A természet nevelő ereje

„A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.” Weöres Sándor

A természettel való kapcsolat gyógyító erejére már régen felfigyelt az ember. A körforgás ritmusa, kiszámítható és mégis kimeríthetetlen változatossága keretet, követhető rendet hoz az életünkbe. Nem helyettesíthető semmi mással az a sikerélmény, amikor a természet válaszol nekünk. Az elvetett mag kibújik a földből, a növény virágot bont, termést érlel, a ránk bízott jószág gyarapszik, elfogadja a gondoskodásunkat. A gyerekeknek is meg kell tapasztalniuk ezt az élményt.

Rengeteget megtudhat egy gyermek a világról, önmagáról, ha közvetlen kapcsolatba kerülhet a természettel. Aki folyamatosan benne él, annak magától értetődő, hogy törvények, szabályok adják meg az élet kereteit. Ezeket betartva életteret ad és óv is a környezet. Megtanít arra, hogy ne becsüljük túl az erőnket, tehetségünket, hatalmunkat. Ahogy bánunk a világunkkal, az visszahat ránk! Akinek nincs közvetlen tapasztalata, könnyen csúszhat túlzásokba, bármelyik irányba. Indokolatlannak tűnő félelmeink gyökereit gyakran önmagunkban kell keresni. Kivetítéseink rólunk szólnak, hiányos tudásunkról, hiedelmeinkről.
Az a gyermek, aki már látott ivadékait gondozó állatot, megérez valamit a gondoskodás szükségszerű kényszeréből. A szüleit hívó madárfióka kiáltásaitól izgatott lesz minden fültanú, nem csak a madárszülők. A természet rendje azt diktálja, hogy gondozni kell a kismadarat napestig, de ha elérte az önfenntartás szintjét, nincs keresnivalója a fészekben. A fejlődés következő lépésének elmulasztása vagy megakadályozása torzítja az egyént, környezetéhez való viszonyát.

Ma már nem divat a szemlélődés. Az állandó cselekvési kényszer arra indít, hogy le kell tépni, birtokba kell venni. A városi emberben is él a vágy, hogy kapcsolatba kerüljön a természettel. Ezt saját mikrovilágában próbálja megteremteni. Szobanövényeket nevel, házi kedvenceket tart. Mindez nagyon jó, és sok öröm forrása lehet, ha hajlandó megismerni és elfogadni a rábízott élőlény igényeit, természetét. Amíg csak arról szól a történet, hogy az én hiányérzetemet kell tompítani, torz a kapcsolat. Csak elvenni nem érdemes. A gyermeknek is szükséges megtanítani, hogy törekednie kell a rábízott jószág igényeinek felismerésére, kielégítésére. Ezt egy kicsi gyerek nehezen látja át, mert még képtelen a decentrálásra, arra, hogy a másik fél szemszögéből is vizsgálja az eseményeket, ezért óvatosan kell bánni a házi kedvencek ajándékozásával.

Andris egy séta alkalmával propellereket gyűjtögetett a parkban. Ámulva csodálta a természet alkotta „helikoptereket”, amin magvak utaznak. Néhányat elültettek egy virágládába. Most izgatottan várja, hogy a minierdő is előállítsa a légiflottáját. Szemlélődni, a látottakról beszélgetni, tábortűz mellett énekelni, mesélni, folyóparton szép kavicsokat keresgélni, fontos lelki folyamatokat indíthat el, s később életre szóló élményként élhet bennünk.
A 9 éves Mátét nagyon nehéz volt kontaktusba vonni. Naphosszat leszegett fejjel morzsolgatott egy madzagot, közben monoton hangon dünnyögött. Egy kiránduláson felültették egy ló hátára, és az állat óvatosan elindult vele. A kisfiú lassan kiegyenesedett, fejét felvetette. Mindenkit ámulatba ejtett bársonyosan barna szemének csillogása.
Elza nagyon nehezen tudta szavakba önteni élményeit. Még a kérdésekre is csak egy-egy szóval, bólogatással, rövid gesztussal válaszolt. Óvodába menet egy facsemete mellett mentek el. Édesanyjával figyelni kezdték, hogy vajon túlélte-e a fácska a szigorú telet. Napi szertartássukká vált, hogy megálltak és tüzetesen szemügyre vették. Együtt örültek a dagadozó rügyeknek, lelkesen tárgyalni kezdték az aznapi változásokat. Később a kislány már óvodás társainak is spontán beszámolt az eseményekről.
Hosszabb, súlyosabb betegségből való felépülést megkönnyíthetik a gondoskodással járó feladatok. A 18 éves Irma evészavarral, depresszióval küzdött. A véletlen úgy hozta, hogy három kutyakölyköt bíztak a gondjaira. A kis állatok élete függött attól, hogy el tudja-e fogadtatni velük a cumisüveget, tápszert. Irma megszállottan vetette bele magát a feladatba. Mindhárom kölyköt megmentette és közben magát is meggyógyította.

A titkos kert című regény önző, kiállhatatlan Mary-je nemcsak megszépül, meggyógyul a természettel való találkozás következtében, hanem realitásérzéket, életcélt is kap. Rátalál a helyére a világban, felismeri, hogy létezésének értelme van. Így már segíteni is képes a betegségbe menekülő Colinnak. Nem történt más, csak figyelni kezdte a kert egy elhagyott darabkáját. Ámulva szemlélte a fagyott földből elszántan előtörekvő növénykéket. Csak figyelt, és lassan rájött, hogy minden létezésnek értelme van, így neki is helye, feladata van ebben a világban és ez több, minthogy unott arcocskájával, undok viselkedésével bosszantsa a környezetében élőket. A nagy körforgásban, ismétlődő megújulásban értelmet kapott számára az elmúlás is, bűntudat, félelem nélkül.

forrás: www.kepmas.hu