Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.  Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.  Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,  hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.  És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,  és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.  És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:  Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.  A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."  És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:  "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.  Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,  és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.  Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.  A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.Lk 2,1-20.

A DICSŐSÉG REMÉNYSÉGE

Akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. (Kol 1,27)

Szenteste az istentiszteleten meggyújtottam az adventi koszorú közepén a gyertyát. Karácsony van, mondtam, már nem az adventben vagyunk. Krisztus megszületett, Krisztus itt van köztünk. Előrejöttek a serdülők, a lángba tartották gyertyáikat, és utána továbbadták a padokban ülőknek. Lekapcsoltuk a villanyokat, lágy elomló gyertyafénybe burkolóztunk. Emlékszem, hogy korábban ezen a helyen állva, ezeket a szavakat mondtam: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik." (1Kor 11,24) 

Arra gondoltam, hogy mi keresztyének lényünk legbelsejében hisszük, hogy a Szentlélek eljön, és lakozást akar venni bennünk. Körbenézve, láttam a sugárzó arcokat a tömegben, és tudtam, hogy Krisztus itt van velünk. Éreztem, hogy átjár Isten szeretetének melege. 

Később a testvérek a kijárat felé indultak, átölelték egymást és mindenki boldog karácsonyt kívánt. Be akartam zárni már az ajtókat, és le akartam feküdni, de nem akartam elküldeni őket. Ki akar elmenni onnan, ahol érezhető Isten jelenléte?

Imádság: Szerető Istenünk, mutasd meg magad az emberek között, akik még nem ismernek téged. Készíts fel bennünket is, hogy családtagokként fogadjuk őket. Ámen.

Az istentisztelet után még mindig érezhetjük Isten jelenlétét. 

Earl T. Dickerson (Kentucky, USA)

IMÁDKOZZUNK A KARÁCSONYI ISTENTISZTELET ELŐKÉSZÍTŐIÉRT!