De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Édesanyámmal és ötéves fiammal egyik délután elmentünk ügyet intézni. Kihasználtuk az időt, és pizzát ettünk ebédre. Aztán mikor befejeztük, és útban voltunk autónkhoz, azt mondtam anyukámnak és kisfiamnak, hogy várjanak meg az utca sarkán lévő padon, mivel édesanyám cukorbetegsége miatt csak lassan tud járni. Mikor visszaértem az autóval, anyukám nevetett. Megkérdeztem, mi történt.
Mire ő elmondta, hogy ahogy itt üldögéltek egy nő közeledett feléjük, hogy pénzt adjon nekik.
Elnézve anyukámat a sarkon bottal, sötét szemüveggel, műanyag bögrével a kezében, kisgyerekkel az oldalán: ez volt számára a tipikus kép a kéregetőről.
Később megállapítottuk, milyen könnyű rossz következtetést levonni abból, amit látunk.
Sámuel próféta azt gondolta, hogy Jesse fia, Eliáb Isten király-jelöltje; Eliáb úgy nézett ki. De nem ő volt az igazi.
Amit Isten keres bennünk, teljesen különbözik attól, amit gyakran mi keresünk a másikban.
Mindazonáltal Isten segítségével a szeretet szemeivel nézhetünk egymásra, hogy meglássuk azokat az értékeket, amelyeket Isten lát.
Imádság: Nyisd meg szemünket, drága Istenünk, hogy azt nézzük, amit te; nem a külsőt, hanem a szívet. Ámen.
Kommentáld!