„Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.” Péld 31,26

Mintha más-más nyelven beszéltünk volna. Hiába szóltunk mindketten angolul a másikhoz, nem értettük egymást. Amikor elindítottam a beszélgetést, még azt hittem, egyformán látjuk a dolgokat, de kiderült, hogy nem, az érzelmek felkorbácsolódtak, vagdalkozni kezdtünk. Hogyan jutottunk idáig?

Miután lecsillapodtam, felhívtam egy bölcs, igazmondó barátnőmet. Elmeséltem neki a beszélgetésünket, lehetőleg semlegesen. Végül megkérdeztem: „Szerinted mitől csúszott félre az egész?”

Visszakérdezett. „Te mit tehettél volna másként?”

Előbb semmi sem jutott eszembe. Végülis nem én kezdtem a veszekedést. Ahogy tovább töprengtem, Isten lassacskán meglágyította a szívemet, és látni kezdtem saját szerepemet a konfliktusban.

Életének igencsak kimerítő időszakában hívtam fel az illetőt egy javaslattal, ami csak tovább terhelte volna amúgy is zsúfolt napjait. Ahelyett, hogy igyekeztem volna megértő lenni, csak nyomultam, nyomultam a saját elképzeléseimmel. Ahogy kitörtek az érzelmek, a védekezésem is felerősödött, éles hangnembe váltottam át.

Bölcs barátnőm tovább kérdezett. „Odafigyelhettél volna jobban arra, amit mond? Ha valóban rá figyeltél volna, tudtál volna együtt érezni vele? Tudtál volna jóindulattal beszélni hozzá?”

Aznap délután Isten bevésett a szívembe egy új módszert a hasonló, nehéz helyzetekre. Így szólt a bevésett igazság: Hallgass együttérzéssel. Beszélj jóindulattal.

Hallgass együttérzéssel. Évekkel ezelőtt a lelkészünk elmondta, ő hogyan szokta megváltoztatni hozzáállását, ha konfliktusba kerül valakivel. Felteszi magának a következő kérdést az illetőről: ahogy most viselkedett, összhangban van alaptermészetével, amilyennek megismertem?

Hoppá! Ha ezt alkalmaztam volna, miközben beszélgettem az ismerősömmel, rájövök, hogy alapjában véve ő kedves, szolgálatkész, nyugodt természetű. Ha tehát most annyira más volt, annak komoly oka lehet. Felébredt volna bennem az együttérzés, hisz tudtam, milyen stresszes életet él. Az érzéseim megváltoztak volna, inkább a segítségnyújtás került volna előtérbe, mintsem a terheinek szaporítása. Az együttérző figyelés gyakorlásával bibliai parancsoknak engedelmeskedünk: haljunk meg önmagunknak (Jn 12,24-25) és másokat különbnek tartsunk magunknál (Fil 2,3).

Beszélj jóindulattal. Azt írja a Péld 15,1: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” Nincs alternatívája a higgadt, jóindulatú beszédnek. Zavarban vagyok, mert be kell vallanom, hogy sokáig úgy gondoltam, a szelíd válasz behódolást, vereséget jelent. Ez egyszerűen nem így van. A szükséges igazságokat meg lehet mondani kedvesen is. Például ahogy bölcs barátnőm bánt velem, mikor tanácsért fordultam hozzá.

Mielőtt felhívtam az ismerősömet, hogy bocsánatot kérjek, és tisztázzam a félreértést, jézusi együttérzésért és kedvességért imádkoztam.

Az azóta eltelt időben sokszor át kellett ismételnem a tananyagot: „Hallgass együttérzéssel – Beszélj jóindulattal”. Múlt héten is gyakorolhattam, mikor kaptam egy bántó emailt. Első reakcióm a sündisznóállás volt, de aztán eszembe jutott az új konfliktuskezelő módszerem, s higgadtan gondolkozva eljutottam oda, hogy meglássam a bántás mögötti hiányérzetet, és együttérzőn, jóindulattal tudtam válaszolni.

Tetszik, hogy Isten lehetőséget ad annak gyakorlására, amit megtanított: hogy vegyek mély levegőt, várjak, ismételjem át új mottómat, és csak azután válaszoljak. Az élet, a kapcsolataink tele vannak konfliktusokkal, nem félek attól, hogy nem lesz több alkalmam gyakorolni. Csak azért imádkozom, hogy legközelebb legyek felkészülve.

Uram, néha a konfliktusok teljesen váratlanul bukkannak elő. Egyik pillanatban még kellemes beszélgetésben vagyunk, a következőben meg bántjuk egymást. Kérlek, taníts meg úgy hallgatni, és úgy válaszolni, ahogy Te tennéd. Jézus nevében, Ámen.

(Amy Carroll: A New Way to Process Conflict, Encouragement for today, , www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,