Isainak 8 gyermeke volt és Dávid volt a legkisebb közülük, aki az apja juhnyáját őrizte. Mégis az Úr Sámuel által őt kente fel királlyá.
Nagyon jól tudta és ismerte a juhok szokásait. Ezért a Zsoltárok 23-ban, nem véletlenül írja az Úrról, hogy Ő a jó pásztor.
Milyen egy jó pásztor?
Zsolt.23
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 3 Lelkemet megvidámítja, a megigazultság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyén megyek is át, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy; a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizony, jóságod és kegyelmed követnek Engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Egy jó pásztor olyan helyre viszi a nyáját, ahol dús legelő van. Hiszen a nyájnak szüksége van a táplálékra. És csendes vizekhez terelgeti nyáját. Amikor a pásztor elindul a nyájjal a legelőre, a juhok nem rohannak, hanem szépen lassan ballagnak arra, amerre a pásztor tereli őket. Nem rohangálnak össze-vissza, egy csoportban maradnak. Úgy tűnik, azok az állatok teljesen megbíznak a pásztorban.
Mit tesz a pásztor? Kivezeti őket és figyeli. Nehogy véletlenül egy is elkóboroljon közülük. Ha még is egy elkóborol, utána megy.
LK.15/3-6
A példázatot így olvassuk Lukács evangéliumából: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, haza megy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!
Nem hagyja azt az egyet sem elveszni.
Miért szükséges az, hogy a nyáj együtt maradjon? A természet filmekben is láthatjuk, hogy a vadon élő állatok általában csoportosan vannak. Miért? Mert így együtt erősek az ellenséggel szemben. Nem annyira támadhatóak. Az ellenség ott ólálkodik körülöttük azt várván, hogy egy mikor kerül az egységen kívül. Akkor támadásba lendülnek ellene, mert úgy könnyen sebezhetőek.
A pásztor a nyájat is éppen ilyen egységben tartja. Így védelem alatt vannak,nem olyan sebezhetőek, pedig az ellenség jóllehet,ott ólálkodik, de mivel látja a pásztort nem mer közelíteni.
Amikor kikerülünk ebből az egységből, sebezhetővé válunk, mert ki vagyunk téve az ellenség támadásának.
A juhok pedig hallgatnak a pásztor szavára, mert ismerik az ő hangját. Hiába mennék én oda egy nyájhoz, hogy terelgessem őket, nem hallgatnának rám, mert nem ismerik a hangom.
JN. 10/1-5
1 Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az és rabló. 2 Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. 3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. 4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Mit mond Jézus?
JN.10/14
14 Én vagyok a Jó Pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
Jézus ismer bennünket. Ismeri a szívünket, gondolatainkat. Ismeri a múltunkat, jelenünket, tudja a jövőnket. Mi az Ő nyája , az Ő legelőjének juhai vagyunk és elmondjuk mi is azt, amit Dávid mondott:
Jézus a mi pásztorunk, akinek ismerjük a hangját és követjük Őt. Idegent pedig nem követünk.
JN 10/27
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem
Ámen
Kommentáld!