Ha őszintén szereted Krisz­tust, akkor sosem kerül üzleti szempont a hited gyakorlásába.

" Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel;  mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében."  Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.  Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása?  Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra,  de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem,  mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.  Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.  Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."  Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.  Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban."Mk 14,1–11

Egy asszonyt látunk, egyedül arra figyeljünk, amit tesz, ahogyan odalép Jézushoz, és megkeni őt.

Miért tette? – kérdezhetjük. Gondolom, mert Jézus megajándékozta. Jézus úton van, ahol kész mindent odaadni értünk. Belemegy a szen­vedésbe, a halálba, hogy megbékéltessen bennünket Istennel. Az asszony most nem kérdez a menny és a föld után, a vagyon és a jövő után. Az asszony csak egyet tart a szeme előtt: neki hálásnak kell lennie Jézus iránt. Az egész háláját, tiszteletét és szeretetét összefoglalta ebben a mozdulatában. Nem az a bizonyos tárgy a fontos, amellyel a hálája látható, hanem ahogy azt teszi: „Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre” – mondja Jézus. Hogy van ez nálunk? Sokszor éppen azt tesszük, amit tennünk kell, ami szükséges, ami szokásos. Nálunk oly sok minden átlagos, így mérlegelünk, számolgatunk, s ezernyi dolog határozza meg a cselekedetünket.

Aki most elkezd számolni, vajon neki mennyi az ideje, az ereje és a pénze, annak számára ezek a kérdések választ kapnak Júdás életében. Júdás is számolt. Nála üzletről, hatalomról, politikáról volt szó. Ő számolt, és ami kijött, az egy szégyenletes árulás volt. Ami kijött, az Jézus halála volt, egyúttal Júdás keserű vége.

Mi hol állunk?

Az asszony oldalán, vagy pedig annak az oldalán, aki elárulta Jézust? Emlékeztessen arra Jézus története, hol van tulajdonképpen a helyünk! 

Sívó szélben kifosztva állunk. 

És mégis látszat a halálunk. 

Mert a téli fák nem halottak.

(Túrmezei Erzsébet: Téli fák)

(Kelédi Géza)