Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót.

(Zsoltár 138:6)

A szabadidőmben társedzőként segédkezem gyermekeink középiskolájának röplabda csapatában. Átgondolva inkább így fogalmaznék: nincs szabadidőm, de három hónapon keresztül naponta tudatosan időt szakítok arra, hogy az iskolába járó fiatal röpis lányokkal időt töltsek, és hatással legyek az életükre. ...

Az edzéseken az egyik játékot, melyet gyakran játszunk, a "Pálya királynőjének" hívják. A játékszabályok egyszerűek: szerezd és tartsd meg a vezetést. Légy domináns. Légy a legjobb, és mindenáron védd meg ezt a pozíciót. Agresszíven passzolj és pontosan célozz, tudatos stratégiát használj, és sokkal nagyobb erővel üss, mint az ellenfél. Ebben a pörgős játékban csak a legjobbak maradnak a pályán, és élik túl a meccset.

Az életem gyakran hasonlít a "Pálya királynője" játékhoz. Harcolok, célokat tűzök ki, megtervezem a játszma menetét és tűzön-vízen át kivitelezem azt. Az a szomorú, hogy gyakran észre sem veszem, hogy mit is csinálok. A legjobban szeretnék teljesíteni, de időnként a korlátok meglazulnak, és olyan könnyen belecsúszok abba a hibába, hogy a LEGJOBB akarok lenni. Figyeljen rám mindenki! Csodáljátok a családomat, az elért pozíciómat, a javaimat, a nagyságomról zengedező trófeákat...

Ekkor van arra szükségem, hogy befelé forduljak, és megvizsgáljam a szívemet.

Azért küzdök vajon, hogy a tökéletesség asszonya legyek, vagy inkább én akarok a tökéletes asszony lenni? Mert ez két különböző dolog.

Túl gyakran kapom azon magam, hogy az egóm, a családom, a gyülekezetem, a környezetem kosarába gyűjtöm a jó pontokat. Fokozva mindezt, gyakran a gondolataimban versengek a környezetemmel: Hát nem különb a családunk, mint az a másik? A lányom, ha jó passzot kapna, akkor úgy odacsapná a labdát az ellenség térfelére, hogy az csak úgy porozna... Milyen jól be tudnám tölteni azt a pozíciót a munkahelyemen, az egész ott hibádzik, hogy a főnököm a kollégámnak adja oda az összes klassz megbízatást. Ha használnám a Pinterest lakberendezési ötleteit, olyan házam lehetne, hogy a szomszédság a csodájára járna...

Eredményeink tündöklése rövid időn belül meg is jelenik a szociális médiában. Szükségem van szemtanúra, így hát gyorsan feltöltök mindent a Facebook-ra, Instagramra, Twitterre. 

Dicsekszünk. Hencegünk. Kapaszkodunk. Küzdünk. Magunkat mutogatjuk. Mindent akarunk. És mindenre szükségünk van.

Gyorsan elszaladok zuhanyozni, teljesen beleizzadtam a felsorolásba.

A "Pálya királynője" nagyon jó játék, de a keresztényeknek az élet játszmájában nem szabadna alkalmazniuk. Mert nem az én személyem felemelésére kellene figyelnem, hanem sokkal inkább Isten nagyságát kellene szem előtt tartanom. Pont.

A korai keresztényeket Péter a következőképpen figyelmezteti: "...valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején." 1Péter 5:5b-6

A mi részünk: legyünk alázatosak Isten és a többi ember előtt. Fejezzük be a kérkedő, önmagunk körül forgó játszmáinkat.

Isten része: felemeli a maga terve és időzítése szerint mindazokat, akik egyedül Őt szeretnék felmagasztalni.

Drága Uram, segíts kérlek, hogy a saját magam személye helyett Rád helyezzem figyelmemet. Tisztítsd meg szívemet, és dicsőülj meg bennem a mai napon.  Ámen

(Forrás: Copyrighted by Girlfriends in God, Daily Devotionals)