„Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította.” 

2Móz 14,21

Úgy érzed, Isten nagyon, de nagyon messze van? Magányos vagy és szorongsz? Sötétnek tűnik az élet?

Volt idő, amikor mindezekre a kérdésekre igennel válaszoltam. Életem egy tragikus fordulata után félelem bénította meg a lelkemet. Isten nagyon távolinak tűnt, és teljesen egyedül éreztem magam.

Abban a sötét időszakban Isten ahhoz a történethez vezetett, amikor Izrael népe megszabadul az egyiptomi szolgaságból. A fáraó először elengedi a népet, de aztán meggondolja magát. Üldözőbe veszi őket 600 legjobb lovas szekerével. A közeledő sereg félelemmel töltötte el az izraelitákat. Mózeshez kiáltottak.

Ő emlékeztette a népet Isten ígéretére, hogy meg fogja szabadítani őket. Ám az egyre szorítóbbá váló körülmények mást mondtak. Már hallották maguk mögött a szekerek dübörgését. Hatalmas víztömeg állta el a menekülés útját.

El tudod képzelni, mennyire retteghettek? A valóság, amit tudtak, az volt, hogy a fáraó legvitézebb katonái a nyomukban vannak, s előttük áthághatatlan akadályként ott a Vörös Tenger. Isten népének fogalma sem volt a közelgő csodáról. Miután Mózes kinyújtotta kezét a víz fölé, „az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította” (2Móz 14,21). Sötétség volt, az izraeliták nem is látták, mit művel Isten.

Az éjszaka sötétjében Isten fáradhatatlanul dolgozott gyermekei megszabadításán, úgy, ahogy megígérte.

Az idézett mondat felugrott bibliám lapjáról, és betalált elhagyatott szívembe. Bár az izraeliták nem hallották, nem látták, Isten működött a sötétségben. Én sem „láthattam”, nem „éreztem” Istent, de Ő közben láthatatlanul dolgozott értem: jelen volt, s azzal foglalkozott, hogy átvigyen a tengeremen. 

A sötétségben két lehetőségünk van. Saját kezünkbe vesszük a dolgokat, drogokkal, alkohollal enyhítjük a fájdalmat, tanácsadásra megyünk, elolvassuk a legújabb segíts-magadon kiadványt, és fogalmunk sincs, melyik módszer vezet a megoldáshoz, a gyógyuláshoz, a kiteljesedéshez. Vagy Istenre tekintünk. Az Igéhez fordulunk, tudva, hogy Ő garantálja a gyógyulást, a teljességet.

Szeretnéd, ha Isten Igéjének igazsága életre kelne számodra? Szeretnéd, ha Ő odajönne hozzád? Kérd meg. Hívd. Isten ígéretet tett: „Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek” (Jer 29,13). Ahogy ott volt az izraelitáknak, itt van számunkra is. És mindig dolgozik értünk, akkor is, ha nem látjuk, nem érezzük a jelenlétét.

Ha sötétben vagy, ha úgy érzed, a gondok felemésztenek, ha legyőzöttnek érzed magad – keresd az Urat. Kérd, hogy mentsen meg, és tudd, hogy ott van most is, épp a Vörös Tengert választja szét számodra.

Drága Mennyei Atyám, nagyon nehéz a sötétségben továbbmozdulni. Olyan távoli vagy. Nagyon magányosnak érzem magam. Köszönöm ígéretedet, hogy sosem hagysz el, hogy nincs semmi az egész teremtett világon, ami elválaszthat a Te szeretetedtől és Fiad szeretetétől. Légy közel hozzám, lépkedj velem a sötétségben, Uram. Beszélj hozzám. Tölts el reménységgel. Mutasd meg a sötétség kincseit. Ámen.

(Forrás: Encouragement for today,  Wendy Blight www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu,