Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."Lk 18,15-17.
A HIT KÉPE
Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba. (Lk 18,17)
Kizártuk magunkat a házból. Kis unokahúgom már könnyekkel szemében azt kérdezte: Val néni, hogy jutunk megint be? Karjaimba zárva azt kérdeztem tőle: Elhiszed, hogy vigyázok rád, és megtalálom a módját, hogy bejussunk? Bólogatva és kezemet fogva jött velem a zárt háztól távolabb akció tervet kovácsolni.
Nem tett fel több kérdést, hogy hogyan jutunk be. Ehelyett visszatért játékához, bízott abban, hogy én majd megoldom a helyzetet.
Egy gyermek hite megszégyenítő. Nem csoda, hogy Jézus őket teszi elénk Isten elfogadásában a hit mércéjeként.
A gyerekeknek megvan az a képességük, hogy azt is elfogadják, amit nem értenek.
A felnőttek ezt az ajándékot elveszítik, a hitet kihívásnak tekintik. Minden csalódásnál felteszik a kérdést: Ez miért történt? Hogy fogjuk ezt túlélni? Hogyan tovább? Ezzel szemben Krisztus a hit és bizalom képét tárja elénk. Bár nem tudjuk hogyan és miért, felnézhetünk rá, megragadhatjuk kezét, és élhetünk a reménység és békesség érzésével.
Imádság: Drága Jézusunk, segíts, hogy a gyermeki hit ajándékát soha ne veszítsük el. Ámen.
Istenben hihetünk, ha nem is tudjuk miértjeinkre a választ.
Valerie Jordan Mangrum (Colorado, USA)
IMÁDKOZZUNK A FÉLŐS GYERMEKEKÉRT!
Kommentáld!