Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. (Zsolt 116,15)
Egy üzenet így szólt: Hívj vissza! Tudtam, hogy egy olyan hír miatt, amit nem akartam hallani - a szerettünk meghalt. Szomorúak és mérgesek voltunk, és egyszerűen nem értettük.
Habár gondoltuk, hogy talán nem nyerheti meg a csatát, a halála mégis érthetetlen volt. Miért ő? Erős, energikus és fiatal volt - mindössze 36 éves.
A betegsége alatt folyamatosan a Jakab levelét és Jób könyvét olvastam. Jakab az élet próbáiról tanít nekünk, Jób pedig, aki óriási veszteségekkel nézett szembe, mégis bízott Istenben.
Jakab ezt mondja: "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez." (Jak 1,2-3)
A bánat közepette könnyű azt kérdezni, hogy "miért?". De amint jobban gondolkodtam a családomat ért veszteségen, azon is eltöprengtem, Isten mennyi áldással halmozott el minket. Megértettem, hogy csupán az számít, hogy szeressük egymást, akármilyen idők jönnek.
A szerettünk készen állt az Istennel való találkozásra, erős volt a kapcsolata az Úrral. Ez a tudat békességgel, sőt örömmel töltötte el a családunkat, a veszteség ellenére.
Imádság: Drága Istenünk, a bánat közepette segíts nekünk Igédre támaszkodni. Erősíts, hogy tudjuk, a legfontosabb a veled való kapcsolatunk. Ámen.
Isten erősít bennünket a veszteség idején.
Byron R. Samuels (Florida, USA)
IMÁDKOZZUNK A SÚLYOS BETEGSÉGBEN SZENVEDŐKÉRT!
Kommentáld!