„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 

2Tim 1,7

Észrevetted már, hogy a tévéreklámok mindig csöppentenek annyi igazságot a termékbemutatójukba, hogy az hihetőnek tűnjék? Bár ez hamis reklámozás, a termék mégis meggyőzőnek látszik. Csak akkor derül ki az igazság, mikor megveszed a terméket, és kipróbálod.

Ez a trükkje a Sátánnak is, aki a hamis reklámozás nagymestere. Igencsak ért hozzá, hogy félelmeinket valóságosaknak mutassa be, amikor pedig nem azok.

Azt jelenti ez, hogy minden félelem alaptalan? Szó sincs róla. Egy szikla pereméhez közeledve a félelem akadályozza meg, hogy a legszéléig lépjünk, és leessünk. Ugyanakkor a Sátán hamissága magatehetetlenné tesz, és megakadályozza fejlődésünket. A Sátán hamis reklámja megfojthatja hitünket, táplálhatja félelmeinket.

Belegondoltál már, hol kezdődött az ember hánykódása hit és félelem között? Malcolm Smith rámutat egyik könyvében, hogy a félelmet a Sátán hazugsága vezette be az emberi történelembe.

Az Édenkert volt az első hely, ahol a kígyó rászedte Évát, kiforgatva Isten szavait. Az Úr így szólt Ádámhoz: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” Ter 2,16-17. Ha ő vagy Éva esznek arról a fáról, lelkük meghal. Éva nemcsak evett a tiltott gyümölcsből, de adott belőle Ádámnak is, és ő is evett.

Amint Ádám engedetlenné vált, kapcsolata Istennel megváltozott. Nem csak félni kezdett, hanem kétségbe vonta Isten hatalmát, barátságát, gondoskodását. A Sátán hazugsága elhitette vele, hogy nincs szüksége Istenre. Sőt, hogy ő lehet önmaga istene, elégséges önmagának minden tekintetben.

Volt idő, mikor én is elhittem a Sátán hazugságait, és függetlenedni igyekeztem Isten jelenvalóságától. Úgy tettem, mintha minden rajtam állna, s nem mertem bevallani, hogy minden zavaros bennem és körülöttem. Olyannak akartam látszani, mint aki kezében tartja élete irányítását.

Ám Istennek sosem az volt a szándéka, hogy mi irányítsunk, hogy erősek legyünk önmagunkban. Ő azt akarta, hogy gyengeségünkkel az Ő erejét sugározzuk, Aki gondoskodik szükségleteinkről. Arra teremtett, hogy kisgyermekek módjára éljünk, mennyei Atyánktól függve.

Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a magunk módján éljünk, saját erőnkből, ugyanazt fogjuk tapasztalni, mint Ádám és Éva. Félelemben fogunk élni. Hát épp ez a Sátán célja.

Ha az ellenségnek sikerül minket a félelem hálójában fogva tartani, képtelenek leszünk élni lehetőségeinkkel, nem tudunk egymás életébe se változást hozni. A Sátán tudja, mire vagyunk képesek Krisztus nélkül. Hogy megakadályozza felébredésünket, a félelem mérgét árasztja belénk: nem merünk hinni Istenben, nem merjük alávetni magunkat az Ő terveinek. A félelem alapja: valóságosnak látszó hamis bizonyíték. (Angolul e szavak kezdőbetűje a „félelem” szót adja: false evidence appearing real. Ford. megj.)

Nem arról van szó, hogy tilos foglalkoznunk az élet olyan területeivel, mint a biztonság vagy az egészség. De ha az aggódástól éjjel fent vagyunk, nappal meg lent, úgy élünk, ahogy nem méltó embervoltunkhoz.

Isten jelenlétében kell élnünk, az Ő ígéreteire és gondoskodására hagyatkozva. Csak így tudunk különbséget tenni igaz és hamis között. Csak így válik értelmünk lényegévé a hit a félelem helyett.

Uram, segíts megkülönböztetnem a hamis félelmet a valódi törődéstől. Add, hogy míg Igédhez ragaszkodom, igazságod leheljen életet szívembe, s legyőzve a félelmet, a hit által tudjak élni.  Ámen.