállítani önbizalmunkat Krisztusban.

Amikor ma Istennel töltünk egy kis időt, kérjük, mindig emlékeztessen jelenlétére, arra, hogy szeret minket, és szavai igazak: „Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Ez ránk is vonatkozik, rád és rám!

Uram, ha elfelejteném, emlékeztess, kérlek, hogy a kereszt által, és mert Megváltóm vagy, nincs ítélet ellenem. Segíts, hogy szememet, gondolataimat Rajtad tartsam. És fogadjam el igaznak Igédet, hogy önbizalmam szilárdan álljon Benned.  Ámen.