„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.” Mt 6:14

Ültem, s hallgattam a bibliatanárunkat, ahogy a Teremtés könyvéről magyarázott. Figyelnem kellett volna, de a gondolataim mindegyre visszakanyarodtak a fájó szavakhoz, rossz emlékekhez. Hetek múltak el azóta, hogy az illetővel utoljára beszéltem, de a fájdalom még mindig friss volt.

Szerettem volna túljutni rajta, de nem ment. Csapdába estem, és nem tudtam szabadulni. A fájdalmas jelenet végeérhetetlen vetítésként újra meg újra lejátszódott az agyamban.

Aznap József történetéről beszélgettünk a bibliaórán. Döbbenetes az a pillanat, mikor a testvérei leomlanak előtte, mert rájöttek, kicsoda ő – és ők mit tettek ellene (Ter. 50:18). Emberi indulataim, megvallom, azt kívánták, hogy József viszonozza nekik azt a fájdalmat, amit ők okoztak neki. Legalább küldje el őket, ahogy megérdemelnék. Bár jól ismertem a történetet, reménykedtem, hogy másképp folytatódik.

De hát ugyanaz történt, mint amire emlékeztem. József felajánlotta testvéreinek – azoknak, akik rabszolgának adták el – a megbocsátást. Utánuk nyúlt, és olyan helyzetbe hozta őket, amit nem érdemeltek meg. Nem értük - Istenért tette. Tudta, milyen az, ha megbocsátanak nekünk, és ismerte a megbocsátás továbbadásának erejét. Sosem felejtem el azt a pillanatot, mikor meghallottam Isten szavát: „Bocsáss meg, ahogy József megbocsátott”.

Bevallom, nem akartam megbocsátani. Isten rámutatott, hogy úgy kapaszkodom a haragomba, mint egy mentőövbe. Ideje volt felajánlanom a megbocsátást – nem azért, mert az illető megérdemelte, hanem mert Isten kérte, hogy bocsássak meg Iránta való engedelmességből. Ahogy Ő is megbocsátott nekem. Ez a legkevesebb, amit megtehetek.

Mailbox (Postaláda) című regényem főszereplője a történet folyamán sokszor kell, hogy megbocsásson. Megtanulja, hogy a megbocsátás pillanatában szabadság és béke árad szét a lelkében, ami arra készteti, hogy máskor is megbocsásson. Velem is ez történt. Azt mondta valaki, hogy az engesztelhetetlenség olyan, mint mikor magadat mérgezed, s közben várod, hogy a másik haljon bele. Mennyivel jobb szabadon eleget tenni Isten kérésének, s hagyni, hogy a többire Neki legyen gondja. Isten a büszkeségem feladását kérte, cserébe békességet kaptam. Százszorosan megérte, és máskor is meg fogja érni.

Uram, segíts megbocsátanom azoknak is, akik szerintem nem érdemlik meg. Az igazság az, hogy én nem érdemeltem meg a Te megbocsátásodat. Köszönöm, hogy megbocsátottál, és kérlek, segíts, hogy én is olyan szabadon tudjak megbocsátani, mint Te.  Ámen.

Forrás:Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu