A szív éhsége
Jézus pedig
monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jön, semmiképpen meg nem
éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. — JÁNOS 6,35.
Ádám, mielőtt bűnbeesett,
Istennel járt, társalkodott Vele. Ádám közösségben volt Istennel. Ám amikor elbukott,
a szelleme elidegenedett, vagyis elkülönült Istentől.
Ama nap óta, minden
e világra megszülető ember életében van egy szívbéli éhség — egy szellemi éhség.
A szívnek ez az éhsége arra készteti az embert, hogy keressen valamit a
betöltésére. Van, aki a világi javakhoz fordul, mások meg a világ hamis
vallásaihoz. A szívnek ezt az éhségét azonban semmi sem tudja kielégíteni,
csakis Isten.
Lehet, hogy valakit
a szíve éhsége már sokmindenbe belehajszolt, de csakis akkor szűnik meg, amikor
az ember megtalálja Jézus Krisztust. Amikor megismerkedik az Úr Jézus
Krisztussal, megkapja az örök életet és újjászületik, Isten gyermekévé lesz. Az
ember akkor kerül rokonságba Istennel! Közösségben lehet Istennel! Szívének
éhsége megelégíttetett!
Megvallás: Én Jézushoz jövök, ezért sohasem fogok megéhezni. Én
hiszek Jézusban, ezért sohasem fogok megszomjazni. Én rokonságban vagyok
Istennel. Ő az én Atyám. Én közösségben vagyok Ővele. Az én szívem megelégült!
Kommentáld!