„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.” 

Jak 1,2-4

„Miért nem lépünk már tovább?”

Hangom ingerültsége a szívem állapotát jelezte. Pontot akartam már tenni ennek a konfliktusnak a végére, s aztán lépjünk tovább, legyen mindenki boldog. Belefáradtam már a hosszantartó küzdelembe.

Alapjában véve én a megoldások embere vagyok. Főleg, ha a gyerekeimről van szó. Ha látom, hogy valamelyik szenved, vagy segítségre szorul, rögtön ugrok, hogy megoldjam a problémáját. Itthon hagytad a tornacuccodat? Máris utánad viszem az iskolába. Sokat kell tanulnod a dolgozatra? Majd én segítek. Nem érted a feladatot? Gyere, próbáljuk együtt.

Nem bírom nézni, ha küzdenek a gyermekeim, ezért azt képzelem, Isten, mennyei szülőnkként ugyanígy érez. Pedig velünk ellentétben, Isten nem ugrik mindig a segítségünkre, mert tudja, hogy nem mindig jó elkerülni a küzdelmet. Javunkra válhat. Ahogy Jakab levelének elején olvassuk, gyakran épp a küzdelem kell ahhoz, hogy „tökéletessé” váljunk.

Amikor a gyermekeimről van szó, többnyire az tűnik szeretetből fakadó lépésnek, ha közbelépek, és enyhítem rajtuk a nyomást. Ám gyakran túllépem a hatáskörömet, és többet ártok, mint használok. Segítségem meggátolja őket egy új készség, valami fontos tulajdonság megszerzésében.

Bármennyire nehéz, miközben gyermekeim a felnőtté válás útját járják, vissza kell húzódnom, hogy hagyjam növekedni őket. A tanárokkal való konfliktusok, az időbeosztás, a ruháik rendben tartása – ezek olyan területek, ahol gyermekeim hamar átvehetik és gyakorolhatják a felelősséget.

Küzdelmeiket úgy kell tekintenem, mint a lepkéjét, amelyik próbál kiszabadulni a gubóból. Forgolódik, nyomakodik, s mialatt küzd, egyre erősebbé válik, késszé arra, hogy áttörve a gubó falát kiterjessze a szárnyát, és szálljon szabadon. Ha a gubót feltörjük, hogy kisegítsük onnan a lepkét, nem fogja bírni a terhelést, hamar elpusztul.

Jézus, a maga bölcsességében pontosan tudja, hogy felnőttként is szükségünk van a küzdelmekből nyerhető erőre. Küzdünk a szeretetért kapcsolatainkban, küzdünk azért, hogy gyermekeink jövőjét Rá merjük bízni, vagy hogy ne aggódjunk anyagi biztonságunkért. Lehet, úgy képzeljük el ezt a folyamatot, mint felnőtté válást, pedig mi nem a felnőtté, hanem a tökéletessé válás útját járjuk a Jakab-levél szerint. „Tökéletessé”, más szóval „egésszé” kell válnunk.

Isten a megpróbáltatásokkal gyúr minket egyre hasonlóbbá önmagához. Amikor simán folyik az élet, elbánunk vele magunk is. A nehézség figyelmeztet, hogy fussunk oda Ahhoz, akinél ott az erő, amire szükségünk van, hogy az Ő kedve szerint válaszoljunk az élet kihívásaira. Ezzel hitünk és kitartásunk erősödni fog, alkalmassá válik a következő küzdelemre. Ebben az állandóan tartó folyamatban válunk egyre hasonlóbbá Őhozzá.

A Szentírás támogat minket ebben, segít hinnünk, hogy mindig megkapjuk a szükséges erőt Istentől. Ahelyett, hogy azt kérjük, szabaduljunk ki a megpróbáltatásból, kérhetjük, hogy növekedjünk általa.

Az utóbbi időben úgy éreztem, hogy valaki, akit szeretek, nem ért meg, s ez nagyon zavart. Felnyitva a Bibliámat, kértem az Urat, tanítsa meg, hogyan reagáljak úgy, ahogy Ő tenné, ahelyett, hogy kifejezném a dühömet. Az első sor, amire a tekintetem ráesett, az Efézusi levél 5,1 volt: „Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.” Ennél világosabban nem is mondhatta volna!

Arra tanít a Szentírás, hogy ha megpróbáltatásainkat tanulási lehetőségként fogjuk fel, egyre tökéletesebbé, egyre egészebbé válunk. Minden alkalommal erősebbek leszünk, készek arra, ami Isten terveiben szerepel számunkra.

Jézus, nem mondhatom, hogy ez a megpróbáltatás örömmel tölt el. Nyisd meg a szememet, hogy ezt a nehéz időszakot tanulási lehetőségnek lássam, ami a tökéletesség újabb fokára emel fel. Segíts, hogy fontos lépésnek tartsam a Feléd vezető úton. Ámen.