„Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom nekünk ajándékozta azáltal, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott.”

2 Pét 1:3

Rajta szoktad kapni magad, hogy olyasmit csinálsz, amit nem kéne? Úgy érzed, nagyon nehéz ellenállni?

Ismerem ezt az érzést.

Az utóbbi időben többekkel beszélgettem, akik olyan szokások rabjai, amelyektől meg akarnak szabadulni. Nem tudják abbahagyni. Pedig szörnyen érzik magukat miatta. Bűntudatuk van. Szégyellik, sőt néha már utálják magukat. És mégis képtelenek abbahagyni, gyengék ahhoz, hogy ellenálljanak.

A Biblia szerint, amikor újra meg újra megismételjük vétkeinket, az olyan, mint kutya, amelyik visszatér a saját hányadékához. (Péld. 26:11). Pfujj!

Miért ragaszkodunk tehát a bűneinkhez, mikor az Írás szerint Krisztus legyőzte a bűnt a kedvünkért, és ezért lenyomhatjuk a bűn erejét? Ha a fenti igénk szerint az isteni hatalom nekünk ajándékozott mindent, ami az Isten szerinti

élethez szükséges, miért van még egyáltalán helye a bűnnek az életünkben?

Ugyanaz erre a válasz, mint arra, hogy miért tér vissza a kutya a hányadékához. Bármilyen undorító, valami vonzza benne. Kedveli. Úgy értem, hogy:

- A testi élvezet – vagy teljes formájában a szexuális gyönyör – pillanatnyilag örömöt okoz.

- A túlzásba vitt evés – bibliai szóval a falánkság – jóleső érzést nyújt abban a pillanatban.

- A hazugság kényelmes lehet pillanatnyilag.

- A fukarság és a költekezés – összevetve a takarékossággal és adakozással – szórakoztatóbb és kifizetődőbbnek látszik.

- A toporzékolás, üvöltözés katartikus és igazolhatónak tűnik.

Akármeddig folytathatnám a listát. A bűnnek azért van rajtunk ereje, mert élvezetet ad. Olyasmit ígér, amire vágyunk: örömöt, menekvést, gazdagságot, hatalmat, figyelmet. Igaz, hogy mindig vannak következményei, amiket nem szeretünk, de ennek nincs akkora ereje, hogy visszatartson az élvezet pillanataitól, a látható nyereségtől.

Egyszerűen szólva: azért van rajtunk hatalma a bűnnek, mert szeretjük.

Mi segíthet legyőzni a szeretve gyűlölt bűnt? Egy még nagyobb szeretet. Egy nagyobb szeretet, ami mögött nem jár gyűlölet, bűntudat, szégyen. Olyan szeretet, ami megvalósítja azt, amit ígér. Olyan szeretet, amely telve van csodálatos kegyelemmel, a lélek mélyéig ható irgalommal.

Szeretet, mely vonzóbb és hatalmasabb a bűn délibábjánál.

Isten szeretete, mely Krisztusban nyilvánult meg.

Ha sikerül megragadnunk ezt a szeretetet – rendszeresen olvasunk róla, magunkba szívjuk, imádkozunk érte, megtapasztaljuk működését az életünkben -, nem tehetünk mást, mint viszontszeretjük teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és teljes elménkkel.

Ezzel az átható szeretettel szemben a bűn vonzereje elhalványul. Ereje lehanyatlik. Ha belevetjük magunkat Isten örökké tartó szeretetébe, lesz erőnk és akaratunk, hogy hátat fordítsunk a bűnnek.

Le tudunk mondani arról, mert elnyertük Ezt.

Édes Istenem, bocsásd meg visszatérő bűneimet. Tisztíts meg felséges szereteteddel és kegyelmeddel. Mutasd meg nekem szereteted mélységét, áldozatod súlyát, irgalmad gyönyörűségét, amellyel napról napra ellátsz engem. Add, hogy új ragyogásban lássam szeretetedet, és hátat fordítva a bűnnek elinduljak a Te szíved felé.  Ámen.