A Talmudban van egy történet egy királyról, aki az egyik udvari bolondjának azt mondta, hogy hozza el neki a világ legjobb dolgát, a másiknak pedig azt az utasítást adta, hogy hozza el azt, ami a világon a legrosszabb. Az első udvari bolond kibontotta csomagját: egy nyelv volt benne. A másik udvari bolond kuncogva bontotta ki az ő csomagját. Az övében is nyelv volt.

Egy öregkorral foglalkozó orosz orvostudós, Gurianin, statisztikája szerint: mennél kevesebbet beszél valaki, annál tovább él. Konferenciák előadói tudják, hogy a folytatólagos beszéd testileg és szellemileg kimeríti az egyént. Gerontológiai statisztika szerint, aki sokat beszél idejekorán megöregszik. Ezzel ellentétben a süketnémák, remeték, pásztorok és kolostorokba zárkózott hallgatag szerzetesek és apácák nagy része hosszú életéről ismeretes.

Nemcsak a hosszú életnek, hanem az örök életnek is alkotó eleme a nyelv szabályozása. Keresztyénségünket nyelvünk megfékezésével tudjuk legjobban megmutatni. Aki meg tudja zabolázni nyelvét, az legtöbb esetben a kívánságait is tudja kormányozni. - Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. (Jakab 3:2)

Keresztyén hitünk egyik gyakorlati tanításában Jakab apostol a következőképpen inti a híveit: - Szeretett atyámfiai, értsétek meg ezt: Legyen minden ember gyors a hallásra, lassú a szólásra, késedelmes a haragra. (1:19) Néha évtizedek barátságát, kapcsolatát lerombolja valaki egy gondatlan megjegyzéssel.

Egy esetleges későbbi bocsánatkérés már csak olyan, mint amikor az erdőtüzet az önkéntesek eloltják. Nem terjed tovább, de a pusztítás már megtörtént, és a kár beláthatatlan. A nyelv egy életnek a munkáját tönkreteheti. Évtizedeken át dolgozhatunk egy gyülekezetben, és láthatjuk is a munkánk gyümölcsét, de ha nem tudjuk a nyelvünket, vagy másnak a nyelvét megfékezni, akkor lerombolhatjuk mindazt, amiért küzdöttünk éveken át. 

Pál szerint - nincs igaz ember egy sem. (Róm. 3:10) Mindnyájan vétkezünk. Az életünk tele van banánhéjjal, amin elcsúszunk. Az elcsúszásnak egy ismert formája a nyelv botladozásaiból ered, - Mert a száj a szív teljességéből szól.

A jó ember az ő szívének jó kincseiből jókat hoz elő, és a gonosz ember az ő gonosz kincseiből gonosz dolgokat hoz elő. Tanítja Jézus, majd így folytatja: - De mondom néktek: Minden haszontalan beszédről, amelyet az emberek beszélnek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert beszédedből ítéltetel majd igaznak, és beszédedből ítéltetel bűnösnek. (Máté 12:34-37)

Vannak akik azt gondolják, hogy mivel a nyelv kicsi, kicsi a szerepe is. Ezt az érvet két példával cáfolja meg Jakab apostol. A ló szájába tesszük az aránylag kis zabolát, tudván azt, hogy ha a ló száját uralmunk alatt tartjuk, akkor azt is meg tudjuk határozni, hogy milyen irányba menjen a ló. Ugyanígy a hajó, bármilyen hatalmas méretű, a kicsiny kormánnyal irányítani lehet. Az Egyház jelképe a hajó, és jelképesen látnunk kell, hogy az Egyházat az igehirdetés irányítja.

A nyelv kicsi, de az egyén életének irányát meghatározhatja. Jakab apostol nem arra biztat bennünket, hogy remete módon, vagy süketnémaként hallgassunk, hanem arra tanít, hogy uralkodjunk nyelvünkön. Egy angol közmondás szerint jobb ha valakinek a lába csúszik meg, mintsem a nyelve.

Kanadában és Amerikában beláthatatlan erdők vannak. Minden esztendőben hallunk erdőtüzekről, amik heteken át terjednek és égnek. Néha egy parányi láng indítja el a messze terjedő pusztítást. A hangsúly a méreteken van. Az erdő hatalmas, az erdőtüzet kezdő láng kicsi. Ehhez hasonlóan terjed néha egy-egy rosszindulatú megjegyzés. Ha valaki bottal meg akar ütni bennünket, akkor látjuk a támadót és talán félre is tudunk állni, de amikor valaki rágalmakkal támad meg bennünket, akkor sokszor tehetetlenekvagyunk a nyelv pusztításával szemben. Néha a nyelv olyan, mint a tűz: tisztátalan gondolatokat és érzelmeket közvetít, és feléget maga körül mindent.

Jézus a beszédről ezt mondta: - Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami a száján kijön, az teszi tisztátalanná az embert... Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon megy be, a gyomorba jut, és onnan a félreeső helyre kerül? Ami ellenben a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert szívből származnak a gonosz indulatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúzások, káromlások. Ezek teszik csak tisztátalanná az embert Isten színe előtt...

A Példabeszédek könyve több helyen utal a tisztátalan beszédre: - Gyülöletet rejt a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. (Péld. 10:18-20) - Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig meggyógyít. Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az. (Péld. 12:18)

Isten Lelke adhat csak erőt arra, hogy figyeljük és szabályozzuk amit mondunk. Ha valaki jogtalanul bánt minket, akkor a Lélek figyelmeztet bennünket, hogy milyen legyen a reakciónk, vagy egyáltalán reagáljunk-e. Néha csípős megjegyzéseket teszünk, de a Lélek uralma alatt, és Jézus evangéliumával nemcsak gondolatainkat, hanem válaszainkat is az Úr akarata szerint tudjuk megválogatni.

Orvosi vizsgálat alkalmával az orvos gyakran megnézi nyelvet, mert abból meg tudja állapítani betegségünket. A nyelvünk, vagyis a beszédünk, ugyanígy elárulja lelki egészségünket vagy betegségünket. Péter apostol megígérte Jézusnak, hogy - Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. (Máté 26:35)

De nemsokára, miután kétszer megtagadta Jézust, a körülállók azt mondták neki, hogy Péter a tanítványok közül való, Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: 'Nem ismerem ezt az embert. (Máté 26:74) Az átok, hamis eskü és hazugság egy szájból eredt Péter esetében is, és ered a mi esetünkben is. - Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Máté 12:34)

Ha a beszédben nem vétkeznénk tökéletesek lennénk, de tudjuk, hogy egyedül csak Isten tökéletes. Mindnyájan vétkezünk szavainkkal. Van akinek a vétke kicsi, van akié nagy. Éppen ezért Jakab apostol Isten felé irányítja gondolatainkat. Bűnös mivoltunkban Istenre vagyunk utalva. Minden jó és tökéletes dolog tőle származik

. - Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék, onnan felülről a világosság atyjától száll alá. (Jakab 1:16) Szavainkkal és tetteinkkel ha nem is tudjuk tökéletesen elvégezni szolgálatunkat, a lelki életünk megjavítására mindig találunk lehetőséget. Ehhez megkapjuk Istentől a bölcsességet, ha kérjük. (Jakab 1:5)

Az első lépés azonban a nyelv szabályozása. Az ember egyedül nem képes erre, de Isten segítségével minden lehetséges. Aki képes nyelve szabályozására, az képes az élet szabályozására is. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Ha Isten Lelke szabályozza a nyelvünket, akkor az életünk is a Lélek uralma alatt lesz.

A képmutató keresztyén egy nyelvvel áldja és káromolja Istent. A természet rendje ellen van, hogy az édes és a keserű egy helyről jöjjön. Egy forrásból nem jön édes víz és sós víz. A fügefán nem terem olajbogyó. - Tövisről szednek-e szőlőt, vagy bojtorjánról fügét? Kérdezi Jézus a hamis prófétákról szóló történetben. (Máté 12:16)

Egyedül az önmagát keresztyénnek valló egyén képes egy szájjal dicsérni és átkozni Istent. Az evangélium lelkületében elmondott keresztyén beszéd, és az evangélium lelkületében gyakorolt keresztyén élet nem egyeztethető össze az átkozódással tele beszéddel.

Nem magát a nyelvet ítéli el Jakab apostol, hanem annak rossz használatát. Isten képmására teremtettünk, ezért kell, hogy a beszédünk visszatükrözze ezt a képmást. Két fülünk és két szemünk van, hogy kétszer annyit halljunk és lássunk, mint amennyit mondunk. Szavakkal fejezzük ki örömünket, bánatunkat. Szavakkal közöljük szeretetünket, gyűlöletünket. S

zavakkal kérünk, szavakkal köszönjük meg mások szívességét. Gondolataimat szavakkal fejezem ki. Szavaimnak értelme, feladata van.Az Isten gyermekeit józan, megfontolt, tiszta beszéd jellemzi.

Ézsaiás próféta az elhívatásakor ráébredt bűneire és ezt mondta: -

Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. (Ézsaiás 6:5)

Vajon mi ráébredünk-e bűneinkre?használjuk nyelvünket, beszédünket Isten dicsőítésére, imádkozásra, éneklésre, felebarátaink buzdítására, a közösség, békesség és jóakarat ápolására.

Péter apostol szerint:

-... aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet. 

(1. Péter 3:10)