Hányszor látunk olyan embert, aki mások segítségére szorul. De, melyikünk nem?
Ki mondhatja el magáról, hogy elég vagyok magamnak? Ki állítaná, hogy nem kell senki és semmi, mert mindent megoldok? Ezt a vakmerő kijelentést kevesen vagy talán senki nem kockáztatná meg.
,,Senki sem sziget" - mondja Thomas Merton. Miközben mély elkötelezettséggel élem meg a magányomat, ez a magány tesz képessé arra, hogy a másik emberrel, annak a magányával kapcsolatba kerüljek. Egész vagyok és nem kipótolni való félember, aki a maga személyiségétől várja a maga teljes magvalósulását. Valódi találkozás, csak ezen a módon két egész ember között jön létre.
A valódi segítségnyújtás alapja az a felismerés, hogy a gondoskodó és a nyomorult ugyanabban a helyzetben van, csak nem mindig látszik. Mindketten rászorulnak Isten, gondoskodó, atyai szeretetére, a másik ember támogatására. Ezért a másik ember segélyezésének mindig transzcendens oka van. Mindketten koldusai vagyunk Istennek, csak van akin jobban látszik. A Szeretet koldusai vagyunk. Mindketten teljes és boldog életet akarunk élni, csak nekem több eszközöm van hozzá.
Valódi kínokat nem morfiummal kell csökkenteni. A valódi kínokat a bezárkózott magány, a bűnbánat hiánya okozza, mindezekre pedig legjobb gyógyszer Isten Szent Lelke, akit zálogként kaptunk a szívünkbe, és Ő adja meg nekünk a teljes feloldozást.
(forrás: Várnai Péter)
Kommentáld!