A kötél
Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a
legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sokévi felkészülés után indult
el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy
egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult
felfelé. Telt az idő, és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát
elkészítette volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett.
Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember körül minden fekete volt, a
napot és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott.
És hogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól,
megcsúszott, és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat
látott, és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a
félelmetes percekben életének összes szép és csúnya pillanata lepergett a
szeme előtt. Elg
ondolkodva azon, hogy milyen közel is
van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza ez a kötél,
amivel meg volt kötve.
A teste a levegőben lógott…
Csak a
kötél tartotta. Abba a pillanatban, csak azt tudta kiáltani: Istenem
segíts!
Az égből váratlanul egy hang hallatszott:
Mit
akarsz, hogy tegyek?
Ments meg engem!
Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?
Persze, hogy hiszem!
Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve…
Egy pillanatnyi csend lett, az ember úgy döntött, hogy teljes erejével
kapaszkodik a kötélbe.
A
mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt, és megfagyott
hegymászót.
A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott.
Csak három méterre a földtől….
És te mennyire ragaszkodsz a kötelékedhez? — Elengednéd?
Kommentáld!