Luis Borrassa: A süllyedő Péter

1411, Péter-oltár, Barcelona

 A kenyérszaporítás csodája után Jézust királlyá akarták kiáltani, de ő ezt visszautasította. Ezután tanítványainak gyors és határozott parancsot adott, hogy keljenek át a Genezáret taván. Jézus nem ment velük.

   Késlekedtek, így olyan szélviharba kerültek, hogy órákig tartó erőfeszítéssel is kb. egy kilométernyi távolságra tudtak csak eljutni.

   Ez a tó 21 km hosszú és 12 km széles. Egyes részein a mélysége eléri az 50 m-t. Az itteni szélsőséges éghajlat hirtelen heves szélviharokat okozhat, "amelyektől a halászok éppen váratlanságuk miatt félnek". (G. Kroll: Jézus nyomában. Bp., 1982., 272. o.).

   A tanítványok helyzete egyre reménytelenebbé vált. Ekkor Jézus hozzájuk ment a tengeren. Először nem ismerték fel, és megrémültek a döbbenetes jelenségtől. "Elönti őket a rettegés. A kezek, amelyek oly keményen tartották az evezőket, mint a vas, elernyednek. A hajó a hullámok kényekedve szerint hányódik, minden szem annak az embernek a látványára szegeződik, aki a fehér tarajú hullámokon jár a háborgó tengeren." (Jézus élete, 316. o.)

Jézus nyugtatta őket: "Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!"

   Péter igen megörült, és így kiáltott Jézus felé:

   - "Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád mehessek a vízen!

   Ő pedig mondta:

   - Jöjj!

   És Péter kiszállva a hajóból, járt a vízen, hogy Jézushoz menjen. De látta a nagy szelet, megrémült, és amikor merülni kezdett, kiáltott mondván:

   - Uram, tarts meg engem!

   Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és mondta néki:

   Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

   Amikor beléptek a hajóba, elállt a szél. A hajóban lévők pedig hozzámentek, leborultak előtte, mondván: Bizony, Isten fia vagy!" (Mt. 14:27-33). "Egymás mellett haladtak, Péter fogta Mestere kezét, így léptek a hajóra.

Péter engedékennyé és csendessé vált. Nem volt már miért dicsekedni társainak, mert hitetlensége és önmagasztalása majdnem az életébe került. Amikor elfordította tekintetét Jézusról, nem tudott többé járni, s a hullámokba merült. Ha bajba kerülünk, milyen sokszor hasonlítunk Péterre! A hullámokat nézzük, ahelyett hogy tekintetünket a Megváltóra szegeznénk. ... Jézus nem azért hívta Pétert, hogy elveszítse.

Minket sem azért hív követésre, hogy azután megfeledkezzék rólunk." (Jézus élete, 317. o.)