Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal,  Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!  Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta,  ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre.

Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta:

Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!  

Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.

De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél!  Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt.

 Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta:

Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!  Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. 

 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés?  Ő így felelt:

Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.  

Az ÚR ezt mondta:

Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben.

A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben.

A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben.

A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?

"1Kir 19,1-13.

A CSEND ARANYAT ÉR

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt 46,11)

Sokáig a csendet negatívan értékeltem a kapcsolatokban: elutasítás, érdektelenség, egyet nem értés jelének éreztem. Isten csendjét is így láttam. Egy váratlan esemény másra tanított. 

Több évvel ezelőtt egy barátom megkért, legyek része egy csoportnak, ami egy idős asszonyt látogat rendszeresen. Túlélte mind a két világháborút, és annak ellenére, hogy ágyhoz-kötött beteg volt, egyedül élt otthonában. 

18 hónapig folyamatosan látogattam. Bár voltak nézeteltéréseink, egy tökéletes tiszteleten, őszinteségen, elfogadáson alapuló barátság jött létre közöttünk. Elmesélte nekem élettörténetét, és figyelemmel hallgatta a velem történteket is. Ahogy közeledett élete végéhez, egyre kevesebbet beszélt. A halvány fényben tökéletes csendességben ültünk. A tapasztalat, hogy a csendben történő kommunikáció hogyan helyettesíti a beszédet, hihetetlenül nagy élmény volt számomra. A rohanó, zajos világban sikerült azt is megtanulnom, hogy a mély kapcsolatokhoz a csend, a figyelem nagyon fontos. 

Sokszor szavaink mögé rejtőzünk. Isten viszont olyan kapcsolatra hív el minket, ami a szavakon átnyúlik, ahol a csendességben sikerül igazán megtapasztalnunk Isten jelenlétét.

Imádság: Urunk, segíts csendben lennünk, és rádöbbennünk, hogy te vagy a mi Istenünk. Ámen.

Mikor tudok ma egy kicsit csendben lenni? 

Marion Palmer (Dél Ausztrália, Ausztrália)

IMÁDKOZZUNK A BETEGLÁTOGATÓKÉRT!