Egy néger kisfiu nézte a léggömbárust a
vásárban.Az árus jó üzletember lévén,
eloldozott egy piros lufit,amely
felszállt a magasba,és egy sereg
reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket,majd egy
sárgát és végül egy fehéret is.
Egymás után felszálltak a magasba,
mignem eltüntek szem elől.
A kis néger,egy darabig álldogált egy
fekete léggömb előtt,majd megkérdezte:
- Uram,ha elengedné a feketét is,az is
felszállna olyan magasra,mint a többi?
A léggömbárus megértően mosolygott rá.
Eloldotta a fekete lufi zsinegjét,és miközben az felszállt a magasba,igy
szólt:
-Kisfiam,nem a szine,hanem ,ami belül van,az emeli a magasba...
EGYÜTT
Nem voltam ott.Nem hallottam soha,
hogyan zeng ezrek ajkán ez az ének,
hogy éneklik szinesek,fehérek:
,,Krisztusban nincs Kelet,Nyugat..."
Én mégis hallom hangjukat.
Mégis tudom:csoda történik velünk.
A Szentlélek új éneket vezényel
e földön,hol annyi hang kavarog.
S protestánsok,görögkeletiek
és négerek,japánok,magyarok
együtt énekelünk,
együtt énekelünk!
Nem voltam ott.Nem hallottam soha,
hogy mondják együtt az Úr imáját
száz meg száz nyelven:,,Mi Atyánk!"
Barna malájok,sápadt franciák,
hugenották,evangélikusok...
De ha mondom,körülöttem susog
millió hang:a testvérem hangja.
És ez a millió hang együtt vallja:
,,Tiéd az ország és a hatalom!"
S felül határokon és falakon
tudom,hogy mindennap találkozunk
ebben az imádságban,és mi akkor
együtt imádkozunk!
Együtt imádkozunk!
Túrmezei Erzsébet verse
Kommentáld!