"Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!" Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged."Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat! Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod." 

 (János 21,15-18)

Szeretetben élni több a lelkesedésnél, a fellángolásnál. Péter jól emlékezett arra, milyen könnyen eltűnt Krisztus iránti odaadása ott a főpap udvarán. Ő, aki úgy gondolta, odaadása és ragaszkodása a Mester iránt minden próbát és akadályt kibír, rövid időn belül háromszor is meghátrált és megtagadta Urát. Érti ő, hogy miért a háromszori kérdés: "Szeretsz-e engem?"

Jó és egyben könnyű egy konferencián, egy áldott istentiszteleten együtt dicsérve énekelni és mondani a gyülekezetben, hogy "Uram, én nagyon szeretlek". De mi történik ezzel a szeretettel és odaadással, amikor megváltozik a környezet? Amikor nem együtt dicsérőkkel, hasonlóan gondolkodókkal és hitben élőkkel vagyunk? Mire elég ez a szeretet, amikor körülményeink azt sugallják, egyedül maradtunk, talán nincs is velünk Isten?

Fontos Isten követésében a lelkesedés, ám többet ér a valóban mélyen gyökerező meggyőződés, amelyből a hit akkor is tud meríteni, amikor a jelen tapasztalása egészen mást sugallna. Akik őszintén vallják: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..." (Róm 8,28)

Komoly hitbeli próba ezt nem csupán mint jól megtanult leckét elmondani, hanem mély meggyőződésből: Uram, tudom és szeretlek, bármi legyen is!

 /Hajnal Zoltán/