Krisztus magából táplál téged utolsó vacsorája óta, ha elfogadod meghívását.

" A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"  Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,  és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?

 Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát."  Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.  Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel;  és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem."

 Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?"  Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba.  Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."

 És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem."  Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan,  és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.  Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."  Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.  És akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."  Péter ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem."

 Jézus így szólt hozzá: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."  Ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is."Mk 14,12–31

Az úrvacsorával a mi Urunk a gyenge, botladozó hitünknek ad mindig újabb és újabb megerősítést. Ezt azáltal teszi, hogy nemcsak mondja, hanem szemmel látható és kézzel fogható bizonyságát is adja az ő tényleges jelenlétének.

Mi szinte kitoltuk Krisztus alakját a való világból valami megfoghatatlan messzeségbe. Ezért aztán azt sem tudjuk, hol keressük. Így találkozni sem tudunk vele.

A Megváltó alakja csak valami nagyon távoli, bizonytalan múltból rémlik föl néha. Ezért van szükség az úrvacsorára, hogy a Krisztussal való viszonyunkat illetően visszavezessen bennünket a valóságba. Mert az úrvacsora azt jelenti, hogy Jézus itt van, jelen van, időben és térben ott van, ahol te is vagy! És úgy van itt, olyan természetesen és valóságosan, ugyanazzal a céllal, mint a kenyér és bor!

Máskor is részesülhet a bűnös ember Jézus Krisztussal való találkozásban és közösségben, de az úrvacsora által ezt a találkozást és közösséget még megragadóbban és még elevenebb bizonyossággal élheti át, mint egyébkor! Jézus most azt mondja: „Vegyétek, ez az én testem... Ez az én vérem...”

Isten ajánlja föl, kínálja föl magát a számunkra. Úgy akar behatolni az életünkbe, mint ahogyan az étel és az ital hatol be a testünkbe!

Mindenki kedvesen látott vendége az Úrnak, aki kinyitja a szívét, és vágyik arra, hogy Jézus most újra ezt mondja neki: Egészen a tiéd vagyok! 

Hű szövetsége óvja életem,

Bátorít bajban, folyton érezem,

Utamon társam, cél felé vezet,

Nincs semmi érdemem, mégis szeret.

(Ugrai Kovács Arthur

Baptista gyülekezeti énekeskönyv, 429)

(Kelédi Géza)