„És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róm 12,2

Fiatal anya koromban kétségbeesetten kerestem a receptet. Hittem, hogy lennie kell egy képletnek, amihez igazítva családi életünket, nagyszerű gyermekeket nevelhetek. És valóban jó néhány anyuka igyekezett meggyőzni arról, hogy az ő receptje az igazi.

„Üvegből etesd, és ne engedd soha, hogy az ágyadban aludjon.”

„Szoptasd három éves koráig, és aludjon kettőtök között az ágyban, hogy biztonságban érezhesse magát.”

„Ne járasd óvodába. Rossz irányba befolyásolja szociális fejlődését.”

„Amint eléri a megfelelő kort, küldd óvodába. Elengedhetetlen a szociális fejlődéséhez.”

„A TV nézés jót tesz.”

„A TV nézés ártalmas.”

„5 éves korában kezdd el tanítani neki a betűket.”

„Hagyd, hogy saját ritmusában tanuljon olvasni. Megutálja az olvasást, ha erőlteted.”

„Ha veszekszik a testvérével, avatkozz be, és mutass mintát a helyes konfliktusmegoldásra.”

„Hagyd őket, hogy rendezzék le egymás között a konfliktusaikat.”

„Legyél jelen gyermeked életében napi 24 órában.”

„Ne légy helikopter anyuka. Hagyd, hogy felfedezzék önmagukat anélkül, hogy állandóan ott köröznél a fejük fölött.”

Komolyan, nem tudom, hogy mi, fiatal anyukák, hogy jutunk bármire is a rengeteg egymásnak ellentmondó információt és tanácsot hallgatva. Anyaságom első öt évében meg voltam győződve róla, hogy véglegesen elrontom a gyermekeimet. És nem azért, mert hanyag voltam. Dehogyis. Minden morzsányi információt összeszedtem a gyermeknevelésről, s naponta próbáltam újrafogalmazni „a receptet”.

Hogy hova jutottam? Van öt gyermekem 11 és 22 év között, és a legjobb tanácsom a recepttel kapcsolatban az, hogy ilyen nem létezik.

Nincs tökéletes gyermeknevelési recept. Ami az egyik gyermeknél beválik, a másiknál csődöt mond. A látszólag tökéletes algoritmus, amit az egyik család követ, katasztrofális lehet egy másiknál.

Nem azért teremtett Isten, hogy képleteket kövessünk. Jézus követésére lettünk teremtve. Ennyi.

És ahogy ez igaz a gyermeknevelésre, igaz életünk minden más területére is. Úgy alkotott meg Isten, hogy hagyjuk, hogy Jézus irányítson a házasságunkban, a munkánkban, a szolgálatunkban, a gyülekezeteinkben, a barátságainkban, mindenben. Pál apostol erőteljesen hangsúlyozza a Római levél 12,2-ben: „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Nem kell robotként működnünk a világ képletei alapján. Azért alkotott Isten, hogy váljunk azzá az egyedi személlyé, aki el tudja végezni a csak neki előkészített feladatokat. Milyen ő a gyakorlatban?

Egy egyszerű asszony, aki alázatosan elismeri, mennyire keveset tud az életről, és hogy mennyire szüksége van Jézusra. Nem csak lelki életében, hanem minden szempontból. Ahogy telik a napja, mindegyre hallhatod szívből jövő sóhajtásait „Jézusom, mutasd meg, mit kell tennem, mutasd meg, hogyan kell tennem.”

És mindeközben lazul a szorítás, amellyel a receptekbe kapaszkodott, s bátran követi a szelíd hangot, mely így szól: „ez az út, ezen járj” (Iz 30,21).

Uram, segíts, hogy Téged, és csak Téged kövesselek, ne pedig előre megfogalmazott recepteket. Segíts rájönnöm, hogy mindenek előtt Rád van szükségem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today,  Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu