Isten szeretete betölti a mindenséget. Némelyik
zsoltár arról szól, hogy a kicsiny élõlényektõl
az emberig Isten minden élõrõl gondoskodik. Ha belegondolunk,
elfog a csodálat: ugyanaz az isteni szeretet, amely Krisztusban
megnyilvánult, adja meg a Föld forgását, a napsugár
melegét, csillagok járását, a levegõ
oxigén-nitrogén-széndioxid egyensúlyát,
a légkör védelmét a kozmikus sugaraktól.
Csak mi vagyunk az egyetlenek a mindenségben, akik képesek
vagyunk elzárkózni a szeretet elõl. Csak mi tudjuk
kimondani a nemet, hogy elutasítsuk a végtelen szeretetet,
és függetlenek legyünk. Így belehajszoljuk magunkat
kicsinyességeink és esztelen ötleteink énközpontú
világába, és ezzel boldogtalanná tesszük
magunkat. De lehetne ez másképp is!
A szeretet kifejezése Isten felé az akarat odaadásában
nyilvánul meg. Isten szabadságot adott az embernek. Odaadhatjuk
akaratunkat egészen és feltétlenül, minden visszavonás
nélkül kicsiny és nagyobb feladatokban egyaránt.
Különösen a tudatos megtérésnél gondolja
végig az ember, hogy a végtelen Istennek - aki a mindenséget
kormányozza, és vezeti beteljesülése felé
- akarja odaajándékozni az akaratát, mert ez a legbölcsebb
döntés. Ahogy Jézus odaadta akaratát az Atyának,
és gyógyította a betegeket, vigasztalta a szomorúakat,
kenyeret adott az éhezõknek - úgy kell nekünk
is akaratunk odaadásával teret adni Isten jóságának,
irgalmának és elfogadó szeretetének.
A szeretet az ember értékmérõje.
A világ a pénz mennyisége alapján méri
az embert. Isten azonban a szeretet alapján. Ez annyira húsba
vágó, hogy eldönti örök sorsunkat. Aszerint
és olyan mértékben leszünk boldogok az örökkévalóságban,
amennyire szerettünk itt a földi élet folyamán.
"Ha szeretetem nincs - mondja Pál - semmi sem vagyok." (1Kor 13)
Ha nem szeretsz, akkor értéktelen az egész életed,
és minden munkád hiábavaló. Ha szeretsz, egyesülni
tudsz Istennel, mert a szeretet maga az Isten! Az Õ Országa
a szeretet országa. Oda csak akkor juthatsz be, ha õszintén
szeretsz!
Kommentáld!