A mélységből kiáltok, Uram halld meg szavamat. (Zsolt 130,2)
Az ember sokszor kerül szembe olyan problémával, hogy úgy érzi képtelen megoldani. Lehetetlennek tartja a sikert, a felülemelkedést. Ilyenkor úrrá lesz rajta a félelem, a szorongás, lelkére ül a reménytelenség károgó, fekete madara.
Magam is gyakran tapasztalom ezeknek a néhéz terheknek a súlyát a mindennapokban, hiszen porból vétetett földi létünk a bűnös és deformált világ karmai között vergődik szüntelen.
Ebből a szorításból nem szabadulhat hatékonyan a megsebzett lélek, az aggodalmaskodó elme, csakis akkor, ha alázatos, bűnbánó szívvel Isten felé fordul és őszinte imával féltő, vigyázó, segítő kegyelmére bízza törékeny voltát.
Az alkohol, a drog és a gyógyszerek helyett - amelyek csak felületi és átmeneti "gyógyulást" eredményeznek és ráadásul rengeteg káros mellékhatásuk is van -, vegyük kézbe naponta a Bibliát, amelynek szavai "bekötözik" lelki sebeinket, kinyitják aggódva verdeső szívünk előtt a hit és a remény kapuját, azt a kaput, amelyen átlépve az Isten által ígért békében és nyugalomban lehet részünk.
Hagyjuk, hogy gyógyítson az Úr! Ha ráhagyatkozunk, mérhetetlen irgalma és szeretete le fogja csillapítani háborgó lelkünk vadul tajtékzó hullámait, és könnyebben vészeljük át a nehéz napokat.
Imádság: Istenem, gyógyíts meg bajomban, kétségeimben, emelj fel békességed örömébe. Krisztus nevében. Ámen.
Isten jól ismeri helyzetem súlyosságát és a felemelkedés útját is.
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
IMÁDKOZZUNK A TESTI-LELKI PROBLÉMÁINKÉRT!
Kommentáld!