„Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz.” MTörv 11,18-19

Anyaságom elején rájöttem, hogy gyermekeim legtöbb összekapását meg tudom oldani. Nem minden problémájukat, de általában, ha csatáztak valamin, közbeléptem egy megoldással, és minden rendbejött.

Arra is rájöttem aztán, hogy van egy másik választásom. Támogathatom, felszerelhetem gyermekeimet olyan eszközökkel, amik segítenek nekik megoldani a problémáikat. Ez a hozzáállás sokkal több időt igényel, kifacsarja az agyunkat, és néha nagyon-nagyon idegesítő.

Szerintem a legnagyobb dolog, amire megtaníthatom a gyermekeimet, az, hogy hogyan gondolkozzanak. Olyan ez, mint a közismert példa a halról meg a szegény emberről. Adj a szegénynek egy darab halat, s egy napra lesz ennivalója. Tanítsd meg halászni, és egy életre elláttad.

Nem akarom, hogy gyermekeim megszokják, hogy minden gondjukkal hozzám fussanak, mert én majd megoldom. Azt szeretném, hogy a biblia igazságai alapján gondolkozzanak, egészséges érzelemviláguk legyen, és megalapozott, érett döntéseket hozzanak. Adott esetben nekik kell megtalálniuk a megoldást. Ha mindig megmondom nekik, mit tegyenek, és mit ne, szabályokat alkotok, amiket követhetnek. Ez is része a nevelésnek, természetesen, de a nevelés nem szólhat csak erről.

Ha megtanítom őket gondolkozni, olyan probléma-feldolgozási mintákkal látom el őket, amik akkor is kéznél lesznek, amikor én nem vagyok a közelükben.

Például sms-ezni vezetés közben életveszélyes dolog. Ezt a szabályt megtanítottam nekik. De hogy segítsek átgondolni a figyelmetlen vezetés veszélyeit, közös családi fórumot hívtam össze.

Megkértem mindegyik gyermekemet, hogy készüljön fel egy közös vacsora utáni beszélgetésre, ki-ki gondolja át a vezetés közben való sms-ezés veszélyeit.

Egyenként számoltak be a gondolataikról, láttam a kis villanásokat, ahogy megvilágosodnak gondolkodás, érvelés közben. Nem egyszerűen betanultak egy szabályt, azt is felfedezték, hogyan gondolhatják át egy veszélyes szokás következményeit. Szenvedély volt az érvelésükben. S a legjobb az egészben az volt, hogy mindegyik önállóan döntött egy rossz szokás elkerüléséről.

Sajátjukká, belső meggyőződésükké vált. Nem azért, mert én prédikáltam egy szabályról. Én csak rásegítettem őket, hogy maguk gondolják végig a veszélyeket.

A Biblia arra tanít, hogy adjuk át gyermekeinknek Isten igazságait, beszélgessünk róluk minden helyzetben, minden napszakban. Tudom, az sms-ezés vezetés közben nem bibliai téma, de példázza, hogyan alkalmazhatunk egy bibliai igazságot a mindennapok gyakorlatában.

Tehát akár bibliai igazságokról, akár az élet gyakorlati kérdéseiről van szó, a nevelés titka ott rejtőzik alapigénk szépséges szavaiban: „Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz. Írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra, hogy sokáig élj te is, gyermekeid is azon a földön” (MTörv 11,18-21).

Igen, legyenek számosak együtt töltött napjaink. Tanulva, gondolkozva, minden kérdést átengedve Isten Igazságának szűrőjén.

Uram, köszönöm a lehetőséget, hogy megtaníthatom gyermekeimnek, hogyan gondolkodjanak oly módon, hogy az a Te dicsőségedre váljék. Használj fel, Uram, hadd példázhassam a Te szeretetedet és irgalmadat az életükben. Ámen.

-Lysa TerKeurst-