„Hagyjátok csak a gyermekeket, s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Mt 19,14

Elismerem, hogy nem tudom szépen rendben tartani a fényképeket. Különböző dobozokban vannak a ház egy-egy eldugott szegletében. Egyszer megpróbáltam rendszerezni őket. Szétválogattam, majd nagyméretű borítékokba raktam a fényképeket, hogy utána albumokba rakosgassam őket. Még mindig a borítékokban vannak dobozokban.

Gyermekeim, Melissa, Ryan és Leslie, már elmúltak 20 évesek, mindhárman fiatal házasok. Nem sok esélyt látok arra, hogy valaha is rendbe rakjam ezeket a kedves emlékeket, de rájöttem valamire. Az emlékeket nemcsak a fényképek őrzik.

Emlékszel, anya? hangzik el számtalanszor mostanában. A mi házunk lett a találkozási pont, ami az én generációmban férjem szüleinek előjoga volt. Ünnepeken, s különleges hétvégeken megérkeznek az autók, s nagy halom bőrönd és utazótáska lepi el a vendégszobákat. Rengeteget kacagunk és emlékezünk az asztal körül ülve. Emlékszel, mikor elindultunk kincset keresni a legelőre? Emlékszel, mikor felálltál az ágyon, és olyan magasra hajítottad Ryant, hogy te még nála is jobban megijedtél? Emlékszel a sárga vízi csúszdára?

Hogyne emlékeznék. Ám jól emlékszem a három kisgyermekkel bajlódó fiatal anyukára is, aki állandóan azon gyötrődött, hogy nincs tökéletes rend, ha beállít egy váratlan vendég. Emlékszem a hajtásra, hogy mindent elvégezzek, s az esti fáradtságra, mikor vége volt a napnak anélkül, hogy minden munkám elvégeztem volna.

De emlékszem olyan alkalmakra is, amikor szélnek eresztettem a szorongást, ugráltam az ágyon, bár mások ezt rosszallóan nézték volna. Fogtam egy ásót, műanyag vödröket adtam a gyermekek kezébe, s átmentünk a szomszédos, elhagyott telekre régi üvegcséket, csecsebecséket keresgélni. Vagy mikor mosogatószert kevertünk a vízbe, s nagyokat nevettem, ahogy a gyerekek buborékosan, villámgyorsan siklottak le a sárga vízi csúszdán.

Néhányat a régi emlékekből megőrzött a digitális kor előtti technika, de legtöbbről nem készült fénykép. Ám lenyomatuk mind ott van fiatal felnőtt gyermekeim szívén.

Viszont tudod, mire nem emlékeznek? A fenyőillatú tisztítószer számomra oly kedves illatára. Hogy mennyire volt rend vagy tisztaság a házunkban, összevetve más otthonokkal, erről fogalmuk sincs.

Akkor mégis minek aggódtam?

Jó dolog, ha tisztaság és rend van? Bizonyára. De ne hagyd, hogy nyomás alatta tartson a vágy, hogy tökéletes anya és feleség és háziasszony legyél. Egyszerűen csak játssz a gyermekeiddel. A bevetetlen ágy megvár, ott lesz akkor is, mikor befejezitek a játékot. De azt bizton állíthatom, hogy a gyermekeid nem várnak, nagyon hamar fel fognak nőni.

Szánj rá egy percet ma is, tedd félre az ünnepi készülődést, az eltervezett tennivalókat, s merj gyermek lenni. Lehet, hogy nem lesz fényképre való a pillanat, de emlékként meg fog maradni bennetek.

Uram, olyan gyorsan repül az idő. Lassíts le engem, kérlek. Segíts, hogy élvezni tudjam az apró örömöket. Segíts, hogy játsszam a gyermekemmel ahelyett, hogy a tennivalók listáját igyekezném kipipálni. Segíts, hogy együtt nevessek tizenéves gyermekemmel ahelyett, hogy megint letorkoljam valamiért. Áldalak, Uram, a kedves emlékekért, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.04.22.,www.proverbs31.org, T. Suzanne Eller, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)