„Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.” Ter 50:20

József kétségkívül szeretett fiú volt. Ahogy elolvastam József történetét a Teremtés könyve 37-50-ben, elképzeltem, milyen jó interjúalany lenne egy mai tévés beszélgetős műsorban. Valami ilyen címet adnának a filmnek, hogy A gödörtől a palotáig.

József története úgy indul, mint bármelyikünké. Ártatlan gyermekként jött a világra. Nem kérte, hogy megszülessen. Mint mindnyájunknak, szülői szeretetre, gondoskodásra volt szüksége. Ez kellett a testvéreinek is. De édesapjuk szemében ők háttérbe szorultak József mögött. Apjuk hozzáállása rettenetes testvéri féltékenységet gyújtott a fiúk szívében, ami oda vezetett, hogy egy napon beledobták öccsüket egy kiszáradt kútba.

Mialatt vacsorájukat fogyasztották, s azon tanakodtak, mit csináljanak Józseffel, egész további életüket meghatározó lehetőség adódott. Egyiptomba tartó midianiták karavánja haladt el a táborhelyük mellett. A fiúk kihasználták az alkalmat, s 20 ezüstért eladták az öccsüket. Ez ma 1,28 dollárt érne.

Hasonló helyzetbe kerültél? Úgy érzed, valaki elvetett magától, s beledobott egy gödörbe? Ne félj. Nem vagy elveszett. Isten nem hagyott el. Ő tudja, mi történt veled. Sanyarú helyzetedet lépcsőfoknak használja, ahonnan feljebb léphetsz – mint tette József esetében is.

Évekkel később, egy életeket fenyegető éhínség idején József testvérei Egyiptomba mentek gabonáért. József, az öccsük volt az, aki előre megjósolta az aszályt, és felkészítette Egyiptomot a túlélésre. Sokan jöttek mindenfelől gabonáért, többek között József bátyjai is. József ekkor már Egyiptom második számú főembere volt. Hatalmában állt bosszút állni a testvérein. Ehelyett úgy döntött, hogy megbocsát, és újra egyesíti a családot.

Ahogy testvérei leborulva József előtt rettegtek félelmetes bosszújától, ő így szólt hozzájuk: „Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.” Ezt a mondatot gyakran párhuzamba állítják a Római levél 8:28-cal: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.”

Ha lebontjuk a félelem falait magunkban, és hisszük, hogy Isten valami nagyobb jót készít elő az életünkben, a gyógyulás és újraépülés lehetőségét kapjuk, ugyanúgy, mint József. Ehelyett mi inkább a fájdalmunkhoz akarunk ragaszkodni. Ez a fajta gondolkodás bent tart a gödörben, sebeink és félelmeink ahelyett, hogy gyógyulnának, csak mélyülnek és szaporodnak. Isten ennél sokkal többet szán nekünk.

Ha valami rossz dolog történt veled, Isten azt a javadra akarja fordítani. Ki akar emelni a gödörből, és a palotájában készít helyet neked. Tőlünk függ, hogy kapunk-e a lehetőségen. Koncentrálhatunk a rosszra, ami történt velünk, és ezzel elveszítjük a nekünk készített örömöt. Vagy, mint József, vállaljuk a kockázatot, kitörünk a fájdalmunkból, megbocsátunk azoknak, akik ártani akartak nekünk, és hittel fordulunk a szebb jövő felé, amit Isten készített számunkra.

Istenem, ígéreteidet ajándéknak szántad nekem. Fenn akarsz tartani velük, reményt adsz és békességet, amikor a gödörben vagyok. Segíts, hogy higgyek ígéreteidben, míg be nem teljesíted őket. Ámen.

forrás: Encouragement for today