„Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérzése.” Lk 8,44

Öt éven belül három kicsi fiú – ez betett nekem. Szó sem lehetett napirendről, bármennyire igyekeztem kialakítani. Mikor úgy tűnt, lerendeztem egy magatartásbeli problémát, már fel is bukkant a következő.

A szülőknek írt könyvek segítettek valamelyest, de nem foglalkoztak azzal, hogyan lehet három különböző személyiségű gyermeket párhuzamosan kezelni. Ami egyiknél bevált, a másiknál nem működött. Fuldokoltam, kétségbe voltam esve.

A férjemmel jelentkeztünk egy nevelési tanfolyamra a gyülekezetben. Egynél több alkalomra lett volna szükségünk, de nem volt, aki vállalja a csoportvezetést. Pasztorációs csoportunk túlterhelt volt a meglévő feladatokkal. Hiába szerettek volna többet tenni, időkorlátba ütköztek. Így hát, mikor egyik lelkészünk megkérdezte, nem segítenénk-e, elég kétségbeesettek voltunk ahhoz, hogy igent mondjunk a szolgálatra.

Amint vezetői szerepkörbe kerültünk, kiderült, hogy azok, akik szintén készek lettek volna segíteni, arra hivatkoztak, hogy nincs meg hozzá a képesítésük. „Nekünk sincs”- feleltük. De hajlandók voltunk mindent megpróbálni, hogy támaszt kapjunk, még ha mindenki számára nyilvánvalóvá válik is, hogy nem vagyunk tökéletes szülők.

A csoportvezetés néhány éve alatt jócskán túlléptük komfortzónánk határait, sokat kockáztattunk, csak hogy megkapjuk a segítséget. De működött. Ahogy elkezdtük megosztani gondjainkat más szülőkkel, bölcs tanácsokat, gyakorlati megoldásokat kaptunk, amik sokat változtattak a helyzeten.

Kétezer évvel ezelőtt élt egy másik asszony, aki szintén elég kétségbeesett volt ahhoz, hogy segítséghez folyamodjon. Tizenkét éve szenvedett már vérfolyásban, és senki nem tudott segíteni rajta. Mikor tehát megtudta, hogy Jézus a közelben tartózkodik, újra akart próbálkozni. El tudom képzelni, mennyire zavarban volt, s mennyire legyengítette az állandó vérzés. Energiája és bátorsága minden szikráját össze kellett gyűjtenie, hogy Jézushoz férkőzzön.

Azt mondja a Biblia, hogy nagy tömeg kísérte aznap Jézust. Ez a kétségbeesett asszony mégis oda tudott furakodni Jézus közelébe, megérintette a köntösét, és a Biblia tanúsága szerint azonnal meggyógyult.

Hiába tolongtak körülötte az emberek, Jézus érezte, hogy valaki szándékosan érintette meg. Mikor megállt, az emberek egymásra torlódtak, nyakukat nyújtogatva próbálták megtudni, mi történt. Jézus szelíd szóval ennyit kérdezett: „Ki nyúlt hozzám?”

A körülötte lévők tagadták, hogy ők tették volna, s akkor az asszony remegve jelentkezett. Elmondta Jézusnak és a körülállóknak, miért érintette meg, és hogy Jézus meggyógyította őt. „Lányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével”- hangzott az Úr válasza.

A kétségbeesés sokmindenre ráveszi az embert. Vannak, akik rossz irányba nyúlnak. Vannak, akik elrejtőznek, remélve, hogy majd csak elmúlik a baj.

Megint mások elég kétségbeesettek ahhoz, hogy bármilyen kockázatos, bármennyire meg kell alázkodniuk, segítséget kérnek. Isten néha más embereket használ fel, hogy segítsenek nekünk, máskor Ő az egyetlen, akinél megoldást találunk.

Nehézségeink közepette sokan találkozunk olyan problémákkal, amik a kétségbeesés szélére sodornak. Azért könyörgök, hogy a kétségbeesés ne győzzön le, hanem motiváljon arra, hogy segítséghez folyamodj. Hogy maga Isten könnyít-e a terheden, vagy valakit felhasznál erre, nem tudhatjuk, de bízz Benne, már megvan a terve számodra.

Uram, csak te tudod, mit élek át. Csak Te látod a súlyát mindannak, ami rám nehezedik. Bevallom, nincs elég erőm, nem vagyok elég bölcs, hogy megoldást találjak. De bízom abban, hogy Te már tudod, hogy fogsz könnyíteni rajtam. Bízom tökéletes időzítésedben. Mutasd meg, kérlek, a következő lépést, és irányíts a segítség forrásához. Ámen

forrás: Glynnis Whitwer