"Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát."
1Péter 2,5
Amikor elolvastam ezt a bibliaverset, akkor egy idős, hívő házaspár jutott eszembe, akikkel egy bibliatáborban ismerkedtem meg. Szinte tapintható volt kettejük között a szeretetkapcsolat. Elmondták azonban azt is, hogy nem volt ez mindig így az életükben. Először a néni találkozott a Biblia tanításaival, s megszületett a szívében a vágy, hogy szeretne úgy élni, ahogyan azt megismerte. Azonban a bácsi hevesen ellenezte ezt, elutasított mindenféle vallást, vallásgyakorlatot. Annyira erős volt ez az elutasítás a részéről, hogy azt is megtiltotta, hogy felesége Bibliát tartson a háznál. Így kénytelen volt a néni a spejzban, a befőttek közé rejteni a Bibliáját, s titokban olvasni.
Bár nagyon fájt neki a férje elutasító magatartása, ő türelmes, és kedves volt a férjéhez. Szeretettel gondoskodott róla, akkor is szelíd maradt, amikor a férje veszekedett vele. Hosszú idő telt el így, míg egyszer csak a bácsiban elindult valami változás. Elgondolkozott azon, hogy mennyit bántotta a feleségét, s ő mégis milyen kedvesen viselkedett vele. Kereste a forrását felesége kitartó szeretetének, s mikor látta, hogy ez a hitéből fakad, elkezdett ő is közeledni Istenhez, míg végül személyes hite született.
Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a környezetünkben valaki elutasítja az istenhitet, s gúnyolja, elítéli a hívőket. Gyakran, ha érvekkel próbáljuk meggyőzni, akkor az olyan, mintha olajat öntenénk a tűzre, s csak megerősítjük az elutasításban. Érdemes ilyenkor tudatosítani, hogy "a szerető és szeretetre méltó keresztény az evangélium melletti legerősebb érv." (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán c. könyv, Segítség a hétköznapokban c. fejezet)
Legyen áldott a napod!
Kommentáld!