Január 27-én véget ért az ökumenikus imahét. A zárónapon a református Nagytemplomban gyűltek össze a különböző felekezetekhez tartozó debreceni hívek és vettek részt az istentiszteleten.

A keresztény egyházak hívei idén is nyolc napon át imádkoztak együtt a Krisztus-hívők egységéért. „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj” – ezt a mózesi parancsot választották az ökumenikus imahét idei vezérigéjévé az indonéziai keresztények – emlékeztette a híveket Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, aki mint „házigazda” köszöntötte a megjelenteket, és kérte az Úr áldását e nap szolgálattevőjére, Kocsis Fülöp érsek-metropolitára.

Az indonéz testvérek az imahét utolsó napjára a 27. zsoltár kezdősorait választották ki az igehirdetés alapjául: „Világosságom és segítségem az Úr…” (Zsolt 27,1).

Ahhoz, hogy megértsük ezeket a szavakat, körül kell néznünk, van-e ellenségünk – kezdte prédikációját Kocsis Fülöp. – Kik, mik akadályoznak engem abban, hogy előrehaladjak? Mások? A körülmények? A gonosz lelkek? – sorolta a főpásztor a lehetőségeket, és rávilágított arra, hogy bizony nagyon sokszor másokat teszünk felelőssé azért, mert nem boldogulunk az életünkben.

Ha a körülményeket nézzük, akkor ilyen lehet, ha valaki rossz helyre született, nem megfelelő neveltetést kapott, esetleg szeretetet sem kapott eleget a szüleitől, rossz tanárok tanították, vagy csalódott az Egyházban… Számos akadályt lehet megfogalmazni, de vajon biztos, hogy ezek formálják az életünket, ezek mentén kell keresni a helyes utat? – tette fel a kérdést a szónok, majd a minket körülvevő gonosz lelkekről szólt, akik közül sokan akarják bukásunkat, azt, hogy eltávolodjunk Istentől.

Hatásukra akár odáig is el lehet jutni, hogy Istenben idővel az ellenséget látja meg valaki azért, mert kér valamit Tőle, de nem kap segítséget. Csakhogy, aki az Istent szereti, annak mindene jobbá válik – hangsúlyozta a metropolita. – Akit megsebzett a család vagy az iskola gyermekkorában, akit akadályoztak az előrehaladásban, akit gonosz lelkek sokasága vett körül – mégis minden javára válik idővel, ha szereti az Istent.

A lényeg nem az, hogy milyen a világ, milyenek a körülmények, az emberek, akik körülvesznek. A kulcs az, hogy szeretem-e Istent, aki teremtett engem. Elhiszem-e, amit Jézus mond: én vagyok a világ világossága, elhiszem-e, hogy Jézus tartja kézben az életemet? Ha Jézus szeret, akkor nincs ellenségem, nincs, aki akadályozna engem. Ennél a fénynél látható, hogy mi az én utam, nem félek, hogy eltévedek. Az ember egyik nagy hibája, hogy mentségeket keres. Így azonban Isten nem tud minket megmenteni. Az ember egyetlen igazi ellensége a bűn, amely gátat szab az Isten felé való közeledésnek – mutatott rá a főpásztor. Arra biztatott, hogy az ökumenikus imahét végeztével ne zárjuk le azon törekvéseinket, hogy erősödjünk abban, amiben egyek vagyunk: Jézus Krisztus az én világosságom, megmentőm, Ő az, aki szeret engem, és nekem is arra kell törekedni, hogy szeressem Őt!

Az ökumenikus imahét perselyadományait idén a Debreceni Hospice Ház Alapítványnak ajánlották fel a történelmi egyházak.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír