Ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, koponyák, rémtörténetekké alakuló iskolai bulik, szellemálarcok, boszorkánymaszkok, tanácstalan szülők – a napokban ismét elkezdődött a az év Halloween-időszaka. A gyerekek, fiatalok, felnőttek bekacsolódása az ártalmatlanak tűnő szokásokba ellentétes az Egyház tanításával, a keresztények még játékból se vegyenek részt rajta.

Az Amerikából Európába átkerült divathóbort mára már az erdélyi városokban is gyökeret vert, miközben egyre többet hoz a „Halloween-jelenséghez” kapcsolódó kellékeket árusítók, illetve a jelmezkölcsönzők konyhájára. A közösségi oldalakon arcfestők kínálják szolgáltatásaikat, a szétroncsolt arcú zombitól a vigyorgó rémbohóc maskaráig minden rendelhető, de ha valakinek éppen arra támad kedve, akkor a jelmezkölcsönzőknek köszönhetően leprás szerzetesnek, illetve kacér apácának is beöltözhet.

Az egyik székelyföldi kisváros iskolájában pár évvel ezelőtt a halloween-party után néhány diák megmagyarázhatatlan félelmeivel kellett valamit kezdeni, miután durva horrorfilmekkel próbálták „hangulatosabbá” tenni az amúgy is zabolátlan bulis estét. Az eset bizonyítja, hogy a pedagógusok sem mindig tudják, hogy a rémes, ijesztgetős szokások tulajdonképpen hová is vezetnek vissza.

A felnőttek egy része is szívesen vesz részt az ilyenkor megrendezésre kerülő maskarás, tematikus házibulikon. A szülők tanácstalanabb, bizonytalanabb része látva az egyre szélesebb körben terjedő „ünneplést”, végül csak enged a rohamnak. A csoportnyomás hatására időnként még a keresztény szülők is feladják elveiket, nem szeretnék, hogy csemetéjük ne tudjon lépést tartani társaival, sajnálnák, ha bármiből kimaradna.

Pedig a Halloween nem játék. Annak ellenére, hogy sokan egy furcsa, de szerethető néphagyománynak, amolyan pótfarsangnak, esetleg a középkori „danse macabre” megelevenítésének tartják, igazából a Halloween alapjaiban keresztényellenes ünnep, és nem tartozik a magyar hagyományvilághoz.

A különböző jelenkori újpogány vallásokban az egyik legfontosabb ünnepnapként tartják számon. Az amúgy magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.”

A Halloween története

Az október végi rémisztgetés eredete nem a tengerentúlra, hanem egészen az európai keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő természetimádó papjaik voltak a druidák, akik a halottkultuszt gyakorolták, és október utolsó napját Crom Cruach-nak, a „halál istenének” szentelték.

„Amikor október 31-én beesteledett, a druida klánok felöltötték fehér csuklyás kámzsájukat, s kezeikben sarlókat, valamint a kelta keresztet tartva megkezdték fáklyás felvonulásukat. A felvonulás kezdetekor megöltek egy rabszolgát, majd a holttest bal bokájára kötelet kötve vonszolták azt maguk után. Addig mentek, amíg egy házhoz, vagy faluhoz értek, s ekkor a ’trick or treat’-nek megfelelő követelésüket kezdték kiáltozni. Mindig egy rabszolgalányt, vagy egyéb női személyt követeltek maguknak. Amennyiben a lakosok nem adtak ki egyetlen leányt sem, úgy a druidák a halott rabszolga vérével nagy hexagramokat, vagyis hatágú csillagokat festettek a falu házainak ajtóira és falaira. Ezután megidézték „az éj szarvakat viselő vadászát”, hogy valakit rémítsen halálra abból a házból vagy faluból az éjszaka folyamán. Amennyiben a ház, vagy falu lakosai megadták a „treat”-et, a druidák egy emberarc formájára kivájt tököt helyeztek a ház, vagy kapu elé. Így a „Jack O’ Lantern” a Sátánnal való együttműködést szimbolizálja.” – írja David J. Majer a „Halloween and the Forces of Darkness” című munkájában.

Az amerikai társadalomban a maskarás hagyomány elterjedt, szokássá vált, ma már jelmezbe öltözött gyerekek járják az utcákat, egy-egy ház előtt tréfás mondókákkal csokoládét kérnek azért, hogy az általuk megjelenített rémfigura aztán ne kísértsen a felkeresett portán.

Láthatjuk azonban, hogy a jópofaság mögött a sötétség lapul, miután a „halál istenének” szolgáló druida papok évszázadokon keresztül zsarolták az erre kaphatókat, hogy amennyiben nem adnak nekik értékes ajándékokat, úgy halált, rontást, átkot küldenek a megszólítottra illetve annak háznépére. Ezt olvasva talán már nem annyira jópofa a tengerentúli „csokit vagy csalok” féle házalás.

Az ókori Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a Halloweennel, így mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja, a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja.

Az Egyház már az első századokban felismerte, hogy egy-egy ókori pogány szokásban, hiedelemben van valami, amit nem lehet „átkeresztelni”, csak kiradírozni, felülírni. A katolikus Mindenszentek ünnepének alapítása Szent IV. Bonifác pápa idejére nyúlik vissza: 609. május 13-án a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte Rómában a Pantheont. A VIII. században „a Szentszűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett, a következő században IV. Gergely pápa kiterjesztette az egyetemes egyházra.

Lélekromboló, okkult szokás

Egy erőszakra, az élet és a halál kicsúfolására építő szokásnak mindig van egy értékrendet eltipró, lélekromboló hatása, az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.

Papp Miklós görög katolikus lelkész, morálteológus szerint „a halloween-„kultuszt”, ami játéknak tünteti fel a halált és a gyászt, valódi vigasztalást sem adhat. Nem is sejtik a szülők és az iskolaigazgatók, milyen vigaszt lopnak el a gyerekektől, amikor a gyász igaz kultúráját, keresztény szimbólumait veszik el, és helyette egy idétlen halloween-játékot adnak. Pont ott hagyják magára a gyereket, ahol a legjobban szorong: a halál közelében, a gyászban. Mit ér a halloween összes kelléke, ha kiderül a 10 éves gyerek számára, hogy halálosan beteg ő vagy az édesanyja? Használjuk ezeket a kellékeket, és közben a valódi vigasztalást nyújtó, keresztény szimbólumokat kilúgozzuk, ezzel pedig cserbenhagyjuk a gyerekeket.”

A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert.

Halloween helyett Holyween

A „La Razón” című spanyol napilap egy 2009-ben megjelent cikke spanyol, francia és chilei katolikusok kezdeményezéseit ismerteti, akik keresztény szellemiségű szórakozási lehetőségeket kínálnak a halloween-napi szokások helyett.

A spanyol Alcalá de Henares-i Egyházmegyében az Emmanuel közösség gyerek- és ifjúsági programot szervezett október 31-e éjjelére. Az este 10 órakor kezdődő együttlét során „szentségimádáson és zenés, keresztény szellemiségű táncmulatságon” vehettek részt a fiatalok.

Párizsban a katolikus szervezők „Holywins” című programjukra várják az érdeklődőket. „Társadalmunkban, ahol a halál tabunak számít, jó, hogy halloween ráirányítja a figyelmet a témára; de ez főleg morbid szertartásokban merül ki. A párizsi fiatalok Mindenszentek előestéjén az alkalmat megragadva szeretnének tanúságot tenni a keresztényeknek a halállal kapcsolatos hitéről és reményéről” – idézi a francia szervezőket a CNA.

A La Razón cikke arról is beszámol, hogy a chilei Santiagóban október 31-e este tavaszi fesztivált tartanak. „Itt nincsenek szörnyek, kísértetek, boszorkányok. A gyerekek angyalnak, királylánynak, sőt szenteknek öltöznek. Azelőtt csak az ijesztő jelmezeket vitték. Mostanában kelendőbbek a régi korok ruhái, szívesebben öltöznek királynőnek, Hamupipőkének, angyalnak.” – mondta el a lapnak egy kereskedő.

Az olaszországi Castelvetranoban a Santa Maria della Salute plébánia Boanerges ifjúsági csoportja kezdeményezi a „Holyween”-t, a Halooween másik arcát.

„A plébániákat és családokat arra hívjuk, hogy az ablakokba vagy a kapukra, irodákra vagy iskolákra helyezzék ki valamelyik szentnek a képét. Világunk tele van szentekkel és mégis olyan kevesen veszik ezt figyelembe” – mondja a Boanerges ifjúsági közösség vezetője. „Ők nem szellemek, akik bolyonganak a városban, ahogy a pogány hagyomány sugallaná, hanem valódi személyekről beszélünk, akik közülünk valók, akik a keresztény élet értékeiért éltak és haltak. Ezért kell megmutatnunk az ő arcukat, mint a hitnek ma is aktuális üzeneteit, amelyek ma is éppen úgy élőek az új generációk számára.”

Mindenszentek előestéjén a bolognai érsekség a családoknak „egy szép, keresztény családi imaest megünneplését” javasolja. Gabriele Cavina, az egyházmegye vikáriusa ezt mondta: „fel kell mutatnunk Mindenszentek előestéjének igazi lelkületét, szemben egy kereskedelmi és majdnem hogy horror típusú karnevállal szemben, amelyet a Hallowen magával hozott az elmúlt években, különösen a legfiatalabbak körében. A rosszal és a halállal nem viccelődhetünk, a halál nem lehet egy játék csupán. Ezzel szemben az életet és a reménységet kell felmutatnunk, amellyel Mennyei Atyánk szereti az ő teremtményeit.” Maga a vikárius lesz az, aki csütörtök este vezeti az ifjúsági fáklyás felvonulást Bolognaban.

Emilia Romagna püspökei nemrég egy körlevelet adtak ki, ebben ezt írják: „A Halloween nem elfogadható, magával a keresztény hivatással ellenkezik. Szakrális igazságok elferdítése hozott létre egy kereskedelmi és reklámterméket. Ez nem segíti egy mai fiatalnak sem a hitbeli növekedését, sem a családon és iskolán belüli szerepét”.

Rómában Mindenszentek előestéjén az Orione Színházban bemutatásra kerül a „Szentek éjszakája” zenés est tanúságtételekkel és imádságokkal. A rendezvényen különböző lelkiségek, egyesületek és plébániai csoportok működnek közre.

Riminiben családos közösségek kezdeményezésére immár negyedik éve kerül megrendezésre „A szentek és fények” est. Ebben felöltöztetik a kisgyermekeket angyaloknak és az utcán végighaladva a járókelőknek édességeket és süteményeket osztanak szét.

Természetesen mindenkinek joga van eldönteni, hogy a művérben tocsogó, ízléstelen halottkultuszt ünnepeljük, ünnepeltetjük november elsején gyermekeinkkel, vagy Mindenszentek ünnepét és azt, hogy elhunytjainknak mécsesek, gyertyák gyújtásával, őszi virágokkal és nem szörnyetegálarcokkal kellene megadni a tiszteletet.

Kertész Tibor

(Forrás: magyarkurir.hu, metropolita.hu, trapaniok.it, bolognatoday.it)