Az első gyertya, - a Remény gyertyája - felgyullad a koszorúkon. Isten Reményt ad neked.
Reményt - Neked.
Neked, akinek a gyermeke elcsatangolt,
neked, akinek épp össze van törve a szíve,
neked, akit akkora sötétség vesz körül, hogy már a fényt sem találod,
neked, aki lehangoltan tekint a holnapra, azt gondolván, hogy semmivel sem lesz más mint a mai nap -
A Remény rád ragyog, jelezve neked, hogy minden rendben lesz, és te is rendben leszel.
Krisztus eljön, hogy megajándékozzon bennünket azzal, amire mindenki vágyik: jövővel és reménnyel.
A legtöbbet, amit tehetsz, az az, hogy elfogadod ezt a Reményt.
Mert Ő testet öltött.
A legtöbbet, amit tehetsz az életedért, az az, hogy az életedet a Reményre építed.
Élj a Remény fedele alatt.
Tudom, ez rizikósnak hangzik.
Tudom, a reménység egy törékeny fedélnek tűnik, amelyik bármelyik pillanatban összeomolhat, leszakadhat, téged a szabad ég alatt hagyva.
Azonban, lehet, hogy amint ott állsz, elkezdesz bízni, hogy mindez azért történik, hogy meglásd a csillagokat.
Ott állsz, felnézel, bízol, és hiszed, hogy mindezt meg kell tapasztalnod.
-Ann Voskamp-
Kommentáld!