Madagaszkári látogatásának második programjaként Ferenc pápa szeptember 7-én felkereste Antananarivóban a szemlélődő szerzetesnővérek kolostorát, és elimádkozta az apácákkal a délelőtti imaórát. Beszédében arra biztatta őket, hogy legyenek világosság környezetükben és hallgassák meg az emberek fájdalmát.

A pápát a kolostor elöljárónője fogadta a kápolna bejáratánál. Közel száz szerzetesnő és hetven novícia volt jelen, akik az ország különböző kolostoraiból érkeztek.

Ferenc pápa előre elkészített beszédét félretéve kötetlen szavakkal fordult a szerzetesnőkhöz. Az alábbiakban az előre megírt beszéd ismertetését olvashatják.

A Szentatya köszönetet mondott a szemlélődő nővérek hűségéért és Jézus Krisztusról tett ragyogó tanúságtételükért.

Madagaszkáron szegénység van, ugyanakkor nagy természeti, emberi és spirituális gazdagság is. A szerzetesnők részét képezik ennek a szépségnek, mert Krisztus szépsége tükröződik arcukon és életükben – mutatott rá, majd a zsolozsma egyik kifejezéséről, a kimerülni szóról elmélkedett. „Az imádkozó kimerül az Istennel való találkozás iránti vágyában. A szerzetesnők ennek a kimeríthetetlen vágynak az élő tanúságtevői. A szemlélődő életmód az a fáklya, amely elvezet az egyetlen örök fényhez, »a szeretet élő lángjához, amely gyengéden sebez meg« (Keresztes Szent János). Legyetek világítótornyok a közel- és távollévők számára” – kérte Ferenc pápa.

A zsoltár szól egy másfajta kimerülésről is, amikor a gonoszok üldözik az igaz embert – folytatódott a beszéd. – A kolostor mindig olyan hely, ahová elérkezik a világ fájdalma. Kolostoraitok, karizmátoknak és alkotmányotoknak tiszteletben tartásával, legyenek a befogadás és a meghallgatás helyei, különösen a boldogtalan emberek számára. Figyeljetek oda a körülöttetek élő emberek kiáltására és nyomorára, akik eljönnek ide kimerülten a szenvedéstől, a kizsákmányolástól, az elkeseredéstől. A hit a szegények legnagyobb java. Nagyon fontos, hogy a hitet hirdessük és elültessük az emberekben, hiszen segít nekik élni és remélni. Isten misztériumainak szemlélése, ami a nővérek liturgiájában és imájában jut kifejeződésre, lehetővé teszi számukra, hogy jobban felfedezzék aktív jelenlétét minden emberi valóságban. A szemlélődésben Isten felkínálja a szerzetesnőknek a közbenjárás ajándékát.

Kedves szemlélődő nővérek, mi lenne nélkületek az Egyházzal és azokkal, akik Madagaszkár emberi perifériáin élnek? – tette fel a kérdést beszédében a pápa. – Mindenki a ti imáitokra és arra az ajándékra támaszkodik, amely mindig megújul életetekben. Értékes ajándék ez Isten szemében, aki e föld és szeretett lakói megváltása misztériumának részesévé tesz titeket. Imádkozzunk együtt, hogy az evangélium lelke kisarjadjon e nép szívében.

A sarutlan kármelita nővérek (tíz belga szerzetesnő) 1927-ben érkeztek Madagaszkárra. Egy kis házban telepedtek le, és csak 1937-ben került sor a jelenlegi kolostor alapkőletételére; az építkezés húsz évvel később fejeződött be. Az épület homlokzatán Szent Józsefnek, a kolostor védőszentjének szobra áll. A közösség  létszáma jelenleg tizennyolc fő. A szerzetesnők az imádkozás mellett miseruhákat és hímzéseket készítenek, ostyát sütnek és kerti munkát végeznek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír