Ünnepi hangversenyt tartottak a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója alkalmából Kerepesen, a Szent Anna katolikus plébániatemplomban április 29-én. A rendezvényen megemlékeztek Szabó Magda születésének centenáriumáról is, aki utolsó éveiben Kerepesen élt.

„Laudate Dominum” (Dicsérjétek azUrat) – csendült fel a hangverseny legelején, hiszen az ünnepség elsősorban hálaadás volt azokért a közös, ökumenikus értékekért, amelyeket a reformáció világított meg. Frajna András kerepesi esperes, plébános, Franka Tibor polgármester és Koncz Zoltán református lelkipásztor köszöntötte a vendégeket, köztük Hafenscher Károlyt, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosát, Fabiny Tamást, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökét, Bölcskei Gusztávot, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorát, Kászoni-Kövendi Józsefet, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete püspöki helynökét, Kerepes város önkormányzata tagjait és Tasi Gézát, Szabó Magda szellemi örökségének jogutódját.



„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. (…) Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – idézte a 90. zsoltárt Hafenscher Károly ünnepi beszédében. – Ma nem egy emberi életre tekintünk vissza, hanem öt évszázadra. Ötszáz éve indult el a reformáció, és bár ez, mint minden megújulás, fájdalommal is járt, mégis hisszük, hogy az, aki áldást ad, ebből is áldást tudott formálni. Ötszáz év, több mint száznyolcvankétezer nap, és nagyobb része áldás volt. Ma is azt kérjük: „taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”. A történelemben mindig voltak megújulási mozgalmak, hiszen minden, ami él, változik. És az Egyháznak, mint Krisztus élő testének, élő és eleven közösségnek szüksége van megújulásra. Ezért voltak mindig kiváló emberek, akiket Isten arra választott, hogy visszavezesse a világot afelé, amit ő a teremtésben elgondolt róla, és amire azt mondta: mindez jó.



A hangversenyen a Baptista Központi Énekkar mellett közreműködött a kerepesi Forrás Kórus, Szerekován János operaénekes, Tóka Ágoston Junior Prima-díjas orgonaművész, valamint Schönek Anna és Szomor Anikó fuvolán. A reformáció idején a zene, mellyel bevonták a hívő közösséget az istentiszteletbe, kiemelkedő szerepet kapott a vallásgyakorlásban. És a megújult egyházzene volt a reformáció hatásai közül az egyik első, ami utat talált a többi felekezethez és hatással volt a katolikus megújulásra is. Oláh Gábor, a Baptista Központi Énekkar karnagya úgy állította össze az ünnepi hangverseny műsorát, hogy minden keresztény felekezet zenéje megszólaljon. A karnagy rövid ismertetőkkel kísérte végig a programon a közönséget. Nem csak történeti információkat és zeneelméleti magyarázatokat adott, de rámutatott arra is, hogyan szólaltatták meg a szerzők a hitet, a szív imáját a zene nyelvén.



Az emlékévben igyekszünk megfogalmazni, mit jelent a számunkra a reformáció – mondta Bölcskei Gusztáv, aki szerint a reformáció kezdete az, amikor megtaláljuk a kegyelmes Istent a saját életünkben, amikor elhisszük, lát bennünket, úgy ahogy vagyunk, de nem rója fel a bűneinket. A reformáció a Krisztus-követés igényes formája, az volt a 16. században, és az ma is.



Fabiny Tamás püspök azzal kezdte ünnepi beszédét, megtisztelő, hogy egy katolikus templomban, ökumenikus rendezvényen emlékezhet meg a reformációról. De nem is lehetünk Luther Márton örökösei másként, csak úgy, hogy ökumenikusak vagyunk – tette hozzá. – Hiszen ez az örökség nem más, mint a személyes hit. A 95 tétel első pontja így hangzik: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)”. Luther nem szakadást, új struktúrákat akart, hanem odafordulást Istenhez. Azóta is a reformációnak megtérési folyamatnak kell lennie, ahogy az egész kereszténységnek.



Kászoni-Kövendi József a személyes hitéletére nagy hatást gyakorló Kalkuttai Teréz anya alakját felidézve mutatott rá: sok mindenben különbözhetünk, lehet, hogy nem értünk egyet fontos teológiai kérdésekben és nem is beszéljük egymás nyelvét. De a tettek, amelyek hitből és a szeretetből fakadnak, összekötnek bennünket. Mert igaz a Teréz anyától származó imádság: „A csend gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. A szolgálat gyümölcse a béke.”



Egy szívvel és lélekkel, igazi örömmel ünnepeltünk itt. Az ökumené valódi megvalósulása ez – mondta Frajna András plébános a rendezvény végén. – Az ökumené nem a tételeken való vitákkal valósulhat meg, hiszen ha vitatkozunk, sok mindenben tévedhetünk. De a szeretet és a béke megélése, amiről itt meggyőződéssel tanúságot tettünk, nem vezet félre. Ezt kell Isten dicséretében mindannyiunknak folytatnunk.

Fotó: Lambert Attila

Szalontai Anikó/Magyar Kurír