Ferenc pápa május 6-án, húsvét hatodik vasárnapján felkereste a Róma külvárosában található Tor de’ Schiavi egy plébániáját, ahol beszélgetett a hívekkel, válaszolt kérdéseikre; megbérmált egy beteg kislányt és az édesanyját, és szentmisét mutatott be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Tor de’ Schiavi római városrész és annak plébániája a III. századból való romokról kapta nevét: a nyolcszögletű épület, amelyet valószínűleg a nimfakultusznak szenteltek egykor, Róma keleti városrészében, régészeti területen fekszik. A XIII. században tornyot emeltek a helyen, melyet 1571-ben Vincenzo Rossi dello Schiavo megvásárolt. Az ő családneve – dello Schiavo – után hívják ma e Róma-külvárosi negyedet Tor de’ Schiavinak.



Az egyházközség tagjaival május 6-án délután tartott találkozón négyen kérdéseket tettek föl a Szentatyának: először egy önkéntes, Mauro kérdezte a pápát az idősekről, akik nagy számban tagjai e közösségnek. Válaszában Ferenc pápa köszönetet mondott az időseknek, akik imáikkal támogatják az Egyházat. „Ők az Egyház hátvédei, akiknek életbölcsességére nagy szükségünk van. Fontos, hogy átadják tapasztalataikat, hitüket a gyerekeknek, fiataloknak. Tudatosítani kell bennük és mindenkiben, hogy az időseket nem szabad kiselejtezni, mert ők az Egyház gazdagsága. Ők a gyökerek, amelyek táplálják a fát, az Egyház fáját, hogy virágozzék. Ez az ő hivatásuk, és nekünk szükségünk van rájuk.”


Hogyan lehet segíteni a szülőknek abban, hogy ne hagyják magukra gyerekeiket, hanem támogassák őket a hitben? – tette fel a kérdést egy apa. Ferenc pápa megvallotta, hogy szívén viseli ezt a problémát. A gyerekek család nélkül nőnek fel, de nem azért, mert a szülők el akarják hanyagolni őket, hanem mert kénytelenek folyton dolgozni. Rabszolgatartó kultúrában élünk, ahol a munka kitölti az egész életet. Ezért fontos, hogy besegítsenek a nagyszülők, különben a gyerekek egyedül maradnak, és gyengék lesznek. Az élet, a hit nagy értékeit ugyanis a szülőkkel, a nagyszülőkkel való párbeszédben sajátítják el a gyermekek. Nem az iskolában – ahol sok fontos dolgot tanulnak –, hanem a családban kapják meg az életbölcsességet, ami erőssé teszi őket. És mindez a család dialektusában történik. „Amikor egy anyukát vagy egy apukát gyóntatok, mindig megkérdezem, hogy játszanak-e a gyerekeikkel. Az értékeket játék közben adjuk át nekik. Van időd leülni a földre, és játszani valamit a fiaddal, a lányoddal? Ezt nem szabad elveszíteni.” Nagyon fontos, hogy a szülők játsszanak a gyerekeikkel, és hogy válaszoljanak a kérdéseikre. A szeretet magva a család.



Egy fiatal lány, Simona elmesélte a pápának, hogy korábban nehezen tudott beilleszkedni egy plébániaközösségbe, mert ott oly sok rossz tanúságtétellel, következetlenséggel és csekély befogadási kedvvel találkozott. Tényleg szereti a pápa a fiatalokat; és a püspökök, papok, katekéták tényleg szeretik őket? S ha megvan ez a szeretet, hogy lehet, hogy nem jut el hozzájuk? – E kérdésekre a Szentatya kiemelte: egy plébániának úgy kell működnie, mint egy családnak. A jó tanúságtétel, a következetesség adja meg a jó levegőt hozzá. Van egy olyan erény, amely minden papnak sajátja kellene, hogy legyen: a közelség. Jézus az Isten, aki eljött hozzánk. „Ne szavakkal, érvekkel prédikáljuk az evangéliumot, hanem közelséggel, tanúságtétellel, következetességgel. Ezt kérjétek lelkipásztoraitoktól: tőlem, a püspököktől és a papoktól! Ezen a nyelven adjuk át a hitet.”

A tizenöt éves Beatrice arról beszélt a pápának, sok kortársa azért marad távol az Egyháztól, mert úgy gondol rá, mint valami unalmas dologra. Mit tegyünk? Hogyan értethetnénk meg a fiatalokkal, hogy az Egyházban szeretetre lelnek? „Sokszor igaza van ám a társaidnak, mert egyes papok, apácák, világiak tényleg unalmasak... Gyászos arcot vágnak… – kezdte válaszát Ferenc pápa. – Az evangélium mindig örömet hoz. Aki valóban hisz, arról sugárzik az öröm: a feltámadt Jézus ajándéka. Jézus nem azért támadt föl, hogy sírjunk, hanem hogy örömet és biztonságot adjon mindenkinek. Nem szavakkal kell meggyőzni a többieket, hanem örömmel kell végezni a dolgainkat: és ez feltűnést kelt, vonzza az embereket. Az Egyház nem térítéssel, hanem a tanúságtétel vonzásával növekszik. Így történt a kereszténység kezdetén is.



A tízéves Mattia is megfogalmazhatta kérését a pápának. Édesanyja műtétre készül, a fiú ezért imát kért, és áldást a pápától családja számára. Ferenc pápa megígérte, hogy imádkozik Mattia anyukájáért. Kifejezte, milyen fontos, hogy a gyerekek imádkozzanak a szüleikért, és viszont. Ne azért imádkozzanak, mert szeretnének megkapni valamit, hanem mert a szülőknek szükségük van az imádságra. Így növekszik a család, az egymásért való imádkozásban. Ha pedig betegség vagy gond gyötri a szülőket, fokozottan imádkozzanak értük – hangsúlyozta a Szentatya.

A találkozó végén együtt imádkozták el az Üdvözlégyet. „Fohászkodjunk Máriához. Ő a megbocsátás Szűzanyja. Mindannyiunknak szüksége van a megbocsátásra” – buzdított a pápa, majd áldást adott. „A plébánia az öröm háza, ne feledjétek!”



Ferenc pápa a Tor de’ Schiavi városnegyed plébániáján tett látogatása szentmisével folytatódott. „Maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,10) – mondja Jézus tanítványainak, mielőtt fölmegy az Olajfák hegyére és megkezdődik kínszenvedése. Ez az első tanács, amit Jézus ad az övéinek szenvedése és halála előtt. Mit jelent a szeretet? – erről elmélkedett homíliájában a Szentatya.

A szeretet nem a tévéfilmekben látott romantika. A szeretet az, amikor gondját viseljük másoknak, amikor dolgozunk a másik emberért. A szeretet mindig a cselekedetekben jelenik meg, sosem a szavakban. A szeretet mindig konkrét. Gondoljuk végig, milyen a mi szeretetünk a családunk, a lakónegyedünk, a munkahelyi közösség iránt. A szolgálatban fejeződik ki? Ha azt mondom, szeretlek, te visszakérdezhetsz: És mit teszel értem, ha szeretsz? Jézustól tanulhatjuk meg ezt. „Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.” Ebben áll a szeretet – fogalmazott a pápa. Hozzátette: Mindig Isten szeret minket elsőnek, vár bennünket szeretetével. És milyen a mi szeretetünk? Mi szeretettel várjuk a többieket?



A Szentatya ennek kapcsán a kibeszélés, a pletyka ártalmas hatásairól beszélt: a pletykálkodás nem szeretet. Hiába teszünk sok jó dolgot, ha aztán kibeszéljük a másikat. A szeretet ingyenes, tehát nem vár érte semmit cserébe. Szeretetem fokmérője pedig a nyelvem – ezt ne feledjük. Amikor lelkiismeret-vizsgálatot végzünk, vagy gyónásra készülünk, kérdezzük meg magunktól, amit Jézus mondott: megmaradtam-e a szeretetében? Onnan fogom tudni a választ, ha megvizsgálom a nyelvemet. Ha kibeszéltem másokat, akkor nem szerettem. – De atyám, hogyan tudom ezt elkerülni? – Egyszerű. Amikor kedved támad pletykálkodni, harapd el a nyelvedet. Bedagad, de biztosan nem fogsz többé rosszat mondani másokról. „Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy megmaradjunk szeretetében, hogy megértsük: a szeretet szolgálat, gondoskodás másokról. És a kegyelmet, hogy megértsük: a nyelvünk jelzi szeretetünk hőfokát.”



Homíliája után a pápa kiszolgáltatta a bérmálás szentségét egy mitokondriális betegségben szenvedő 12 éves kislánynak és édesanyjának. Maya nem tud beszélni, sem kifejezni magát, de édesanyja szeretetének köszönhetően nagyon ragaszkodik az élethez, még ha az számos nehézséggel is jár. Maya és Paola a pápa keze által részesült a bérmálás szentségében. A megható pillanatokra a plébániaközösség tapssal válaszolt.



A szentmisét követően Ferenc pápa a templom lépcsőjéről megáldotta mindazokat, akik nem fértek be a szertartásra. Imáikat kérte, és azt, hogy maradjanak meg az Úr szeretetében.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News, Vatican Insider

Magyar Kurír