Azután fölkerekedtek Izráel fiai Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.  Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.  Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől. 

 Azután útnak indultak Élímből.

Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból.  És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.  Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?  De az Úr azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem.  Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.

2Móz 13,20-22; 16,1-5.

A PUSZTÁN KERESZTÜL

Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20)

Fiúkoromban gyakran énekeltünk a templomban egy karéneket, amiben a következő sorok voltak: "Az én Uram ismeri az utat a pusztán keresztül; nem kell mást tennem, mint követnem őt." Az Úr átvezette Izráel fiait Egyiptom és az ígéret földje közötti pusztán. Nappal egy felhőoszlop irányította őket, éjjel pedig egy tűzoszlop. Az Úr ételről is gondoskodott, a mennyből hullatott nekik mannát. 

Isten gyermekei ma is sokféle pusztaságon mennek keresztül. Lehet, hogy a mi pusztánk egy próbatétel vagy csalódás durva országa, a bánat és szenvedés kietlen vidéke. De bármennyire is így érezzük, nem vagyunk egyedül. Jézus megígérte, hogy mindig velünk marad, és figyelemmel kísér bennünket nehéz utunkon. Ahogyan Isten ellátta népét az egyiptomi kivonuláskor, ugyanúgy nekünk is megadja, amire szükségünk van az úton. Isten erőt ad. Isten gondoskodik. Mindössze annyit kell tennünk, hogy követjük őt.

Imádság: Urunk, köszönjük neked, hogy velünk vagy, bármilyen úton is kell haladnunk. Amikor pusztaságba jutunk, vezess bennünket. Bízunk benned, hogy erőt adsz, amíg az út végére nem érünk! Ámen.

Hogyan támogat engem Isten a "pusztában"? 

Ted De Hass (Iowa, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK LELKI PUSZTASÁGBAN VANNAK!