Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.

Fil 4,10-20.

ADJ, ÉS ISTEN "VISSZAFIZETI"

Jézus mondta: "Adjatok, és adatik nektek." (Lk 6,38)

A férjem, Dylan 2001 januárjában elvesztette az állását. Sok műszaki szakembert elbocsátottak, ezért a kevés maradék álláshelyért nagy versengés folyt. Eltelt öt hónap, és a munkanélküli segélye lassan lejárt. Mivel az én fizetésem arra sem volt elég, hogy kifizessük a számlákat, kétségbeestem. 

Azután megtudtam, hogy egy ismerősöm még nehezebb helyzetben van. Ő és a férje is munkanélküliek lettek, és gyerekeik is voltak. A közös barátunk, aki beszámolt a nehézségeikről, adományokat gyűjtött a családnak. 

Először azt gondoltam: "Ez szörnyű, de a mostani helyzetben nem engedhetem meg magamnak, hogy segítsek." De azután újra és újra hallottam magamban a Szentírás szavait: "Adjatok, és adatik nektek." Nézegettem a majdnem üres csekkfüzetünket, és imádkoztam. Reméltem, hogy kimennek a fejemből ezek a gondolatok, de nem tágítottak. Végül úgy döntöttünk, hogy kiállítunk egy csekket egy kisebb összegről. Mindössze néhány napi élelmiszerre volt elég, de tőlünk nagy áldozat volt. A következő héten Dylan állásajánlatot kapott. Hiszem, hogy Isten megjutalmazott minket azért a kicsiny, de nagyon nehéz lépésért. Isten vezetése nem mindig ilyen egyszerű és világos, de biztos vagyok abban, hogy ő soha nem feledkezik meg azokról, akik adakoznak, mert benne bíznak.

Imádság: Istenünk, add, hogy nagylelkűen adakozzunk a bőség és a nehézség idején is. Ámen.

Isten azt akarja, hogy mindig adakozzunk. 

Susan Wilbanks (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK A MUNKANÉLKÜLIEKÉRT!